Van, aki várja, míg egyesek eldobják

Pazarlás és fölösleges pénzkidobás a tej-kifli program, ezért a kormány el akarja törölni, az így felszabadult összeget pedig a tanítás utáni programokba (after school) akarja fektetni – jelentette be Victor Ponta az óvodákban és iskolákban (0–VIII. osztály) működő programmal kapcsolatban.

Az after school napközi rendszerben működő, iskolákat támogató program, egyfajta délutáni foglalkozás. Az a diák, aki az after school programban részt vesz, az tanítás után meleg ételt kap – ezt általában catering-rendszerrel oldják meg –, majd a pedagógus felügyeletével különböző foglalkozásokat gyakorolnak: előkészítik a másnapi leckét, ismételnek stb.

Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelő szerint az after school-programot felkarolni, finanszírozni egy épkézláb kezdeményezés lenne.

„Az after school lényege, hogy a gyermek legyen biztonságban egészen addig, amíg a szülő hazaér a munkából, és addig is valaki foglalkozzon vele. Ha lesz valamilyen kormányprogram arról, hogy ebbe a kormány beszáll és teljesen, vagy részben finanszírozná – attól függően, hogy a szülőknek mennyi a jövedelme –, ez nagy segítség volna” – fogalmazott Pellegrini Miklós.

A kormányfő szerint jó ötlet volt az ingyenes tízórai, kezdetben örömmel is fogadták, ma már viszont egy diák sem fogyasztja el a tejet és a kiflit, hanem eldobja.

„Vannak diákok, akik tényleg rászorulnak az ingyenes tejre, kiflire – a szerényebb körülmények közt élő, szegényebb családok gyermekei –, de vannak diákok, akik most már nem eszik meg a kiflit, nem isszák meg a tejet, eldobják, így csak pazarolunk. Azt a pénzt, amiből ezt finanszírozzuk, költhetnénk hasznosabb dolgokra is, például iskola utáni programokra” – fogalmazott a miniszterelnök.

A tej kifli mellé beígért almát idén csak a második félévtől kapják, bár annak minősége is hagy kívánnivalót maga után.

Az esetleges változtatásokról pedagógusokat kérdeztünk.

Spier Tünde, a Csiky Gergely Főgimnázium VIII. A osztályának osztályfőnöke:

„Az az igazság, hogy egyesek alapoznak erre. Van olyan, aki nem tud otthonról tízórait hozni, az a diák nagyon szívesen megeszi a kiflit, az almát és megissza a tejet.

Idén az almát csak a második félévtől kaptuk. Nagyon ritka, amikor tényleg jó, legtöbbször meg sem lehet enni, a kifli is, ha nem friss, akkor esetleg a tejjel még úgy, ahogy elcsúszik. Próbáltuk a diákokat megszoktatni, hogy ne dobják el, vigyék haza, ahol lehet még belőle meleg szendvicset készíteni. Néha annyira rossz, hogy az iskolában csak tényleg az eszi meg, aki nagyon rá van szorulva.

Vannak napok, amikor a kifli kifejezetten finom, friss. Nem értem, hogy miért nem lehet így minden nap? Péntekenként kekszet kapnak a gyerekek, aminek szintén nem túl jó a minősége. Jó esetben haza viszik, és valamit készítenek otthon belőle.

Nem rossz ez a program, de nem így. Adunk valamit, hogy legyen.

Néhányan viszont szükségét érzik, hogy ezt megkapják. Az is előfordul, hogy ha valaki nem eszi meg, akkor oda adja a társának, de néhányan hozzá sem nyúlnak.

Sajnálom azokat, akik számítanak rá és ezt eszik meg uzsonnának, talán a diákok 30%-a igényli. A többség vagy haza viszi, hogy otthon valamilyen formában felhasználják, vagy eldobja.”

Khell Jolán, a Csiky Gergely Főgimnázium III. osztályának tanítónője:

„Vannak, akik kimondottan várják, kérik. Elég sokan vannak, akik semmi más tízórait nem hoznak, számítanak az itt kapott tejre, kiflire. Hallottam, hogy más osztályokban van, aki nem issza meg a tejet, inkább haza viszi, és kakaót tesz bele, de nálam megisszák és a kiflit is megeszik.

Ha ilyen délutáni programba akarnak fektetni, azt jól ki kell találni. Ebben az esetben a szociálisan hátrányos helyzetűeket külön kellene választani azoktól, akik azért maradnak délután, mert a szülő dolgozik. Ez két különböző kategória.”

Leib Gáspár György, tanító az Aron Cotruş Általános Iskolában:

„Hasznosnak tűnt a legelején, mert sok gyermek igényelte a tejet, a kiflit, majd az almát is, amit mindezek mellé adnak.

Az utóbbi pár hónapban ezek minősége hagy némi kívánnivalót maga után.

A tejet szerették, szeretik a gyermekek, a kifli azonban íztelen, sokszor száraz, morzsálódik. Az alma pedig – ha egy félcitromnyi alma annak minősül – ehető.

Nem tudom, és nem is érdekel(ne), milyen összeget irányítottak minderre addig, amíg a gyermekek fogyasztják is ezeket, de csak azért csinálni, hogy egy plusz munkája legyen valakinek, és nem is minőségi ételt hoznak… Akkor inkább fordítsák azt az összeget a napközis oktatás finanszírozására, az mindenképp jó dolog lenne.”

Csillag Andrea, tanítónő az Aurel Vlaicu Gimnázumban:

„Az én gyermekeim – előkészítősök és elsősök – nagyon szeretik a tejet, a kiflit, sőt, az almát is. A minőség nem mindig jó, van, amikor – a gyerekek szerint – „törpék” a kiflik, azaz kicsik, vagy „négerek”, azaz kissé odaégették. A tejet mindig megisszák, nem volt baj vele. A hátrányos helyzetű gyermekeknek szükségük van erre. Vannak olyanok, akik csak ennyit esznek, meg talán zsíros kenyeret hagymával. A tej-kifli program az elemi osztályban nagyon jól működik, bár lehetne néha változtatni, mert hosszú távon a gyerekek megunják.”

A Kincskereső Óvodában érdeklődve is hasonló a vélemény: vannak gyerekek, akik kifejezetten szeretik, igénylik a tejet, meg a kiflit, vannak, akik nem.

Olyan is előfordult már, hogy a gyerek aznap nem ette meg a kiflit, másnap viszont abból készített szendvicset pakoltak neki a szülők.

„Az utóbbi időben nagyon jó kiflit kapunk. Régebbi szállítmánykor nem igazán voltak minőségileg megfelelők, morzsálódtak, sületlenek voltak, vagy túl odaégették. A mostani határozottan jó” – fogalmazott Garai Melinda óvónő.

Arra az újságírói kérdésre, hogy a tej-kifli programhoz szükséges összeg fedezné-e az iskola utáni programot, Victor Ponta a következőket válaszolta: „Az iskolatej megszüntetése egyelőre csak szándék, készítenünk kell egy felmérést, az esetleges változást úgyis csak a következő tanévtől vezetnénk be”.