Eljött a tizenkettedik óra

Néhány héttel ezelőtt az Aradi Állami Filharmónia előadóművészeinek szakszervezete (SAIF) és a szimfonikus zenekar művészeti kollégiuma közleményt juttatott el az önkormányzathoz, amely az intézményben kialakult, tarthatatlanná váló helyzetről, Alin Văcean igazgató minősíthetetlen magatartásáról, önkényes intézkedéseiről (például értékes zenészek törvénytelen elbocsátása, a közpénzek felelőtlen kezelése) tájékoztatta a felsőbb szerveket. A szakszervezet, a művészeti kollégium „próbálkozásairól” a Nyugati Jelen is beszámolt.

A próbálkozás szót használtam, mivel a jelek szerint ezeknek semmiféle eredménye, utóhatása nem volt, legalábbis eddig.

A SAIF és a művészeti kollégium úgy döntött, hogy sajtótájékoztatón számol be a médiának az egyáltalán nem biztató fejleményekről. Mihai Dogariu szakszervezeti elnök elmondta, hogy e hét elején újabb dokumentumokat nyújtottak be a helyhatósági szervekhez és a menedzsment-értékelő bizottsághoz. Véleményük, követelésük nem változott: Alin Văcean mielőbbi eltávolítása a filharmónia éléről.

A dolog sürgős, mert a bizottság ezekben a napokban ül össze a menedzser tevékenységének értékelésére. Alig hihető, hogy a filharmóniát patronáló, finanszírozó polgármesteri hivatal, a municípiumi helyi tanács ne ismerné Arad egyik legjelentősebb kulturális intézményében kialakult, az alkotói munkalégkört mérgező helyzetet. Annál is inkább, mert Văcean igazgató, mióta elfoglalta az igazgatói széket, nyegleségével, sértő szókincsével, önkényeskedésével folyamatosan gondoskodik a személye iránti „érdeklődés” ébrentartásáról. S ezen az sem változtatott, hogy a felsőbb szervek képviselői több ízben is megpróbáltak „beszélni a fejével”. Sikertelenül!

A sajtótájékoztatón résztvevő, a filharmónia egész közösségét képviselő művészek – Mihai Dogariu, Tiberiu Varyas, Traian Roman, Artemiu Şimonca, Mircea Şuteu, Viorel Marina és Claudiu Octavian Nichitean – nem kis elkeseredéssel sorolták a filharmónia tevékenységét károsan befolyásoló, már közismert problémákat: illegális intézkedések, közpénzek önkényes felhasználása, minden fajta kommunikáció hiánya… És a legújabbat, amely nemcsak az alkalmazottak, de a kívülállók, az aradi zenebarátok körében is nagy felháborodást, értetlenséget keltett.

A filharmónia vezetősége (értsd: igazgatója) által, úgymond közvélemény-kutatási céllal megszerkesztett 60 (azaz hatvan) kérdést tartalmazó nyolcoldalas kérdőívről van szó. Alkalmam volt végigolvasni az olyan részletekre (is!) kiterjedő, a közvélemény-kutatás szempontjából a szerkesztő által minden bizonnyal igen fontosnak tartott kérdéseket, mint a megkérdezett lakhelye, kora, neme, iskolai végzettsége, játszik-e valamilyen hangszeren, kinek a hatására szerette meg a szimfonikus zenét. De tucatjával vannak az előbbiekhez hasonló fura kérdések. Például hol tartsa a filharmónia a koncerteket: a Kultúrpalotában (amely száz évvel ezelőtt az aradiak pénzén épült éppen azért, hogy méltó otthont biztosítson a komoly zenének), parkokban, köztereken, szupermarketekben, idősek otthonában?; vagy: érdemes-e tovább árusítani a koncertbérleteket? Vagy: nagy veszteség lenne az aradiak számára a (hétről hétre teltházas koncerteket produkáló – szerk. megj.) filharmónia megszűnése?! Ám hiába néztem át kétszer is a kérdéseket, egyet nem találtam, amely valóban az intézmény tevékenységének javítását, a koncertek minőségének emelését célozta volna. Például: milyen zeneszerzőket, milyen zeneműveket hallgatnának szívesen a komoly muzsika aradi hívei? Az országos és nemzetközi hírű zeneművészek – karmesterek, hangszerszólisták, énekesek – közül kiket látnának-hallgatnának szívesen a Kultúrpalota remek akusztikájú hangversenytermének pódiumán? Elégedettek-e a szimfonikus zenekar és az akadémiai kórus művészi munkájával? És ehhez hasonlóak!

Igazat kell adnom a filharmónia szakszervezetének, a művészeti kollégium tagjainak, akik a kérdések destruktív jellegére figyelmeztettek. Ezek a kérdések nyíltan vagy burkoltan e jelentős kulturális intézmény fölöslegességét szuggerálják az emberekbe! Mintegy folytatva az elmúlt évek gyakorlatát, amikor is az állandó leépítésekkel, karcsúsításokkal a zenekar húsz állást veszített és folyamatosan zsugorodott a kórus létszáma. A szimfonikus zenekar jelen pillanatban 45-47 zenészből áll – országos viszonylatban az aradi szimfonikus zenekar a legkisebb! –, a kórusban pedig 38-an énekelnek… Miközben Botoşani 60, Bákó 75, Temesvár 80, Marosvásárhely 89 tagú szimfonikus zenekarral rendelkezik, hogy csak néhány példát említsek.  

A Nyugati Jelen is megírta, hogy a polgármesteri hivatal kezdeményezésére Arad is pályázni kíván az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére. A municípium kulturális életének emblematikus intézménye, az Aradi Állami Filharmónia sokat tehet azért, hogy e kezdeményezés valóra váljék. A szimfonikus zenekar és akadémiai kórus az elmúlt években, évtizedekben több ízben is nagy sikerrel koncertezett külföldön, legutóbb például Brüsszelben, újra és újra bizonyságát adva nagyszerű művészi kvalitásainak.

Megbocsáthatatlan egy ilyen intézmény tovább züllesztése, ahelyett, hogy a felelős szervek a fejlesztésén munkálkodnának.