Mindennapjainkra is kiható járványban élünk.
Két esztendeje kb. ilyenkor indult el Kínából, legalábbis ott észlelték először, a COVID–19-nek elnevezett koronavírust; hogy miként került oda és onnan elő, máig vitatott, számos összesküvés-elméletnek is kiindulópontja. Például, hogy laboratóriumban, szándékosan állították elő és szabadították ki, mert valaki(k)nek érdekében állt. Az emberiség óriási, már-már a Föld eltartóképességét meghaladó szaporodása miatt és ekkora, illetve nagyobb tömeget már nem bír el a Terra. Vagy: A profit érdekében egy új ellenszer kialakítása és piacra dobása óriási haszonnal jár. Vagy... folytathatnánk a racionális vagy kevésbé racionális eszmefuttatást.
Akárhogy is van: a vírus jelenléte tény, napjainkig világszerte százmilliónál jóval több embert betegített meg, a neki tulajdonított halálesetek száma jelenleg hatmillió körüli. És növekedni fog. Pillanatnyilag a negyedik hullámnál tartunk, de kétséget kizáróan készülődik, jön az ötödik, utána talán a hatodik, hetedik, vagy ki tudja, hányadik.
A mai világ, immár közhely, globalizálódott: nincsenek (vagy majdnem nincsenek) elszigetelt „védett” országok, népek, vidékek. A pusztító járvány terjesztőjét (vírust, újabban, mondják egyesek, baktériumot?, az átlagember nemigen tudhatja, mi a különbség) repülőgéppel, hajóval, gépkocsival játszi könnyedséggel széthurcol(hat)ják a világban.
A koronavírus jelenléte és pusztítása 2021 decemberében kétségbevonhatatlan tény világszerte, közelebbről Európában, még közelebbről Romániában, a lapunk által átfogott Arad, Temes, Hunyad, Fehér, Krassó-Szörény megyékben.
***
Balta János könyve a jelenlegi járványhelyzetnek a publicisztikai lecsapódása, leképezése Arad megye viszonylatában.
Amióta a sajtó létezik, munkatársai – tudomásom és hitem szerint – arra törekedtek (nem feltétlen tisztelettel adózva a bőven akadó kivételeknek), hogy a kor krónikásai, történéseinek hiteles megelevenítői, tolmácsolói legyenek. „Járványindíttatásból” számos – újságírói túlzással számtalan – ilyen irodalmi mű született.
Az Élet a koronavírus árnyékában c. kötet is egy kór- és korkép.
Kórkép, merthogy egy világméretű járvány, a koronavírus 2020-as, ’21-es állapotáról rögzít pillanatképet.
Másrészt korkép a XXI. század második-harmadik évtizedének kezdetéről. Arról, hogy a covid-járvány (kis- vagy nagybetűvel, a fene sem tudja) mit jelent(ett) egy szűkebb földrajzi térség, Arad megye tekintetében.
A tenger egy cseppben.
Balta János (a mostanit megelőzően az „Örökifjú riporter” c., azelőtt meg több kötet szerzője) kivételes szorgalommal, kitartással és mindenekelőtt jó újságírói érzékkel térképezte fel a járvány másfél-kétéves helyzetét, az egyénre, közösségre gyakorolt hatását.
E hatások, természetesen, nem lehettek áldásosak, pozitívak; az emberek, a vírustól való félelmük (nem utolsósorban a hatóságtól elrendelt megszorító intézkedések) miatt elszigetelődtek, sőt féltek egymástól, megszűnt vagy erősen korlátozódott a megszokott érintkezésmód, elmaradtak a közösségi alkalmak stb.
Az előzőt egy más, újfajta élet- és gondolkodásmód váltotta fel.
***
A Jelen Ház nagytermében megtartott könyvbemutatón legalább kétszer, de inkább háromszor annyian lettek volna, ha nincs ez a különleges járványhelyzet.
Faragó Péter parlamenti képviselő, az RMDSZ Arad Megyei elnöke – akinek a szerző külön is köszönetet mondott a kötet kiadásáért – ezúttal elsősorban a jó négyszáz oldalas könyvet megjelentető Pro Identitas Egyesület elnökeként volt jelen. (A kötet napvilágra kerülését, csak a történelmi hűség kedvéért, az Arad Megyei Tanács és az Arad Mergyei Kulturális Központ támogatta).
Ott volt az „elnökségi” asztalnál Böszörményi Zoltán József Attila-díjas költő-író, a Magyar PEN Club elnöke, a Nyugati Jelen tulajdonosa és mecénása, valamint a kolofón szerint a korrektúrázó ny. újságíró, Jámbor Gyula.
Hármójuk felszólalásából a közönség nagyjából tájékozódhatott, miről is szól ez a nem mindennapi (járványhelyzetről mindeddig, Aradon, tudomásunk szerint még nem volt) testes kötet.
Abban mindannyian egyetértettek, hogy az Élet a koronavírus árnyékában nemcsak a mához (talán nem is elsősorban a mához?), hanem az utókorhoz is szól, értékes, hiteles kordokumentumként.
(telki)
Hozzászólások