A Pesty-féle Helynévtár talán az egyetlen olyan gyűjtemény, amelynek létrejöttében az 1860-as évek elején az akkori idők Magyarországának szinte összes települése közreműködött. Pesty Frigyes történész, akadémiai tag, országgyűlési képviselő szorgalmazta, hogy elkezdődjék – a nagyvárosok kivételével – egész országot átfogó, kérdőíveken alapuló gyűjtőmunka, amelynek eredményeként egy helyen, egy gyűjteményben fellelhető lesz az akkori Magyarország majdnem minden helységének, illetve a települések környékének földrajzi neve, ugyanakkor tájékoztat a helynevek eredetéről, a határ- és dűlő nevekről, az ott élő lakosságról és annak tevékenységéről, helyi vonatkozású hagyományokról, történelmi emlékhelyekről. És az elképzelés – bármilyen hihetetlenül hangzik – megvalósult. Az ország akkori irányítószerve, a Helytartótanács támogatásával 1864–65-ben összegyűlt egy több mint hatvanhárom kötetnyi anyag.
A Pesty-féle hatalmas kéziratos gyűjtemény jó része aztán több mint száz évig hevert feldolgozatlanul. A nagy volumenű gyűjtő, szervező, rendszerező munkálatok befejezése után maga Pesty Frigyes sem vállalkozott az egész adattár megjelentetésére, bár tudományos munkáiban felhasználta ennek bizonyos elemeit.
Az anyaországban az 1970-es években kezdtek ismét foglalkozni vele, a feldolgozás szükségességét Burgyán Miklós etnográfus így fogalmazta meg: „E gyűjtemény hazánk legnagyobb és legértékesebb nép-archívuma (…). Felbecsülhetetlen értékű forrásmunka mindazok számára, akik történelemmel, helytörténettel, régészettel, néprajzzal, gazdaság-, földrajz- és kultúrtörténettel, valamint pecséttannal foglalkoznak.” (Burgyán Miklós a maga idejében ismert, népszerű tudós volt, az 1972-ben megjelent Magyarországi szívalakú sírjelek című tanulmány szerzője.)
Én a kéziratos helynévgyűjteményre – évekkel ezelőtt – szinte véletlenül bukkantam rá az Országos Széchényi Könyvtárban, mikor egy számomra kedves Arad megyei település, Zimándújfalu létrejöttének hiteles adatai után kutakodtam. A dokumentum óriási adattárába „betekinteni” (persze csak mikrofilm változatba) számomra nem mindennapi élmény volt. Íme, egy hatalmas „kép” az egykori Magyarországról, melyet 150 évvel ezelőtt az ország akkori lakói együtt rajzoltak. Egy-egy település „ábrája” a kézzel írott szöveg, amelyet egy-egy helység elöljárója, rendszerint jegyzője vetett papírra annak alapján, amit „élőben” mondtak neki az akkori lakosok a falujukról, annak történetéről, az ott élő emberekről. Kell-e ennél érdekesebb információ egy adott településről? Ez maga a korabeli történelem, úgy ahogyan az akkoriak tudták, gondolták. Így ennek tanulmányozása valóságos időutazás, amely az ott élők szemszögéből fest képet egy helység múltjáról, jelenéről. Ez vitt rá, hogy a gyűjtemény Arad megyei vonatkozásaival foglalkozni kezdjek, majd csatlakozott a munkához feleségem, Piroska Katalin. Segítséget másoktól is kaptunk. (Berecz Gábor, Iuhasz Andrei.)
Persze ez a visszautazás az időben nagyon fáradságosnak bizonyult. Korabeli kézírásokat kiböngészni, a mára már elavult szavak jelentését bogozni, a bonyolult, sokszor értelmetlennek ható mondatokat értelmezni hosszú, évekig tartó, gyakran gyötrelmes munkát jelentett.
S hogy miért folytattam-folytattuk mégis? Talán azért, mert rájöttünk, a mai Arad megyére vonatkozó anyagot érdemes nyomdaképes állapotba hozni.
Napjainkra az egykori történelmi Magyarország szinte minden vármegyéjének adattárát kiadták már nyomtatásban, kivéve az egykori Arad és Zaránd megyeit (ezek legtöbb települése alkotja a mai Arad megyét). Úgy gondoltuk, hogyha nekünk megadatott a lehetőség a munka elvégzésére, akkor ezt nem szabad elszalasztani.
És emellett érdekelt is. Bármilyen hihetetlenül hangzik, a több mint 200 falu adattára érdekes, tanulságos nemcsak a szakembereknek, de az átlagembernek is, különösen a települések mai lakói számára. Nem könnyű olvasmány, hiszen nyelvezete, szóhasználata több mint másfél évszázaddal ezelőtti, de megéri a fáradságot, hogy belelapozzunk.
Piroska István
*
A kötet megvásárolható vagy megrendelhető a Jelen Könyvesboltban.
Hozzászólások