Kardszárnyú delfinek szürke bálnákra vadásznak Alaszkánál

Kanadai kutatók szerint, évente több száz szürkebálna-borjú válik a kardszárnyú delfinek áldozatává.

Évente több száz szürkebálna-borjú válik a kardszárnyú delfinek áldozatává – állapították meg több éven át tartó kutatásaik során kanadai kutatók. A megfigyelések szerint minden tavasszal mintegy 150 kardszárnyú delfin (Orcinus orca) támad a vonuló szürke bálnákra (Eschrichtius robustus), és levadássza az újszülött vagy egyéves borjakat az Aleut-szigetek legkeletibb tagja, az Unimak-sziget partjainál.

A fiatal állatok mintegy harmada pusztul el a hajsza során, holott a borjak nagyobbak a rájuk vadászó orkáknál. „A bálnavadászok évszázadok óta tisztában vannak azzal, hogy a kardszárnyú delfinek náluk nagyobb bálnákra vadásznak, megölik és felfalják őket. Ilyen jelenség azonban nagyon ritkán figyelhető meg, és nehéz megállapítani, milyen gyakran fordul elő, a vadászok hogyan képesek mindezt végrehajtani, és milyen hatással van ez a zsákmányállatok populációjára” – fejtette ki Lance Barrett-Lennard, a Vancouver Akvárium kutatásának vezetője.

Helyhez kötötten élő fajtársaikkal ellentétben, amelyek főleg halakra vadásznak, és eközben nagy zajt csapnak maguk körül, a vándorló kardszárnyú delfinek kizárólag tengeri emlősökkel táplálkoznak. A vadászat során csendben kerítik be zsákmányukat, és miközben mintegy negyven állat a háttérben „várakozik”, egy két-három orkából álló vadászcsapat elválasztja a borjakat az anyaállatoktól, és megpróbálja megfojtani őket. A megtámadott csoport a gyilkosok elől gyakran a sekélyebb vízbe menekül, ahová a kardszárnyú delfinek nem követik őket. Az anyaállatok farokúszóik erőteljes csapásaival is el tudják téríteni a támadókat.

A kardszárnyú delfinek elsősorban a 15-75 méteres mélységű vízben támadják meg előszeretettel a szürke bálnákat – írják a kutatók a Marine Ecology Progress Series című szaklapban megjelent tanulmányukban. A tengerbiológusok azt is megfigyelték, hogy „túlkínálat” esetén a gyilkos bálnának is nevezett ragadozók „elraktározzák” a megölt állatok tetemét. A vadászok a sekély vízbe vonszolják a leölt vagy haldokló borjakat, hogy a testek ne süllyedhessenek le elérhetetlen mélységekbe. Előfordul, hogy csupán 24 óra vagy még több idő elteltével térnek vissza a maradék elfogyasztásáért. A tetemeket vagy egyes részeiket a víz gyakran kimossa a partra, így más állatok táplálékává válnak. A kutatók egy esetben, például, megfigyelték, hogy egyszerre 19 barnamedve falatozott egy bálna teteméből.

(hirado.hu/MTI)