Tanulhatunk a csoportterápián

Adva van, a darabban (amelyet mjuzikelkámedi néven, azaz zenés komédiaként reklámoznak) egy csoportterápiás összejövetel – a csoportterápiát mintegy száz éve találták fel –, amelyen hat, teljesen különböző egyéniségű fiatal nő és férfi jelenik meg. Közös bennük viszont, hogy „lelki” problémákkal küszködnek, tudják is magukról, hogy valami nincs rendben személyiségük tekintetében, önszántukból jöttek, nem kényszerítették ki megjelenésüket, és bizonyára remélik, hogy a pszichiáter-terapeuta talán valamit segít rajtuk.A Csoportterápia (szerzői Bolba Tamás – Szente Vajk – Galambos Attila, ez utóbbi kettő a szövegkönyvet és a dalszövegeket írta, Bolba Tamás a zeneszerző) egyetlen összejövetel eseményeit dolgozza fel, és nem nagy meglepetéssel zárul (elvégre vígjátékról van szó, amelyben az ősi szabályok szerint kötelező a happy end): a hat huszonéves fiatal, három nő és három férfi győztesen kerül ki a két és fél órás összejövetelből, és remélhetőleg új, eredményesebb, a maga számára sokkal hasznosabb életet tud kezdeni.Lehet, hogy ezzel le is lőttem a poént?De lássuk az ehhez vezető utat.Egy bizonyos számú teremben sorra jelennek meg a csoportterápiára jelentkező, egymás számára ismeretlen szereplők. Mint a cselekmény során kiderül, van köztük paranoiás (üldözési mániában és önbizalom hiányában szenvedő), krónikus hazudozó, személyiségzavaros, hipochonder (mondjuk, summásan: képzelt beteg, akinek minden külső körülmény megárthat), gazdag férjjel bíró elhanyagolt feleség. Nagyjából, elnagyoltan, persze: egy egész társadalom. Mert hol nincsenek, bárhol a világon, olyanok, akik (nem feltétlenül jogos) szorongásaikkal, félelmeikkel küszködnének, amelyek megnehezítik életüket és beilleszkedésüket?E fontos kérdéseket a szerzők egy vidám, zenés „mjúzikelkámédiben” dolgozták fel, a társulat hat tagja pedig egy igen jó színvonalú, énekkel, tánccal fűszerezett előadáson adta elő. A darabot jelenleg több magyarországi társulat is játssza, s bár nem vagyok biztos benne, hogy bevonul a műfaj nagy alkotásainak sorába, egy estére mindenképpen jó szórakozást, kikapcsolódást biztosít.S ha továbbgondoljuk (egy arra érdemes darabot mindenképpen érdemes továbbgondolni), arra a következtetésre jutunk, hogy, az egyik dalszöveggel szólva, „mindig van egy út, csak meg kell találni”. A „Csoportterápia”, Simon Kornél rendezésében ezt sugallja, valamint azt, hogy a változtatáshoz kell egy emberi, baráti közösség, amely túlsegíti az embert az egyéni megpróbáltatásokon.    Minden színházi előadás gyógyít is kicsit, megváltoztat valamit az ember életszemléletében – nyilatkozta az előadás rendezője. Ha jó a darab és az előadás, tenném hozzá.A tatabányaiaknak az Aradi Kamaraszínház jóvoltából Aradra eljutott két előadása érzésem szerint ilyen.