In memoriam Siska-Szabó Zoltán

Az aradi Kölcsey Egyesület 2022. március 18-án 18 órára szeretettel vár minden kedves érdeklődőt a Széchenyi (Horia) utcai kiállítóterembe, a Kölcsey Galéria legújabb kiállítására.

Siska-Szabó Zoltán természetfotós képeiből állítottuk össze, az Aradi Fotóklub segítségével, ezt az emlékkiállítást.

Hihetetlen, de Zoltán, egyesületünk lelkes, mindig szolgálatkész, cselekvő tagja, már több mint három éve, hogy csöndesen kilépett e földi létből.

1963-ban született Aradon, 1986 óta fotózott. 1987-től 2000-ig az Aradi Fotóklub tagja, részt vett a kör bel- és külföldi kiállításain.

1999-ben I. díjat nyert az Erdélyi Kárpát Egyesület fotó- és diaversenyén.

Fotóreprodukciói és fotói megjelentek a dr. Kovács Géza Az emlékező város, az Anno 2000 (Zerind–Feketegyarmat), valamint A zerindi Képtár és Az aradi Szabadság-szobor, Kiszabadítottuk (a Szabadság-szobor története) című könyvekben.

Az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) Hermann Antal-oklevelet adományozott neki 2004-ben „kiemelkedő néprajzi tevékenységéért, a közösség és a természet iránti elkötelezettségből végzett nemes szolgálatáért”.

2019 januárjában, a Magyar Kultúra Napján Siska-Szabó Zoltán posztumusz Kölcsey-díjban részesült.

Ekkor Réhon József így írt róla:

Elutasította a fotóművész minősítést. Tartózkodó volt, indokolatlanul szerény, sugárzott belőle a segíteni akarás, örült a feléje nyújtott baráti kéznek.

(…)

Szerette a természetet. Annak látható és „észrevehetetlennek” vélt csodáit fotózta nagy szakértelemmel, a művészember érzékével.

Elkísértem – pontosabban ő vitt el – gyermek- és diákkorom szakrális helyeire. Nem mondtam mit fotózzon, látta rajtam, mi az, ami szép emlék, ami kedves hely nekem. Nagy természetjáróként jobban ismerte azokat a tájakat, amibe én beleszülettem. A Bihari-hegyek szerelmese volt.

(…)

Szavatartó, becsületes, munkálkodó, alkotó magyar ember volt. Szerette az embereket, szerette a Világot.

Akik ismerték, szerették őt. Fájó az is, hogy ezt nem idejében és nem eléggé mutattuk ki.

Egy tehetséges, sikeres családban nagy szeretettel nevelte két gyermekét, akik sok örömet szereztek szüleiknek.

Ha magára gondolt, a saját munkájára, Cyrano de Bergerac-kal ő is elmondhatta:

„Jó! A szerencse mindétig került.”