Fényes galaxist kaptak lencsevégre

Az eddigi legfényesebb „kinagyított” galaxisról készített „közeli” felvételt a Hubble-űrteleszkóp.

A felvételek egyedülálló lehetőséget nyújtanak a tudósoknak arra, hogy tanulmányozzák egy csillagváros tízmilliárd évvel ezelőtti fizikai tulajdonságait. Az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA tudósainak tanulmányát az Astrophysical Journal fogadta el közlésre.

Az asztrofizikusok Jane Rigby, a NASA Goddard Űrkutatási Körpontja tudósa irányításával az úgynevezett gravitációs lencsézés módszerét alkalmazták. Amennyiben két galaxis pontosan azonos látóirányba esik az égbolton, a közelebbi csillagváros gravitációs tere eltorzítja a távolabbi galaxis képét ív alakú foltokká, vagy szerencsés esetben akár egy komplett gyűrűvé, melynek neve Einstein-gyűrű. Az ily módon lencsézett távolabbi galaxis látszólagos fényessége akár a 30-szorosára is nőhet, megkönnyítve ezzel a jelenség vizsgálatát – olvasható a tanulmányt ismertető PhysOrg tudományos hírportálon.

Adott esetben az ötmilliárd fényévnyire található RCS2 032727-132623 katalógusjelű galaxishalmaz szolgált „lencseként”, hogy felerősítsék a tízmilliárd fényévnyire lévő halovány csillagvárost. Ennek köszönhetően a Hubble minden korábbinál részletesebb felvételeket készíthetett a távoli galaxisról. 2006-ban egy kutatócsoport az Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópja (VLT) segítségével, a gravitációs lencsézés módszerét alkalmazva kiszámította, hogy ez a galaxis háromszor olyan fényes, mint a korábban felfedezett „lencsézett” csillagvárosok.

Az asztronómusok tavaly a Hubble széles látószögű kamerájával (Wide Field Camera 3) készítettek felvételeket. A gravitációs lencsézés során ugyan torzul az égi objektumokról készített kép, ám a Hubble éles „szeme” lehetővé tette, hogy olyannak rekonstruálják a galaxist, ahogy az valóban kinéz. A felvételeken csillogó karácsonyfadíszként ragyognak a galaxis csillagképződési régiói.

„A kutatásnak köszönhetően megismerhető, hogyan fejlődtek a galaxisok a tízmilliárd évvel ezelőtti időszaktól napjainkig. Míg a közeli galaxisok teljesen érettek, kifejlettek, és csaknem leállt bennük a csillagképződés, a távoli csillagvárosok világegyetemünk ifjúságáról vallanak” – emelték ki a szerzők.

A továbbiakban a kutatók színképelemzéssel (spektroszkópiával) vizsgálják a csillagképződési régiókat, hogy megértsék, miért voltak ilyen termékenyek a korai galaxisok.

(hirado.hu/MTI)