Az elvarázsoló művészet

Hétfőn estefelé (délután öttől már nagyjából sötét van) emlékezetes élményben lehetett része annak a néhány, sajnálatosan nagyon kevés aradinak, aki ott volt a Jelen Ház kávézójában a Finta Edit festőművésszel, grafikussal és íróval szervezett találkozón. Bár ez utóbbi jelző, az „író” ellen talán maga a művésznő is tiltakozna (mellesleg jogtalanul): ő magát egyértelműen képzőművészként határozza meg, akinek az írás amolyan mellékes képződmény. (Férje a neves erdélyi író, Mózes Attila volt, s kolozsvári lakásukban a „fél irodalom” megfordult.)

Székelyföldi eredetű, utóbb a szilágysági Szilágysomlyóra 1950-ben települt (kitelepített) család sarja, aki (amúgy boldognak érzékelt) gyermekkorában számos, a családját ért megpróbáltatás okozta traumán esett át. S az emberek döntő többségében élete első évei (akár akaratlanul) meghatározó nyomokat hagynak.

Szóval: Finta Edit tegnapelőtt Aradon járt, Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjének meghívására.

Nem először járt itt: 1978-ban a már hazai viszonylatban befutottnak számított művészként kiállítása volt Aradon. Egy helyi (jó szemű) magángyűjtő akkor három képét megvásárolta (utóbb a kollekció még két alkotással gyarapodott), magam valamennyit megcsodálhattam, és elementáris hatással voltak rám. Tegnapelőtt a művésznő elmondta: nagyon szeretné e festményeket a birtokában látni, hisz nagyon a szívéhez nőttek. Egyébként nagyon nehezen, vagy (mint fia elmondta) sehogy sem válik meg saját alkotásaitól, akkor sem, ha sokat ígérnek értük. „A pénz igazából nem érdekelt soha, bár a művésznek is fenn kell tartania magát, közköltségeket kell fizetnie, eltartania magát és gyermekeit”, hallhattuk az 1992 óta Magyarországon élő művésznőtől.

Lehet, hogy ez a közgondolkodástól kissé eltérő felfogás – de hát itt egy nem „hétköznapi” emberről van szó, hanem egy öntörvényű művészről. Aki, ha nem öntörvényű, ha nem saját, bejáratlan, másoktól nem kitaposott útjait követi, talán nem is elsőrangú művész. Ezen nyilván lehet vitatkozni, de a művészettörténelem, szerintem, nagyjából ezt igazolja: az epigonizmusnak (a másokat követésnek) lehet ugyan tere, de csak korlátoltan: az „utánérzésnek”, hosszabb távlatokban, aligha lehet átütő sikere. A művészettörténelem elsősorban azokat értékeli, akik valami újat hoztak, vezettek be a művészi ábrázolásba.

Finta Edit, akivel a Jelen Ház kávézójában hétfőn este Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője, az Irodalmi Jelen folyóirat főszerkesztő-helyettese beszélgetett (azzal indítva, hogy őt Finta Edit messzire utaló festményei elvarázsolják), ezek közé tartozik. Persze nem előzmények nélkül, hiszen nincs (aligha lehet, elméletileg legalábbis) képzőművész, irodalmár stb., akit ne befolyásoltak volna az előző, évszázados, évezredes vívmányok. Finta Edit bevallotta: őt a szürrealisták, az expresszionisták ragadták meg elsősorban.

A Finta Edit művészetét megörökítő (nagyszerű nyomdai kivitelezésű) albumok egyikében, a legutolsóban (Elfolyó homok csöndje, Budapest, 2018) Szakolczay Lajos írja: „...ezt a művészi pályát végigdúsítja az a fajta szürrealista vagy szürnaturalista látásmód és világfelfogás, amely fél-absztrakt vízióival, mágikus figuráival, opálosan áttetsző sziluettjeivel és misztikusan fluoreszkáló tájaival valahol a nagy archaikus-modern, filozofikusan személytelen vagy transz-individuális, univerzálisan folklorisztikus – akár modell- vagy szintézisszerűen bartókinak is nevezhető – hagyományáramlat határtalan közegében helyezhető el vagy tapogatható ki. Némiképpen Salvador Dalí és Giorgio de Chirico hátborzongató részletezéssel precirízott, a titokzatos végtelennel és a semmivel érintkező objektumokat fantáziáló, Schaár Erzsébet és Deim Pál arctalan alakok félelmeit tárgyiasító figuralitásához hasonlíthatóan.”

A Nyugati Jelen kedves olvasója ne várja el, hogy a képzőművészetben eléggé járatlan munkatársa hasonló, magas röptű megállapításokban fogalmazzon véleményt.

A riporter csak azt mondja: a Finta Edittel való találkozás, 2018. november 26-án, a baráti és bensőséges hangulatú beszélgetés (amelynek sikeréhez a kölcseys Fekete Károly felolvasásai is hozzájárultak) számára élmény volt, és sajnálja, hogy abban kevesen részesülhettek.

PS.

Finta Edit kötete/albuma – Elfolyó homok csöndje, Budapest, 2018 – kapható a Jelen Könyvesboltban (ára: 150 lej). Értékes, szép karácsonyi ajándék lehet szerettének!