Súlyos veszélyben vannak a cápák az európai vizekben

Riasztó hír, hogy napjainkra szinte már alig maradtak cápák a mediterrán és az Európát övező vizekben. Az elmúlt harminc évben a földközi-tengeri nagy fehér cápák amúgy is ritka populációja a tengerbiológusok becslése szerint mintegy hatvan százalékkal csökkent, de ugyancsak kritikus szintre zsugorodott a Földközi-tenger egyik emblémájaként számon tartott kék cápák egyedszáma is, és általánosságban elmondható, hogy a cápák komoly veszélybe kerültek az európai tengerekben. A spanyolországi Kanári-szigeteken működő Angel Shark Project szakértői most egy különleges csoport, a mediterrán angyalcápák végveszélybe kerülése miatt húzták meg a lélekharangot. A modern cápák (Neoselachii) nyolc rendjéhez a tudomány jelenlegi ismeretei szerint mintegy ötszáz faj tartozik. A cápákról élő általános képtől, vagyis a torpedószerű testtel, hegyes, kúpszerű orral, sarlószerű hátúszóval és jellegzetes aszimmetrikus farokúszóval rendelkező villámsebes csúcsragadozók képétől alapvetően eltérnek az angyalcápák (Squatina spp.). Az önálló rendet (Squatiniformes) alkotó angyalcápák valamiféle furcsa átmenetet képviselnek a klasszikus cápák, és a többnyire fenéklakó életmódot folytató ráják (Rajiformes) között. A csoport rendkívül ősi, első képviselőik még a dinoszauruszok korában, a jura időszak végén, nagyjából 161 millió éve jelentek meg az akkori óceánokban. Az angyalcápák fej és hátoldali része rendkívül ellapított, ami rájaszerű jelleget kölcsönöz a csoportnak. Az ugyancsak lapos és széles, szorosan a fej mögött kinyúló mellúszóik csak még tovább növelik e porcos halak rájaszerű jellegét. Ezzel szemben a farokrészük már hengeres, vagyis sokkal inkább „cápaszerű”. Az angyalcápák életmódja sem emlékeztet a nyílt vízben sebesen úszó és a zsákmány üldözése közben rendkívül jól manőverező „klasszikus” cápákéra. Az angyalcápák fenéklakó életmódot folytatnak, beletemetkeznek a homokos aljzatba, és kitűnő rejtőszínüknek köszönhetően ilyenkor szinte felfedezhetetlenné válnak. Jellemzően éjszaka aktívak, zsákmányukat az aljzaton élő lepényhalak és ráják mellett más szabadon úszó csontos halak, illetve polipok, valamint tintahalak alkotják.

(Forrás: origo.hu)