Ózonréteget figyeltek meg a Vénuszon

Az Európai Űrügynökség Venus Express szondája a bolygó atmoszférájának felső részén ózonréteget fedezett fel. Tulajdonságait a földi és marsi hasonló rétegekkel összehasonlítva a kutatók finomíthatják az élet utáni kutatást más planétákon.

A Venus Express a bolygó közelében lévő csillagokat tanulmányozta, így annak atmoszféráján keresztül. SPICAV készüléke a csillagfényt elemezte, gázok jellegzetes „ujjlenyomatát” kereste az atmoszférában, ahogy azok a speciális hullámhosszokon elnyelik a fényt.

Az ózon azért volt észlelhető, mert a csillagfényből érkező ultraibolya fény egy részét elnyelte. Az ózon három oxigénatomból álló molekula. A számítógépes modellek szerint a Vénuszon található ózon akkor alakul ki, amikor a napfény szétbontja a szén-dioxid-molekulákat, és oxigénatomokat szabadít fel. Ezeket az atomokat aztán a bolygó éjszakai oldalára söprik az atmoszférában lévő szelek, így aztán összeállhatnak, hogy kétatomos oxigénmolekulákat hozzanak létre, ám emellett néha háromatomos ózonmolekulákat is alkotnak.

Franck Montmessin, a vizsgálat vezetője szerint az eredmények fontos segítséget jelentenek a vénuszi atmoszféra kémiájának megismerésében. Emellett hasznos összeghasonlítási alapot is szolgáltathatnak a más világokon történő élet utáni kutatás számára.

Az ózont korábban csak a Föld és a Mars atmoszférájában észlelték. A Földön alapvető fontosságú az élethez, mivel elnyeli a Naptól érkező káros ultraibolya sugarakat. Emellett úgy hiszik, hogy először maga az élet hozta létre. Az oxigén és következésképpen ózon felhalmozódása a földi atmoszférában 2,4 milliárd éve kezdődött. Bár pontos okait még nem teljesen ismerik, ám nagy szerepet játszhattak benne azon mikrobák, melyek oxigént választanak ki hulladékként. A növényi élettel egyetemben – továbbra is folytatva ezt a tevékenységet – folyamatosan újratöltik a Föld oxigén- és ózonkészleteit.

Ennek eredményeképpen egyes asztrobiológusok azt sugallják, hogy a szén-dioxid, oxigén és ózon szimultán jelenléte az atmoszférában felhasználható annak megállapítására, lehet-e élet egy bolygón. Ez lehetővé tenné a jövő teleszkópjainak, hogy más csillagok körüli bolygókat célozzanak be, és kiértékeljék lakhatóságukat. Azonban az új eredmények kiemelik, hogy az ózon mennyisége létfontosságú.

A marsi atmoszféra kis ózonmennyisége nem eredményezett életet. Ott mindössze akkor születik meg, amikor a napfény szétbontja a szén-dioxid-molekulákat. A Vénusz szintén a nem biológiai úton történő, mérsékelt ózon felhalmozódás e teóriáját támasztja alá. Ózonrétege 100 kilométeres magasságban található, azaz négyszer olyan magasan, mint a földi, és százszor-ezerszer kevésbé sűrű.

Az asztrobiológusok elméleti munkái azt sugallják, hogy egy bolygó ózonkoncentrációjának el kell érnie a földi érték 20 százalékát ahhoz, hogy az életet tekinthessék forrásának. Ezek az új eredmények alátámasztják ezt a konklúziót, mivel a Vénusz egyértelműen e határ alatt marad.

Montmessin szerint ezeket az új megfigyeléseket felhasználhatják a más világokon lévő élet észlelését érintő forgatókönyvek tesztelésére és finomítására. Azonban, ha nincs is élet a Vénuszon, az ózon észlelése egy lépéssel közelebb hozza a bolygót a Földhöz és a Marshoz, mivel mindhárom rendelkezik ózonréteggel.

(hirado.hu/ESA)