Sokáig nyíljék a Búzavirág

„Csak egy kékszínű virág, ennyi a jelünk

Aki jön, mind barátunk és boldog lesz velünk

Csak egy kékszínű virág, mit a kezedben hozol

Csak egy kékszínű virág, s már hozzánk tartozol”

 

Mi mással búcsúzhatott volna közönségétől szombat este Pécskán a 30. születésnapját ünneplő Búzavirág néptáncegyüttes, mint a Tolcsvay Trió „Csak egy kék színű virág” dalával? Amelyet egy fergeteges előadás záróakkordjaként, helyéről felállva, vastaps kíséretében a közönség együtt énekelt a színpadra kivonuló táncosokkal együtt. És tessék elhinni, szó sincs az ilyenkor szokásos „kincstári” dicséretről, hisz a Búzavirág apraja-nagyja és természetesen a régiek, túlzás nélkül, felejthetetlenül dinamikus és pörgős estét produkáltak a Kultúrházat zsúfolásig megtöltő közönségnek. Mert ha lettek volna csillárok, a nézők azokon is lógtak volna.

És mi kell a sikerhez „csak” három évtizednyi verejtékes, sokszor kínkeserves, de még többször díjakkal, elismerésekkel megkoronázott munkának ezen állomásán? Jól megválasztott műsor, koreográfia, mosolygós táncosok, az együttes hétköznapjai fölött bábáskodó lelkes pécskaiak, és nem utolsó sorban a két muzsikus, Kurunczi István és Ordódi Péter, akik húzták a zenét a dél-alföldi táncokhoz, toborzóhoz, csárdáshoz, széki táncokhoz, az osztatlan sikert arató palotáshoz, vagy a marosszéki tánchoz, és még sorolhatnánk.

A táncok között persze, ünneplésre is szakítottak időt. Faragó Péter RMDSZ-képviselő, a Szövetség részéről egy diplomát adott át Bartók Andrásnak, a Búzavirág Egyesület elnökének és természetesen a társulat minden tagjának, s beszédében sok kitartást, erőt kívánt a további munkához.

Antal Péter polgármester visszaemlékezett a három évtizeddel ezelőtti első előadásokra, amikor ő nyolcéves volt, és édesapja térdén ülve nézte az előadást, majd megjegyezte, szeretne 20 év múlva is jelen lenni a Búzavirág fél évszázados ünnepségén, lehetőleg unokájával a térdén. Ő sem érkezett üres kézzel: bejelentette, hogy tavaszra a polgármesteri hivatal a Zágoni iskolában alakít ki próbatermet öltőzővel az együttes számára, ugyanakkor elviszi őket egy spanyolországi vendégszereplésre is. Az EMKE díját Matekovits Mária adta át.

S ha már a díjakat említettük, az ünnepeltek nem elég, hogy hónapokig készültek az előadásra, még tarsolyukat is megtöltötték, hogy ajándékkal köszönjék meg támogatóik segítségét. Díjat kapott, többek között Faragó Péter, Antal Péter, Miodrag Stanoiov alpolgármester, Süli „Babuci” Erzsébet, Khell Levente és Khell Jolán – akik mai napig nagy tiszteletnek, szeretetnek örvendenek, és a táncosok dübörgéssel üdvözöltek –, Makra András a jelenlegi, szegedi koreográfus, aki természetesen maga is fellépett a műsorban, Nagy István, Kovács Márton, Bacsilla Sándor. A díjakat Bartok András, a Búzavirág Egyesület elnöke adta át.

 

Lapozgatás a múlt és jelen lapjai között

Makra András: Kapcsolatunk nagyon egyszerűen kezdődött, Szegeden találkoztam a néptáncegyüttes néhány tagjával, ők kértek meg, hogy jöjjek át tanítani, aztán annyira megkedveltük egymást, hogy itt ragadtam, rendszeresen jövök a próbákra. A társaságot szeretem, de azt meg kell jegyeznem, hogy a mai világban már nem olyan egyszerű összetartani a táncosokat, sokkal érzékenyebbek, mint korábban. Generációs munka ez, ami nehéz. Kész csoda, hogy azért ennyien járnak ide, az utánpótlás, a legkisebbek pedig szintén szívesen jönnek, de kérdés, mennyien maradnak meg. Szerencse, hogy vannak táncosok Peregről is. Amúgy természetesen, a nehéz munka ellenére a gyerekek szeretik a próbákat, másképp nem jönnének el táncolni. Szeretnék új táncokat betanítani, folytatni a megkezdett munkát. Mondtam is Khell Leventének, hogy irigylem, mert a táncosai, ha hibáztak is, a mosoly sosem tűnt el az arcukról. Akkor talán könnyebb volt összefogni a magyarságot, de ennek ellenére le a kalappal a gyerekek előtt, hogy eljárnak a próbákra, jó kis társaság alakult ki.

Khell Levente: Megható és egyben nehéz volt a nézőtéren ülni. Végigpörgött előttem az itt eltöltött 25 év, felidéződtek bennem az előadásokon elmondott összekötő szövegek. Voltak szép és kevésbé szép emlékek, de ez utóbbiakra ilyenkor természetesen nem gondol az ember. Mindenképpen a két székelyföldi turnéra emlékeztem vissza, amelyek csodálatosakra sikerültek. Talán a brüsszeli kiszállás sem volt olyan. Meglepett, hogy a régi táncosok a régi lelkesedéssel mutattak példát a mostani generációnak, és erre rendkívül büszke voltam. Beszélgettünk erről Makra Andrással, s mondja, ez volt az igazi, ezt a vidám, felszabadult lelkületet nem tudja beletáplálni a mostaniakba, de ez a helyzet.

Agyilag végigtáncoltam az egész műsort, de családi gyászeset és a feleségem kéztörése miatt nem álltam be táncolni közéjük, ha ezek nincsenek, biztos én is színpadra lépek. Majd a 35 éves élvfordulón bepótolom, ha nem lesznek ilyen akadályok.

Süli Erzsébet: Azért neveznek a Búzavirág „tyúkanyójának”, mert 1980 óta táncolok az együttesben, és főként az utóbbi 15 évben mindent megtettem értük, én voltam a lelkük. Ha kellett táncoltam, ha kellett szülő voltam, mert hát vannak gubancok, és ezeket nekünk kell kibogozni, rendezni. Úgy érzem, a részemről mindent megtettem. Persze, voltak lelkes szülők, akik támogattak a rossz pillanatokban is. Khell Leventéjéket sosem felejtem el, mert az első lépéseket tőlük tanultam, a továbbiakban pedig Makra Andrástól, a „fogadott fiamtól” tanulom a táncokat. Rengeteg helyen jártunk, turnéztunk sokat, 29 év után visszatértünk Székelyudvarhelyre, ahol a második turnénkat tartottuk, felejthetetlen volt, és ahol a Khell házaspár leánya fogadott bennünket.

Ami sok energiát elvesz belőlünk, az anyagiak előteremtése, az összetartás megőrzése, hisz sokfelől jönnek, és nagyon lelkesek a kisperegiek, a szülők is támogatnak bennünket. Sokszor megfordult bennem, hogy ennyi, átadom, egy gyűlésen le is mondtam, de aztán visszakönyörögtek, ami rendkívül jólesett. Nagyon szeretek a mostani vezetőséggel együtt dolgozni, meg lehet bízni mind bennük, mind a gyerekekben, mindenki igyekszik sokat tenni a Búzavirágért.

 

Történetcserepek

Nagy István tanár szerkesztésében igényes kivitelezésű, sok fotóval illusztrált kis füzet jelent meg a Búzavirág fennállásának 30. évfordulójára. Ebből megtudhatjuk, hogy a ’70-es évek végén Kocsik Teréz tanárnő vezetésével már létezett egy tánccsoport, tarsolyában három tánccal, majd 1980–82 között, Perdülj táncra címmel összeállt az együttes önálló műsora, amely 14 táncból és négy szólóénekes műsorából állt. Ezt bemutatták Kovászna és Hargita megyékben, Temesváron és Arad megye több, magyarlakta településén, és a román közszolgálati tévé magyar adáséban 35 perces műsor készült a táncokból.

Az 1989-es események előtt több mint egy évig szünetelt a tevékenység, a rendszerváltást követően azonban a helyi RMDSZ ösztönzésére és támogatásával újra összegyűlt 12 pár, és folytatták a munkát, ebben nyújtott támogatást Nagy István akkori alpolgármester vagy a Kolping család Heinrich József esperessel az élen. Később Süli Julianna megalapította az iskola gyermektánccsoportját, amely az utánpótlást biztosította.

2000 novemberében, több mint 60 alapító taggal megalakult a Búzavirág Egyesület, hogy biztosítsa a néptáncegyüttes működési feltételeit. Az egyesület első elnöke Fridrik Rozália volt, őt követte Nagy István, jelenleg pedig Bartok András viseli ezt a tisztséget, az alelnök Dancu Angéla.

A tánccsoportnak  2006-ban 14, 2007-ben 7, 2008-ban 11, 2009-ben 15, idén pedig már 24 fellépése volt. A Búzavirág minden évben megszervezte és fellépett a március 15-i nemzeti ünnepen, az Arad Megyei Nemzetiségi Néptánccsoportok Pécskai Találkozóján, a templombúcsún, a karácsonyi műsorban, a Városnapokon, az Új Kenyér Ünnepén. Ezek a fellépések nem valósulhattak volna meg a polgármesteri hivatal, a Communitas Alapítvány, a megyei önkormányzat és nem utolsó sorban a szülők, támogatók segítsége nélkül.