Vandalizmus áldozata lett Franyó Zoltán mellszobra (is)!

A Nyugati Jelen riportere felfedezte, hogy az utóbbi hetekben ismeretlen tettesek megrongálták Franyó Zoltán mellszobrának talapzatát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. Vandál kezek letörték a szobor talapzatát borító legfelső márványtáblát, a bronzból kiöntött betűkkel együtt. A temesvári költő, műfordító, legendás lapszerkesztő szobra a Bogdăneştilor utcában, az egykori Franyó-ház udvarán áll, amelyet tulajdonosa annak idején az Írószövetség temesvári szervezetének adományozott. Szerintünk maga a szobor is végveszélyben van: félő, hogy a színesfém-tolvajok legközelebb magát a bronzból kiöntött mellszobrot is letörik a talapzatáról!

Marian Odangiu irodalomkritikus, esszéíró, költő, az Írószövetség temesvári szervezetnének irodalmi referense a Nyugati Jelen riporterétől értesült a Franyó-szobrot ért vandál támadásról. „Megdöbbent és felháborít ez a vandalizmus, ami egyértelműen a színesfém-tolvajok számlájára írható – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marian Odangiu. – A tolvajoknak egyelőre csak a bronzból kiöntött betűket sikerült letörni a talapzatról, a márvány borítás egy részével együtt. Attól tartok, hogy visszatérnek és legközelebb magát a szobrot is letörik a talapzatáról!” A temesvári Írószövetség mindenese lapunknak elmondta: a döbbenet a tehetetlenség érzésével vegyül, mert a szervezetnek nincsen pénze a Franyó-szobor rendbehozatalára, még kevésbé térfigyelő kamera felszerelésére. A Franyó-ház földszintjét bérbe adták egy epítkezési vállalatnak, amely jelentős összegeket fektetett be az épület megerősítésébe és szigetelésébe. Az Írószövetség ezen túlmenően nem várhatja el, hogy az udvaron álló Franyó-szobrot is rendbe hozzák és őrizzék, de rendőrt sem lehet a szobor mellé állítani. „Ha valaki megérdemelte a temesvári írók-költők közül, hogy szobrot állítsanak neki, az Franyó Zoltán, hiszen egyedül ő volt az, aki saját házát az Írószövetségnek adományozta – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marian Odangiu. – A kilencvenes évek elején felkértem Jecza Pétert, hogy készítse el a költő mellszobrát. A szobrászművésszel mi ketten gyűjtöttük össze adományokból a szobor kiöntéséhez szükséges összeget (akkori pénzben 55 millió lejbe került). A fekete márványlapokkal borított talapzatot a Franyó-házat akkoriban bérlő román–olasz cég adományozta az Írószövetségnek.”

Marian Odangiu szerint a Franyó-szobrot most is csak a közösség összefogása mentheti meg, mert az Írószövetség helyi szervezetének a működési költségek előteremtése is gondot okoz. „Megoldás lehetne a Franyó-szobor megmentésére a szobornak a Személyiségek Sétányára való költöztetése, ahol inkább szem előtt és nagyobb biztonságban lenne” – mondta befejezésül Marian Odangiu.