A Plútó holdjai veszélyt jelenthetnek a New Horizons szondára

Amikor a NASA New Horizons szondája 2015 júliusában eléri a Plútót, a várakozással szemben veszélyesebb régióba kerülhet. A Plútó körüli számos hold felfedezése – és még több objektum lehetősége – ugyanis növeli a kockázatokat a szonda elrepülése során.

A fő problémát a törmelék jelenti. Az apró holdakat állandóan bombázzák a közeli űrvándorok – Kuiper-övi objektumok -, azonban a holdak alacsony gravitációja meggátolja, hogy az ily módon felszabaduló felszíndarabok és kőzetek odalenn maradjanak. Ehelyett a törmelék a Plútó körüli pályára kerül, ahol komoly veszélyt jelenthet a New Horizonsra.

Alan Stern, a Southwest Kutatóintézet szakembere és a New Horizons misszió vezető kutatója szerint a legvalószínűbb probléma, melybe belefuthatnak, hogy a szondát elég nagy objektum találja el ahhoz, hogy azonnal el is pusztítsa. Bár a New Horizons kamerái már a legközelebbi elrepülés előtti hónapokban megkezdik a Plútó-rendszer tanulmányozását, a szonda nem fogja tudni észlelni a gyorsan repülő, milligrammnyi részecskéket, melyek azonnali „halált” jelenthetnek számára, ha beleütköznek.

A Plútó első ismert holdja a Kharón, amelyet 1978-ban fedeztek fel, közel ötven évvel a törpebolygó felfedezése után. A Hubble űrteleszkóp észlelte a Plútó két következő holdját 2005-ben, mindössze két és fél hónappal a New Horizons indulása előtt. Idén júliusban egy negyedik holdat is észleltek a törpebolygó körül, emellett vannak arra utaló nyomok, hogy két másik hold is keringhet körülötte.

Mivel a Plútó négy holdja közül hármat az utóbbi öt évben fedeztek fel, a kutatók szerint valószínűleg még több rejtőzik az objektum körül. Ezen új eredmények miatt egy szakértői csoportot hívtak össze, hogy elemezzék ki azon veszélyeket, melyekkel a New Horizons szembesülhet. Miután meghatározták, hogy a veszély igen valós, megvitatták, hogyan lehetne azt elkerülni.

A rendszer folytatólagos vizsgálata a Hubble-lel és más földi teleszkópokkal segíthet felfedni a még rejtett holdakat és azok orbitális pályáját, mielőtt a New Horizons odaérne. Azonban a kutatás nem szükségszerűen jelent sikert is. „Ha vannak túl apró holdak, ami azt jelenti, hogy túl haloványak, akkor nem találjuk meg őket” – mondja Stern.

Ennek tudatában, a csoport arra a következtetésre jutott, hogy szükség van egy „biztonságos, kisegítő pályára”, azaz olyan körpályára, melyre a New Horizon átmanőverezhet, és így távol maradhat a legvalószínűbb veszélyzónáktól. A legjobb út a Kharón orbitális pályáján át vezetne, azonban a holdtól nézve a bolygó ellenkező oldalán. A nagy objektum állandó jelleggel eltakarítja a törmeléket útjából, így biztonságos útvonalat kínálna a New Horizonsnak.

Ez a stratégia akkor működik leginkább, ha a törmelék egy síkban marad, hasonlóan a Szaturnusz gyűrűihez. Amennyiben azonban a Plútót felhőként öleli körbe, a veszély megnövekszik.

Ha a New Horizons a holdakból származó törmelékkel és kőzetekkel találkozik, a Plútóhoz indított első misszió gyors véget érhet. Stern szerint „ott nincs sebesült, csak élő vagy holt”.

(hirado.hu/Space.com)