Ringatózni a hagyományok hídjain

Nagyzerinden augusztus 1-jétől, csütörtöktől, a hagyományokhoz híven idén XI. alkalommal szervezték meg a Nemzetközi Művésztelepet A hagyományok hídjai tematikával. 

A téma átvezet a különböző nemzetiségek kultúráiba olyan hidak révén, mint a műalkotások. Ez által a művészek válnak a híd tartópilléreivé, míg a hidak maguk a műalkotások lesznek – vallja Siska Szabó Hajnalka, a Művésztelep művészeti vezetője, valamint Vas Enikő gazdasági szervező, akikkel vasárnap, a borosjenői Mészáros Dávid és felesége, Katalin vendégeiként, az udvaron épült kültéri kemence padkáján beszélgettünk.

– Az elmondottak szellemében, jelenleg hány nemzet leánya, fia vesz részt a művésztelepi munkában?

– Hat országból. Breznay András és Szalay Ágnes Budapestről, Burai István Debrecenből, Molnár Sándor Szegedről, vagyis mindnyájan Magyarországról; Beata Bebel-Karankiewicz, Wlodzimierz Karankiewicz és Kacper Karankiewicz Lengyelországból; Cziglényi Attila az Egyesült Államokból; Miroljuba Gendova Bulgáriából; Yolanda Sousa-Kammermeier Indiából; míg Brittich Erzsébet Simonyifalváról és jómagam, Siska-Szabó Hajnalka Aradról, vagyis Romániából. A hat ország három kontinenst, Európát, Amerikát és Ázsiát képviseli. Az alkotómunka a nagyzerindi Olosz Lajos Művelődési Házban augusztus 11-én, vasárnap 18 órától sorra kerülő záró kiállítással fejeződik be – magyarázzák a beszélgetőpartnerek, felváltva.

Mint az utóbbi években rendszeresen, idén is Csáky Barna nagyzerindi villájában folyik az alkotómunka, a művészek ott vannak elszállásolva, míg a háromszori étkezést Nagyzerind önkormányzata biztosítja a községi étkezdében.

– Az idei alkotómunka során Nagyzerinden mi keltette fel leginkább a művészek érdeklődését?

– Mivel elsején érkeztek, vasárnapig ismerkedtek a környezettel, a hagyományokkal, amelyek kiterjednek a szokásokra, de a néptáncra is. Éppen ezért, megtekintették a Simonyifalvi Napok képkiállítását, a Simonyiak Házát, valamint a néptáncgálát. A magyar néptánc rendkívül tetszett a külföldi művészeknek, ezért az ott rögzített motívumok bizonyára tükröződni fognak a munkáik egy részében. A hagyományok hídjai szellemében megtekintettük Nagyzerindet és környékét, a helybeli hidat, a Fekete-Körös partját, valamint a tamáshidai romtemplomot és az ottani hidat. Mivel egyes művészek munkáját befolyásolja az ötnapos vízum, tehát csak az alkotási idő felét tudják kihasználni, ők azonnal hozzáláttak a munkához. Hasonló szellemben tartózkodunk Borosjenőn is, ahova Mészáros Dávid és kedves felesége, Katalin hívtak meg. Azt mondhatjuk, falumúzeumba érkeztünk, ahol fantasztikus tárgyak, arborétumszerű környezet és rendkívül barátságos, vendégszerető emberek fogadtak. Őrzik a hagyományokat, a múltat. A múlt hagyományait, annak az emlékét őrző tárgyakat próbálják átmenteni a jelenbe és a jövőbe.

– Önök szerint a Mészáros-portán mi kelti majd fel a művészek érdeklődését?

– Rengeteg érdekes, a magyar népéletben használatos tárggyal, felszereléssel, a szőlőfeldolgozáshoz, a borkészítéshez szükséges eszközök, a cefrekészítés folyamata felkelti a művészek érdeklődését. A látottakat összehasonlítják a saját népi kultúrájukban található, hasonló eszközökkel. Biztosak vagyunk abban, hogy az itt tapasztalt hagyományelemek mind bekerülnek a műalkotásokba. Mindnyájan láthattuk, hogy az indiai Yolanda milyen nagy pátosszal öltötte magára a százévesnél régebbi, magyar népi elemekkel ékesített, hímzett női mellényt, ami bizonyára megjelenik, majd bizonyos alkotásaiban. Az itt szerzett hagyományelemek, ihletek, inspirációk még évek múlva is belekerülnek a műalkotásaikba. E művésztelepnek, a kisrégiónak a híre eljut a nagyvilágba.

– Apropó, indiai képzőművész, ő hogy került a művésztelepre?

– Mivel engem is nagyon sok külföldi művésztelepre meghívnak, tavaly ismerkedtünk meg egy nemzetközi művésztelepen – magyarázza Siska-Szabó Hajnalka –, ahol egy csapásra barátságot kötöttünk. Megkérdeztem, járt-e már Romániában? Mivel nem járt, meghívtam a művésztelepünkre, ahova valóban el is jött.

– A külföldi művészek fel tudják-e dolgozni a romániai magyarság valóságát?

– Szerintünk teljesen természetesnek tartják. Példának okáért, Yolanda éppen egy portugál gyarmaton él, az anyanyelve portugál, tehát sem vallásban, sem anyanyelvben nem tartozik a hindu kultúrához.

– Hogyan tervezik a zárókiállítást?

– Azon fellép két budapesti színművész, Lázár Balázs és Tallián Mariann, akik zenés műsorral készülnek, de fellép a nagyzerindi Kis Ibolya néptánccsoport is. A kiállítást Ujj János nyitja meg. Megragadjuk az alkalmat, hogy ezúttal is köszönetet mondjunk a XI. Művésztelep támogatóinak, a Nagyzerindi Polgármesteri Hivatalnak, az Arad Megyei Tanácsnak, amely a Kulturális Bizottság közvetítésével támogat, a Communitas Alapítványnak, a pályázat közvetítéséért, a Pro Zerind Egyesületnek, Csáky Barnának a szállásért, Böszörményi Zoltánnak és a Jelen Háznak, Bognár Levente aradi alpolgármesternek, amiért az aradi látogatásunk alkalmával fogadott, a Tulipán könyv- és borkereskedésnek a borkóstolóért, a Kling Nyomdának a színes katalógusok elkészítéséért. Nem utolsó sorban köszönetet mondunk Mészáros Dávidnak és feleségének, Katalinnak a szíves fogadtatásért, a vendéglátásért, illetve, amiért egy napra befogadtak e csodálatos múzeumnak, arborétumnak is beillő kis birodalmukba.

A régi magyar világba kóstolni

A művészek közül először a budapesti Breznay Andrást kérdeztük a Hagyományok hídjai felől. Amint elmondta, V. alkalommal vesz részt a Nagyzerindi Művésztelep munkálatain. Az 50. születésnapja miatt kissé megkésve érkezett a Művésztelepre, ahova a rendkívüli családias légkör csábítja. A Magyarországon valamikor létezett régi világ itt még most is tapasztalható, a mai Magyarországon viszont kihalt. Gyermekkorában még találkozott a régi kertes világgal, ahol az emberek közelebb éltek a természethez. Budapesten tízévenként változik a hangulat, ami egyre inkább urbánusabbá válik. Tekintve, hogy Nagyzerinden már többször járt, ezúttal inkább Borosjenőre kíváncsi. Szeretné megnézni a kastélyt, de a belvárosa is érdekes a híddal. Városképeket szokott festeni, legtöbbször a helyszínen dönti el, mit kíván megfesteni, de egy szentmisére is betérne.

Elraktározni a hangulatot, az élményeket

Cziglényi Attila Kaliforniából jött, harmadik alkalommal vesz részt a Nagyzerindi Művésztelep munkálatain. Nagyon megfogta a tény, hogy borosjenői vendéglátóik milyen nagy gonddal őrzik a régi bútoraikat, ahogyan használják az őseik eszközeit. Mert náluk, Amerikában minden régit eldobálnak, helyettük új, giccses dolgokat vásárolnak, amelyeknek azonban semmi esztétikai értékük nincs, semmit nem jelentenek a használóik számára. Magába kívánja szívni az itteni hangulatot, amit szeretne elraktározni az emlékeiben, hogy alkalomadtán ihletforrások lehessenek. Borosjenőről és Nagyzerindről kellemes emlékekkel, hagyományőrző hangulattal gazdagon megrakodva szeretne visszautazni Amerikába.

Keresni, megörökíteni a helyi kedvességet

Dr. Molnár Sándor Szegeden él, de Temesváron doktorált, ezért Borosjenő és környéke nem ismeretlen számára. A helyi embereket tartja a legizgalmasabbaknak, hiszen olyan életerővel rendelkeznek, ami városi emberből manapság hiányzik. Mindenki kedves, vendégszerető és érdeklődő. Az itteni emberek effajta hozzáállása nagyon természetszerű, csodálatos. A város szélén élő szegedi emberek között is sok kerül, akik összegyűjtik, megőrzik a régi dolgokat. Magának is van otthon egy olyan asztala, ami a dédnagyanyjáé volt, egyetlen darab fém alkatrésze nincs. Multimédiát tanult, legújabban fényképezik, mert a benyomásokat legjobban állóképen lehet megörökíteni. A digitális technikának köszönhetően a fotóalbuma több ezer darabra duzzadt. Minden apró részletben ott látja a helyi kedvességet. Ha egy-egy fügefalevélre rásüt a nap, közben kiváló málnapálinkát ihatott. A kedvesség az embereknek olyan oldala, amit nagyvárosban ritkán lehet tapasztalni.

Meseországban járt Borosjenőn

Miroljuba Gendova bolgár származású, Budapesten élő művész, aki visszatérő vendégnek számít Nagyzerinden. Bár nagyon élvezi a természet közelségét, tájképeket nem fest. Inkább modern stílusú emberi figurákat szokott megörökíteni. Mostanában kutyákat és lovakat szokott festeni, Borosjenőn van kutya, amit lefotózott, bele fog kerülni a képeibe. A borosjenői kert számára meseország a sok virágával, érdekes növényeivel.

Epilógus

Amint a művészek nyilatkozatiból is kiderül, remek ötlet volt változatosabbá tenni a programjukat a borosjenői, egynapos kirándulással, aminek a kellemes, ember- és természetközeli élményeivel felpakolva utaznak haza, merítenek belőlük ihletet a későbbi munkáikhoz.