Kiss István új világai a Pygmalion Galériában

Az A. Pacha püspök utcai Pygmalion Galériában pénteken nyílt meg Kiss István festőművész (Lőkösháza, Magyarország) negyedik egyéni kiállítása. A tárlatnyitót a Garp Duó – Kiss István (gitár) és Tóth Judith (ének) – mini-koncertje vezette be. 

A kiállítást szép számú érdeklődő jelenlétében Szekernyés János művészeti író, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke nyitotta meg: „Kis István sokoldalú, komplex művész, aki nem csupán egy művészeti ágnak kötelezte csupán el magát, hanem zenész is, elődeit igazából csak a reneszánsz korában és a XX század eleji avantgard művészek között találjuk meg.” – mondta Szekernyés János, aki a 2000 óta évente megszervezett kisiratosi alkotótáborokban ismerte meg Kiss István művészetét. „Újabb festményeivel nem a látvány hiteles leképezésére törekszik, hanem az illúzió megragadására, jellegzetes módon vetülnek egymásra a realisztikus motívumok és a fantasztikum teremtményei. Alkotásai a vizionarista festészet körébe sorolhatók, a képi megjelenítés tárgyát részben a kitapintható hétköznapi valóságból, részben a valóságon túli parttalan birodalomból meríti. A mű nem a természetből, hanem élményből születik ennek következtében minél mélyebb az élmény, annál jobban eltávolodnak a formák a valóságos formavilágtól. A művész a megszerkesztettségre, az arányokra, a színek harmóniájára összpontosítja figyelmét.” Szekernyés János szerint Kiss István festményeinek legfőbb témája a szabadság, vízióit az alkotói szabadságvágy és szabadságtudat hozza felszínre, jelentőségteljes ebben a vonatkozásban egyik Temesváron is kiállított festményének a címe: „Az utolsó utca, ahonnan már látszik a szabadság”.

Temesváron kiállított festményeiről, az alkotás folyamatáról Kiss István lapunknak így vallott: „Három hónap termése látható a Pygmalion Galériában, idén márciustól júniusig dolgoztam ezeken a képeken. A festményeim leginkább absztrakt elemeket tartalmaznak, azt, hogy az elvonatkoztatás mértéke mekkora egy-egy forma esetében, nem is én döntöm el, hanem helyettem a kép dönti el. Ezek a képek úgy készülnek, hogy egy darabig csinálom én, utána a kép önmagát fejleszti, gyakorlatilag ő irányít engem. Olyan képeket hoztam el Temesvárra, amelyek egyfajta világot, bizonyos hangulatot hordoznak. Ezeket a kis világokat magam teremtem. Az alkotásom célja új világokat, új, érdekes dolgokat teremteni, amelyek ezáltal valóságossá válnak!”

Kiss Istvánt kisiratosi barátainak és tisztelőinek népes csoportja kísérte el Temesvárra, Almási Vince polgármester vezetésével. „Kisiratos és Lőkösháza már a rendszerváltás előtt testvértelepülési viszonyban volt egymással – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Almási Vince polgármester –, de ez a kapcsolat igazán 1990 után teljesedett ki és igen sokrétegű,  az önkormányzati, tanügyi, művészeti, kulturális, sport, turisztikai, a nyugdíjasok közötti együttműködések területére is kiterjed. Kiss István, aki nagyon régi ismerősünk a családnak és Kisiratosnak is, fest és zenél, koncerteket is adott zenekarával Kisiratoson, festőművészként pedig A (idén a 11. alkalommal megszervezett) Kisiratosi Máltai alkotótáborokban vesz részt rendszeresen. Ebben a táborban aradi művészek mellett nagyon sok temesvári és határon túli művész is ott van vesz, akik megismerkedtek egymással, megbarátkoztak és úgy döntöttek, szerintem helyesen, hogy egymás művésztelepein, városaiban, lakhelyein kölcsönös kiállításokat szerveznek. Így jutott el Kiss István egyéni kiállítása Temesvárra!”