Szövétnek-mérleg

A hellyel-közzel egy év mérlege: 400 kiadvány kéthavonta. Fennmaradó lapszámok: 5 és 20 között. Jó, nagyon jó! A megye hellyel-közzel 40 ezer magyarjához képest persze nem jó, sőt siralmas. Tekintve, hogy a 400 példányból még az anyaországba és külföldre is jut. Tehát a megyében 40 ezerből még 400 magyar sem. Fogalmazzunk szépen: a megye magyar ajkú lakosságának 1% vesz kezébe, s remélhetőleg olvas is Szövétneket.

Ezen volna mit változtatni. Érdemes volna. A jó üzlet az, amikor mindkét fél nyer. Esetünkben a szerkesztőség is, az olvasó is. De ennek az adok-kapoknak a nyeresége túlmutat az üzleten, túlmutat a vevőn és eladón: a magyar nyelv, a magyar ügy nyerne, ha észrevenné minél több olvasó, hogy van egy jó magyar kéthavi lap, amit kézbe lehet venni, s amit nem lehet letenni.

Egy egyszerű, de bölcs kisiratosi öreg néni mondta egyszer, dédink, hogy az emberek, kislányom, nem egyformák, vannak, akik nyitott szemmel járnak, de vannak, akik mellett elmegy az élet, észre sem veszik, mi történik körülöttük. Az éberség az (ön)tudat mécsese. Hogy a kulturális éberségről ne is beszéljek. Maslow piramisát idézik azok anélkül, hogy tudnák, mit valójában, akik román iskolába írtatják magyar létükre a gyerekeiket az érvényesülés kedvéért. De megmaradnak a piramis alsó szintjeinél. Mert miután van a gyerekemnek meleg étele, meleg háza, akkor előjönnek, elő kell, hogy jöjjenek a magasabb életszínvonallal járó magasabb igények: a lelki melegség iránti igény. S ez nemcsak azt jelenti, hogy vágyom arra, hogy társam legyen, hanem a közösség igényét; a hasonlóan gondolkodók, hasonlóan érzők – az egy nyelvet beszélők társközösségének keresését. Csak ezután jön az önmegvalósítás.

Szórványban még inkább ez a kulturális lap feladata. Nemcsak, hogy elhitesse az emberrel, hogy van közössége, hanem közösséget adjon és formáljon. Ezért van a Szövétnek. Egy kicsit több ez, mint mikor sok lap kínál sokfajtát, igény szerint. A szórványban kevesebb a lehetőség. Ezért nagyobb (kell, hogy legyen) a mérce! Magunk felé is. Egymás felé is. Bentről az hajt, hogy megmutassuk tudásunk legjavát, s ezzel felengedjük a vitorlásunkra a felkívánkozókat. És a remény hajt, hogy egyre több a felkívánkozó.

Nohát, akik felkívánkoznának, azok megtehetik úgy is, hogy bemennek az aradi magyar könyvesboltok egyikébe, a Jelen Könyvesboltba vagy a Souvenirbe, és kéthavonta 9 lejt felkínálnak az aradi magyarság kulturális szemléjéért cserébe, a kéthavonta megjelenő Szövétnekért. Vagy éves előfizetésre szánják el magukat, és folyósítják a jövőre sem változó pénzösszeget az Alma Mater Alapítvány bankszámlájára. Utóbbi azért jobb, mert idejében átlátjuk, és teljesíteni tudjuk az utánpótlást. Bízom benne, megnövekszik az igény az olvasásra a szórványban. Mondom ezt, amikor sorra zárnak be a székelyföldi, erdélyi magyar kiadványok, legalábbis a nyomtatott sajtó pénzhiány miatt. Mondják, háborúban nincs depresszió. Mondom, recesszióban nincs regresszió! Nem szabad, hogy legyen. Olvasni, jelen lenni muszáj, hogy az ember képes legyen meglátni a fényt. A remény megtartó erő. Amíg tudunk, jól olvassunk, igényesen szórakozzunk! És adakozzunk!

Adakozunk. Azért is különleges a Szövétnek, mert önként(esek) csináljuk. Szerzők, képzőművészek, szerkesztők és korrektorok idejüket, energiájukat, tehetségüket, alkotásaikat ajánlják fel valamire, ami tovább mutat, hiszem, az egyszemélyes törpe hiúságnál. Adományozók. Azoknak, akik részéről nem köszönetet, hanem megbecsülést vágynak. Persze, kell néhány őrült is, aki nem vár senkitől semmit, csak teszi a dolgát. Szárnyra bontja a vitorlát.

RON: RO26 BRDE 020S V018 6677 0200

EUR: EO96 BRDE 020S V019 7886 0200

USD: RO20 BRDE 020S V020 2403 0200

HUF: RO71 BRDE 020S V032 8983 0200

Éves előfizetési díjak: belföldre 72 lej, anyaországi olvasóinknak 10 000 forint, külföldi olvasóinknak 50 euró, a tengerentúlra 65 dollár.

Az októberi Szövétnek tartalma:

VEZÉRCIKK

Vajda Anna Noémi: őszi bánat

LIBEGŐ – Versek

Szabó Péter: /Dávid Ferencz Dévá /

Radnai István: burokban

Dr. Perneki-Simonsits István: Nyolcvan év felett; Kilencven felé

ÁRNYAS IDŐK – Történelmi esszé

Nagyvarjasi Szabó István: Változások őrei

MINDENNAPI KENYERÜNK – Hitélet

Böjte Csaba: A kezedet szorította

Simon Róka: Merítés

TŰZSZÜNET – Rövidpróza

Markovic Radmila: Mire hetvenhat éves lesz az ember

Máthé Kriszta: Mindent Anyádról

Vajda Anna Noémi: Gyász (1.)

EGYMILLIÓ DÖNTÉS – Művészinterjú

Vajda Anna Noémi: Kiss István, az egylelkű festő

KERESZTREJTVÉNY

Brittich Erzsébet: A kultuszminiszter

TÁROGATÓ – Recenzió

Dr. Blazovich László: Pesty Frigyes névgyűjteménye

Piroska István: Egy újabb könyv Arad történetéről

MOZAIK

Takáts Ágnes: Tulipán Könyvklub (TKK)

Ujj János: Mádi Sándor kettős évfordulója

Jankó András: A Solymosi vár története (1.)

KRIMINÁLIS – Regényfolyam

Nótáros Lajos: Asszony, aki nincs (12.)

PERISZKOP – Szín ház

Fekete Réka és Pálfi Kinga: Színház és élő zenés mulatság

BETEVŐ FALAT – Helyi ízek

Sarusi Mihály: Hal

IZÉ – Anekdota

Kövér Péter: Parabola a Möbius-szalagról

SZÍVLÁTÓ – Diákhang

Piktor Larissa: YOUCAf  –  híd a fiatalok és a Katolikus Egyház tanítása között

HOLNEM VOLT

Regéczy Éva: Pityókások

Ilona János: Régi autó

Horváth Csaba: A halászkirály legendája (1.)

Sarusi Mihály: Horgász a pácban

Vajda Anna Noémi