„Rejtett” nyelvet fedeztek fel Indiában

India északkeleti régiójában – melyet a nyelvek tanulmányozásában „fekete lyuknak” tekintetnek –, egy elszigetelt hegyi törzsnél, „rejtett” nyelvet fedeztek fel – jelentette be egy nyelvészcsoport.

Az új nyelvet – koro – mintegy ezer ember beszéli Arunachal Pradesh államban, melyről igen kevés lingvisztikai adat létezik a belépést korlátozó politika miatt – mondják a felfedezés mögött álló kutatók. 

A koro a tibeti-burmai nyelvcsaládhoz tartozik, mely mintegy 400 nyelvet ölel fel, többek között a tibetit és a burmait. Körülbelül 150 tibeti-burmai nyelv található Indiában, ám a National Geographic Társaság projektjének kutatói felfedezték, hogy a koro a családban található mindegyik nyelvtől különbözik. A nyelvészek 2008-ban bukkantak a nyelvre, miközben két másik, alig ismert nyelvet – az akát és a midzsit – kutattak, melyeket csak egy apró körzetben beszélnek. Míg ezeket vizsgálták, felfedezték a harmadikat, a korót.

Gregory Anderson, a Veszélyeztetett Nyelvek Élő Nyelvi Intézetének igazgatója szerint, ez a nyelv nincs dokumentálva, teljesen ismeretlen és rögzítve sincsen. Sőt mi több, az újonnan azonosított koro veszélyeztetett lehet. Mindössze 800 ember beszéli – legtöbbjük húsz évnél idősebb –, és nincsen írott formája – jegyzi meg Anderson.

A kutatócsapat meredek hegyoldalakat mászott meg, bambusztutajokat vett igénybe, hogy elérje a távoli falvakat, ahol az emberek disznótenyésztéssel, rizs- és árpatermesztéssel tartják fenn magukat. A magasított bambuszházakat végiglátogatva, a csapat rögzítette, hogy a falusiak az újonnan felfedezett nyelven beszélnek. Egyelőre nem tudják, hogy a Koró törzs – mely 800-1200 főt számlál – hogyan alakult ki, mint a 10 ezer főt számláló Aka-törzs altörzseként.

Az viszont egyértelmű, hogy a koro nyelv nagyon különbözik az akától. Például, a koro hangkészlete teljesen más, ahogyan a hangokat szavakká kombinálásának módja is. A szavak és mondatok is teljesen máshogyan épülnek fel a koróban. Például, az aka szó a „hegyre” „phú”, míg a koróban ez a szó „nggo”. Az akát beszélők számára a disznó „vo”, míg a korót bíróknál „lele”. A két csoport szókészletének körülbelül 9 százalékán osztozik.

K. David Harrison, a Swarthmore College szakértője, és szintén National Geographic Társaságbeli nyelvész szerint a koro alig különbözhet még jobban az akától. „Olyan eltérőnek hangzanak, mint az angol és a japán.” Bár nincs közös nyelvük, a koro és aka nyelvűek ragaszkodnak ahhoz, hogy nincs különbség közöttük – mondja Harrison. Az eltérő nyelvek együttélése két olyan integrált csoport között, melyek nem ismernek el etnikai különbségeket, rendkívül szokatlan – mondja Anderson.

Tipikus módon, egy ilyen elrendeződésben, a kisebbik nyelv meghátrálna a nagyobbik elől, és idővel eltűnne. Vagy pedig a kisebbik csoport úgy tartaná meg saját nyelvét, hogy kikövetelné egyedülálló azonosságát. Ám az akák és a korók falvaiban mindenki fenntartja, hogy a törzs és az altörzs ugyanaz, leszámítva némi ingadozást a dialektusban. „A helyiek a nyelveket érintő különbségeket jelentéktelennek tüntetik fel – mondja Harrison, aki a Ranchi Egyetem szakemberével, Ganesh Murmuval segítette Anderson kutatását. – De azok gyökeresen eltérnek egymástól” – tette hozzá.

„Nyelvészetileg rejtélyes eredetük halasztást nem tűrő kérdés” – mondja Anderson, aki a felfedezésről az Indian Linguistics folyóirat következő számában számol be. „Mikor merült el a koro az akában, és ez hogyan alakult ki? Legfontosabb feladatunk megfelelő dokumentációt készíteni, hogy a más tibeti-burmai specialisták is kiértékelhessék az eredményeket.”

K. V. Subbarao, az indiai Hyderabad Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti és Fordító Központjának professzora szerint, a koro egyedülállósága „érdekes. Elképzelhető, hogy két közösség együtt él, és továbbra is fenntartja saját nyelvét. Szokatlan azonban, hogy tagadják a különbözőséget, a kisebb csoport rendszerint ragaszkodni szokott ahhoz, hogy másmilyen” – mondja Subbarao, aki nem vett részt a kutatásban.

(Forrás: hirado.hu/NationalGeograpic)