Ősi maja maszkban gyönyörködik Mexikó

Nyolcezer kagylóból és gyöngykölesszemből szőtték azt a „szemfedőt”, amelyet 1600 évvel ezelőtt egy magas rangú maja személyiség sírjába helyeztek Calakmul ősi városában.

A kagylókból és a növényi szemekből álló leletet, amelyet 1998-ban fedeztek fel, kétéves munkával rekonstruálták, és augusztus 12-től kezdődően lesz látható az öt maja uralkodó sírmellékleteit bemutató kiállításon a Mexikói Nemzeti Antropológiai Múzeumban – olvasható az Art Daily című honlapon.

Az aprócska „szemfedőt” valamikor Kr. u. 375 és 450 között helyezték egy fontos maja személyiség sírjába, aki mellé számtalan kerámia- és jádetárgyat tettek útravalóul.

Az egykori mesterek 6630 gyöngykölesszemet, valamint öt különféle kagylófaj több mint 1600 darabját faragták ki és varrták rá az azóta elporladt textíliára vagy bőrre.

A magvak és a kagylófajok azonosítását a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézetben (INAH) végezték, ahogy az INAH szakemberei rekonstruálták a „szemfedőt” is.

„Legnagyobb meglepetésünkre ez a maják univerzumának három szintjét – az eget, a Földet és az alvilágot jeleníti meg, amelyek egy központi tengelyre, a világfára vannak felfűzve – magyarázta Sofia Martinez del Campo Lanz restaurátor. Ismertetése szerint a magvakból csak a kemény burok maradt meg, a gyöngykölesszemek puha belsejét feltehetően hőkezeléssel távolították el, erről tanúskodnak az égésnyomok. A „mennyei” részt 13 datolyacsigahéjjal jelenítették meg, a földi szintet olyan kagylókból rakták ki, amelyek mindmáig megőrizték vörös színüket. A vörös eme árnyalata különös jelentőséggel bírt a maja kultúrában, a vért és termékenységet jelenítette meg. „A vörös kagylók a Föld szintjén a talajt megtermékenyítő rituális vérontást jelképezik” – emelte ki a restaurátor.

A „szemfedő” központi részét négyszögbe rendezett, datolyacsigahéjakból faragott arcok és koponyák foglalják el, amelyek a szakértő szerint istenségek és a természetfeletti erőket jelenítik meg. Ezeket nagyobb kagylók veszik körbe, amelyek az alvilág folyóját szimbolizálják.

“A lelet rekonstruálása nem csupán a maja művészet rendkívül érdekes darabjának a megmentését jelenti, hanem segít megismerni azt is, hogy milyen kultikus szerepe lehetett” – hangsúlyozta Lanz, aki szerint a „szemfedő az egykori maja notabilitást volt hivatott eligazítani az e világból a túlvilágra tartó útján”.

Calakmul valaha a legnagyobb maja városok egyike volt, ősi fennhatósága akár 150 kilométeres távolságra is kiterjedhetett, melynek nagy része ma még feltáratlan. Nem kizárt tehát, hogy a jövőben további maja kincsekre bukkannak, amelyek által az eddiginél is sokszínűbb és összetettebb képet kaphatnának a kutatók erről a letűnt kultúráról.

(hirado.hu/MTI)