Így változtatták meg a húsz évvel ezelőtti terrortámadások a légi közlekedést

Szeptember 11-én a világ számos táján megemlékeztek a húsz évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadásról. Azon a napon helyi idő szerint nyolc óra után a négy eltérített polgári repülőgép közül kettő a New Yorki-i Világkereskedelmi Központ két ikertornyába, egy az amerikai Hadügyminisztérium, a Pentagon egyik mellékszárnyába csapódott be, egy pedig (utasainak halált megvető bátorsága folytán) még célba érése előtt egy mezőn zuhant le.A „9/11” az USA történetében a legnagyobb, legtöbb emberáldozatot (néhány híján 3000 ember, kétszer annyi sérült) követelő akció volt – többen haltak meg benne, mint az 1941. december 7-i Pearl Harbour elleni, az USA II. világháborús belépését meghatározó japán támadásban –, de a világ további sorsának alakulásában is rendkívül fontos mozzanat volt. Alig pár napra rá az USA lerohanta az amerikai terrortámadást előkészítő al-Kaida fészkének tekintett Afganisztánt, a közelmúltbeli kivonulása pedig újabb, hatalmas migránsáradatot indított el, de ez még mindig csak töredéke a következményeknek. Nem ok nélkül mondják: a világ már nem az, ami 2001. szeptember 11. előtt volt.A 2001. szeptember 11-i („9/11”), az Egyesült Államokban elkövetett terrortámadások gyors, drasztikus és tartós változásokat hoztak az USA-ban, illetve a globális légi utazás alkalmazott megoldásaiban. A kilencvenes évek közepén egy átlagos amerikai állampolgárnak elég volt Daytonból 17.15-kor elindulnia, hogy a majdnem 130 kilométerre lévő Columbus repülőtéren elérhesse a 19.30-kor induló járatát. A belföldi repülés olyan természetes és gyorsan lebonyolítható volt, mint maga az autózás.Amint a légitársaságok alkalmazottjai a terrortámadásokat követően már szeptember 14-én ismét felvették a munkát, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a repülés ettől kezdve nagyon másmilyen lesz – éppúgy, ahogy napjainkban a koronavírus-járvány kapcsán hallani egyre több véleményt különböző szakterületek képviselőitől, hogy az élet már nem lesz olyan, mint a pandémia előtt. Az amerikai repülőterekre érkező utasokat fegyveres katonai személyzet fogadta, mivel a terrortámadások után az államok kormányzói országszerte mozgósították a Nemzeti Gárdát a belföldi repülőterek védelmére. A rutinszerű biztonsági intézkedéseken ugyanakkor csak 2001 decemberében szigorítottak igazán, miután Richard Reid, a „cipős bombázó” megpróbálta felrobbantani a cipőjében elrejtett robbanóanyagot egy Párizsból Miamiba tartó nemzetközi járaton. A biztonsági intézkedések az újabb fenyegetések felbukkanásával párhuzamosan folyamatosan fejlődtek, így az utasokat például arra is megkérték felszállás előtt, hogy vegyék le az öveiket, és vegyenek ki néhány tárgyat a táskáikból az átvilágításhoz. Úgy tűnt, minden egyes új követelmény tovább növelte az ellenőrzőpontok sorát, az ellenőrzésekkel töltendő időt, és így az utasok kénytelenek voltak az eddig megszokotthoz képest jóval korábban megérkezni a repülőterekre, ha el akarták érni a járatukat. 2006-ban a brit hatóságok elfogtak egy bűnözőt, aki folyékony robbanóanyagot vitt volna egy polgári járat fedélzetére. Ennek következtében egy ideig egyáltalán nem lehetett folyadékot felvinni a gép utasterébe. A támadások kiváltotta intézkedések miatt kialakult hosszú sorok lerövidítése, vagy ha lehet, elkerülése érdekében fejlesztették ki a precheck és a global entry „megbízható utazók”-programjait, amelyek keretében azok az emberek, akik ennek díját kifizetik, és megadnak bizonyos magánjellegű információkat, anélkül juthatnak át az ellenőrző pontokon, hogy levennék a cipőjüket és, a kabátjukat, vagy ki kellene venniük a laptopot a táskájukból.A PreCheck-program az erre rendszeresített kérelemben és a rövid interjúk során olyan alapvető információkra kérdez rá, mint a munkahelyi előélet és a lakóhely, továbbá ujjlenyomatot is vesz, és a szolgáltatást igénybe vevőknek bele kell egyezniük abba is, hogy leellenőrzik, szerepelnek-e a bűnügyi nyilvántartásban. Az adatvédők különösen aggódnak amiatt, hogy a PreCheck a közösségi médiában közzétett bejegyzéseket (az ügynökség vezető tisztségviselője szerint ezt már elvetették), a releváns sajtójelentéseket, a helymeghatározási adatokat és az adatbrókerektől származó információkat is megvizsgálják.Óriási pénzeket emészt fel a légi biztonságA 9/11-et követő első évtizedben a szövetségi kormány összesen több mint 62 milliárd dollárt költött a repülőtéri biztonságra, ezen belül a tsa éves kiadásai a 2002-es 4,34 milliárd dollárról 2011-re 7,23 milliárd dollárra emelkedtek.A cél az, hogy a Közlekedésbiztonsági Hivatal (TSA) munkatársai minél gyorsabban és kevesebb hibaszázalékkal tudják kiszűrni a potenciálisan veszélyes utasokat. Ennek érdekében pedig miközben az ország a terrortámadások 20. évfordulóján a hősökre emlékezik, a hivatal azon fáradozik, hogy a PreCheck révén minél több információ birtokába juthasson. A magánélet védelmezői emiatt attól tartanak, hogy az emberek szenzitív adatai esetleg harmadik félhez kerülnek, aki azokat törvénytelen célokra használhatja fel.Az idei nyáron naponta átlagosan közel 2 millió ember áramlott át a TSA-ellenőrzőpontokon. Többségük elfogadta a hosszabb ideig tartó ellenőrzéseket, mert ezek által egy gyors és bizonytalan világban nagyobb biztonságban érezhetik magukat.Ugyanakkor úgy tűnik, a TSA intézkedései is kijátszhatók. Például 2015-ben az amerikai belbiztonsági minisztérium fedett ügynökök segítségével az esetek 95 százalékában át tudott juttatni kamu bombákat a TSA biztonsági ellenőrzésein. 2018-ban a Delta Airlines egyik atlantai poggyászkezelőjét elítélték, amiért a biztonsági igazolványát arra használta, hogy több mint 100 fegyvert csempészhessen a New Yorkba tartó járatokra. Nemzetközi kitekintésből elég egy érzékletes példát említeni: 2016-ban, röviddel a felszállás után egy bomba lyukat ütött a szomáliai Daallo Airlines egyik repülőgépén, a merénylő meghalt, de szerencsére 80 utas és a személyzet épségben földet ért. A szomáliai hatóságok közzétették a mogadishui repülőtérről készült videót, amelyen szerintük az látható, amint a férfinak átadják a bombát tartalmazó laptopot.Ezek az incidensek rávilágítanak egy olyan fenyegetésre, amelyen a TSA embereinek még bőven akad tennivalójuk – szigorúbban, rendszeresen és rutinszerűen kell átvilágítani az olyan alkalmazottakat, akik légitársaságoknak vagy repülőtereknek dolgoznak. Sok tekintetben a repülőtéri tisztviselőknek és a repülésbiztonsági szakértőknek a 9/11-es terrortámadások utáni igyekezete, hogy a biztonsági aggályokat kezeljék, hasonló volt ahhoz az erőfeszítéshez, amellyel a COVID–19 világjárványt követően a közegészségügyi aggályokat próbálták kezelni, amikor a maszkviselésre, kézfertőtlenítőkre és a szociális távolságtartásra ösztönző padlójelzések megjelentek az Egyesült Államok repülőterein. Komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező légitársaság-vezetők számos közös jellemzőt véltek felfedezni a terrormerényletek és a koronavírus-járvány által okozott válság között.Az első és legfontosabb ilyen, hogy az utasok mindkét eset hatására félni kezdtek a repüléstől.A légitársaságok akkor és most is a túlélésért küzdöttek, küzdenek, amiben a kormányzati támogatások jelentős segítséget jelentenek.Jelentős különbség azonban, hogy míg a 9/11-es események nem egyformán érintették az Egyesült Államok területeit, sem pedig a világot (még ha a pszichológiai hatás nyilvánvalóan nem is lokalizálható), a koronavírus mindenhol jelen van. (Forrás: origo.hu)