Hogyan terjedt át a néptáncmozgalom Végvárról a bihari Mezőtelegdre?

Estéről estére telt ház volt az ország egyik legrangosabb folklórfesztiválján, mintegy 2000–2500 néző tapsolta meg a Rózsapark szabadtéri nagyszínpadán fellépő, a világ több kontinenséről érkezett folklóregyütteseket. A szombat esti gálaműsor keretében léptek fel és jól megérdemelt tapsot arattak a Szeged Táncegyüttes „védőszárnyai” alatt működő bánsági és bihari hagyományőrző csoportok: a temesvári Eszterlánc, a végvári Recefice és a mezőtelegdi Pacsirták (Bihar megye).

Elsőként a temesvári Eszterlánc és a mezőtelegdi Pacsirták közös produkcióját, egy csíkszentdomokosi táncot láthatott a temesvári közönség, majd következett a végvári Recefice látványos szatmári tánca. A magyar műsorfolyamot az Eszterlánc és a Pacsirták látványos Küküllő menti tánca zárta. A közönség nagy tapssal honorálta a bánsági és bihari magyar néptánccsoportok közös produkcióját!

„Ez a műsorunk három különálló produkcióból állt össze – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Tamási Emese, az Eszterlánc csoport vezetője –, ma délután Szegedről eljött Balogh Zsolt táncoktató és összegyakoroltuk ezt a közös produkciót, ami egységes műsorfolyam lett, az egyik csoport még el sem hagyta a színpadot, már bejött a következő. Az Eszterlánc és a mezőtelegdi Pacsirták már jól össze vannak szokva, többször szerepeltünk együtt, tavaly közös görögországi turnén vettünk részt. A csíkszentdomokosi és a Küküllő menti táncot ezúttal is közösen adtuk elő”.

A bánsági magyar hagyományőrzők immár 18. alkalommal vettek részt a Szívek Fesztiválján. Az első részvétel a végvári hagyományőrző csoport nevéhez fűződik, akik 2000-ben az akkori végvári lelkipásztor, Szoboszlai-Gáspár István és a szegedi oktatók irányításával léptek fel a Rózsapark színpadán. A tiszteletes úr most a mezőtelegdi Pacsirták hagyományőrző csoporttal vett részt a rendezvényen.

„2002 november 1-jétől mi átkerültünk a Bihar megyei Mezőtelegdre – nyilatkozta lapunknak Szoboszlai-Gáspár István –, Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes akkori vezetője még előzőleg „könnyelmű” kijelentést tett Végváron: István, ha téged az élet valaha is máshova vezérel és szükség lesz ránk, mi jövünk... A következő évben, 2003-ban így elkezdődött a táncoktatás a Sebes-Körös mentén, ami azután átfogta egész Bihar megyét: Mezőtelegd és a környező falvak, Pósalaka, Mezőtelki, Örvénd után jött Élesd és a környéke, Körösrév és környéke.  A néptáncmozgalom ezután átterjedt a Fekete-Körös mentére, a Belényesi-medencére, de tánccsoport indult nagyobb településeken is, mint Nagyszalonta vagy Margitta, vagy a közeli Micske. Nagy Albert halálával sajnos a bihari néptáncmozgalom is darabjaira hullott, de él és működik helységenként azóta is.

Mezőtelegden most egy 25-27 fős csoportot, a Pacsirták Néptáncegyüttest működtetjük feleségemmel, Edittel. Egy csoport vezetéséhez legalább két „bolond” kell, az egyik, aki foglalkozzon a gyakorlással, táncoktatással, a másik pedig a csoport menedzselésével, ruhák megvarratásával, a próbahelyszín biztosításával, a magyarországi oktatók utaztatásával, a fellépések szervezésével. Ezt vállaltuk fel kedves feleségemmel, ő a próbatermi munkát végzi, én a szervezői munkát mellette. Gombos András, a Szeged Táncegyüttes vezetője hathetente, kéthavonta lejön Mezőtelegdre egy-egy hétvégére és felkészít bennünket, így működünk immár másfél évtizede. A szegedi oktatóknak köszönhetjük, hogy továbbra is működhetünk, és reméljük, hogy a Pacsirták kiscsoportja és a haladócsoportja mellett idén ősszel egy kezdőcsoportot is elindíthatunk Mezőtelegden!”

Végvárt és Temesvárt Szegeden keresztül a magyar hagyományőrzés, a magyar néptánc szeretete köti össze példamutatóan a bihari Mezőtelegddel. Ez egy olyan „civil” együttműködés, amely visszaadja a magyar szórványközösségeknek az elveszettnek hitt gyökereket, és segíti őket a megmaradásért vívott, sokszor reménytelennek tűnő küzdelemben.