Nagyszabású bemutató az Ibolya Ház udvarán

Szombaton a nagyzerindi Ibolyások Házának az udvarán felállított szabadtéri színpadról 20 órakor Gál Csilla csoportvezető köszöntötte az udvart megtöltő, székeken és padokon helyet foglaló közönséget. Abból az alkalomból tette, hogy az Ibolyások immár 11 éve szerepelnek a községbeli, az Arad megyei, illetve a nemzetközi színpadokon. Az elmúlt időszakban minden programjuk előtt pontosan tudta, miről kell beszámolnia, beszélnie vagy mit kell elmondania. Az utóbbi időben azonban annyira felgyűltek az események az Ibolyások háza táján, illetve olyan sok érzés kavargott benne, amelyeket szeretett volna a közönséggel megosztani, ezért nem tudta, hogyan is fogjon hozzá. Nemrég azonban talált egy olyan idézetet, ami kissé segített összeszednie a gondolatait: „A megújulás és a kudarc között nagyon keskeny a határ”.

Mióta két évvel ezelőtt beköszöntött a világjárvány, a jelzett mondat lebegett a fejük fölött. Mert az ismeretlentől mindig fél az ember és az Ibolyások nem tudták, mit szabad és mit nem szabad, hogyan folytathatják a felvállalt munkájukat. Voltak, akik kárörvendve mondták: itt a világvége! Olyanok is kerültek, akik kétségbe vonták, hogy a csapat maradandót alkotott, ezért egyesek megunták az egészet. Szerencsére sokan bizakodtak, ezért próbáltak, táncoltak, de néha megfáradtak, és gyakran maga is úgy érezte, túl hosszú volt ez a két év küzdelem a csapat életben tartásáért a koronavírus körülményei között. Nem volt elég a korlátozásoknak az elviselése, de a csapat egységéért, a működéséért is meg kellett küzdeni.

Ilyen körülmények között került sor májusban Pécskán az első fellépésre, ami átértékelte a dolgokat. Ott szembesültek a ténnyel, miszerint a megyében a maguk csoportja az, amelyik a legjobban túlélte a járványt.

Június elején Nagyváradon részt vettek a Csoóri Sándor Alap pályázatának az elszámolásán, ahol azzal szembesültek, hogy a Partiumban – ami 4 megyét foglal magába – az Ibolyások maradtak meg a legnagyobb létszámban, és náluk volt az egyik legjobb minőségű táncoktatás.

Visszatérve az eredeti idézetre, „a megújulás és a kudarc között nagyon keskeny a határ”, mindennek eljön egyszer a vége, de Gál Csilla úgy gondolja: ez a keskeny határ nem a kudarc, hanem a megújulás felé vezet.

 

Bemutatkoztak az Ibolyások

A program a legkisebbek, a Kisibolyások, vagyis a gyermekek bemutatkozásával indult, melynek során az Ibolyásokat éltették. Utánuk a Rozmaring kórus következett, amelynek a tevékenysége több mint 20 éves múltra tekint vissza – akkoriban Fazekas Irén tanárnő, utána Dénes Erzsébet tiszteletes asszony vette át a vezetését, a betanítását. Miután a tiszteletes asszony távozott, a kórus működését tavaly Kasza Rozália és Csáky Apollónia tanítónők indították újra.

A továbbiakban az asszonyok kalocsai tánca, majd felcsíki táncok következtek.

Ezt követően a fiúk kannás ritmusjátéka örvendeztette meg a közönséget, amelynek az utóbbi években komoly hagyománya alakult ki. Előző nap, szombaton Kisiratoson már bemutatták, Zerinden viszont első alkalommal láthatta a közönség.

Az Ibolyások haladó csoportja következett, Balázs Viola és Szilágyi András koreográfiájára délalföldi táncokat mutattak be.

Az est utolsó táncaként a nagycsoport lépett fel. A mostani fellépők szinte 11 éve együtt táncolnak, ami nagy dolog. Rábaközi táncokkal mutatkoztak be, zárták az estet.

Végül Gál Csilla megköszönte elsősorban Simándi Sándor polgármesternek a folyamatos támogatást, főleg mert tudja, milyen nehéz előteremteni a kultúra támogatásához szükséges anyagiakat. Itt jegyezte meg, hogy az Ibolya Ház idén új mosdóval és színpaddal gazdagodott, amiért szintén köszönet jár.

 

Él a remény, hogy a következő születésnapot már a felújított kultúrotthonban tarthatják

 

Simándi Sándor polgármester mindenkit szeretettel köszöntött, majd a községi tanács, illetve a maga nevében is megköszönte az Ibolyásoknak, illetve a vezetőjüknek, az oktatóiknak, a kórus oktatóinak is, a mintegy 60 tagot számláló néptánccsoportnak az előadását. Ugyancsak megköszönte az elmúlt két évben bizonyított kitartást azzal együtt, hogy a járvány közepette nem tudtak fellépni. Azt tapasztalta, hogy a csapat már átvészelte a kiesés miatti megpróbáltatásokat, ezért mintegy 30 személy a Székelyudvarhely környékén megszervezendő kirándulásra mehet, amihez jó szórakozást kívánt.

Zárszavaiban elnézést kért, amiért a kultúrotthon felújítása helyben topog, noha 2017. március–áprilisban hozták meg az első tanácsi határozatot az épület felújítására. Azzal nagyon nehezen haladnak, mert mikorra elkészült a hatástanulmány, a kivitelezési terv, a közbeszerzési eljárás lebonyolítása után megtalálták a kivitelező építő vállalatot, elszabadult az építőanyagok árának az emelkedése. Állandóan újraszámolják a kivitelezési tervet, de még nem lehet tudni, honnan lesz rá elég pénz. 2023. december 31-én van a kivitelezésnek a határideje, ami azt jelenti, hogy a munkálatokat 2023. szeptember végéig be kellene fejezni. Beszédét abban a bizakodásban zárta, hogy az Ibolyások 12. születésnapját már a felújított kultúrotthonban szervezhetik meg.

 

A kiváló tánctudás a koreográfusoknak köszönhető

Az előadás végén Gál Csilla köszönetet mondott a Pro Zerind Egyesület vezetőségének és Prentel Irénke néninek a csodálatos népviseleti ruhák elkészítéséért. Ugyanakkor köszönetet mondott DJ Duka Lehelnek, amiért az estét ingyen vállalta, háláját fejezte ki a táncosok és szüleik iránt, amiért kitartanak a néptánc mellett, a gyermekek és fiatalok rendszeresen eljárnak a próbákra. A gyermekek és fiatalok ilyen jó tánctudása Balázs Violának és Szilágyi András koreográfusnak köszönhető. Ha ők nem lennének, a zerindi néptánc sem állna ott, ahova felnőtte magát. Gál Csilla csoportvezető végszavaiban köszönetet mondott Komlósi Róbert leköszönt alpolgármesternek is, aki mindig mellettük állt, mindenben segítette őket.

Minden résztvevőnek megköszönte a megtisztelő figyelmét, a programot abban a reményben zárta, hogy jövő ilyenkor a felújított kultúrotthonban ünnepelhetnek, de ha nem sikerül, az sem számít, hiszen itt, a szabadtéri színpadon, illetve a nézőterén is nagyon jól érzik magukat. Az előadás végén Gál Csillával középen, felvétel készült az Ibolya összes tagjával, kicsikkel, nagyokkal és a koreográfusokkal.

 

Fotók: A program a legkisebbek, a Kisibolyások, vagyis a gyermekek bemutatkozásával indult, melynek során az Ibolyásokat éltették A Rozmaring Kórus tevékenysége több mint 20 éves múltra tekint vissza, tavaly Kasza Rozália és Csáky Apollónia tanítónők indították újra Az asszonyok kalocsai, majd felcsíki táncokat adtak elő nagy sikerrel A fiúk kannás ritmusjátékát szombaton Kisiratoson már bemutatták, Zerinden viszont első alkalommal láthatta a közönség Az Ibolyások haladó csoportja Balázs Viola és Szilágyi András koreográfiájára délalföldi táncokat mutatott be A vasárnap esti előadáson a nagycsoport rábaközi táncokkal mutatkozott be Simándi Sándor polgármester a községi tanács, illetve a maga nevében is megköszönte az Ibolyásoknak, a vezetőjüknek, az oktatóiknak az eredményes munkát Az előadás végén felvétel készült a néptánccsoport összes tagjával