Nagyszüleink...

Ugye milyen ritkán mondjuk, mondtuk nekik, hogy fontosak számunkra? És mikor rádöbbenünk erre, már nincsenek közöttünk. Pedig mennyi mindent köszönhetünk nekik! És milyen szerencsések azok, akiknek nevelésében a szülők mellett a nagyszülők is besegítettek! Hisz vannak dolgok, amiket igazán csak egy nagymama vagy egy nagytata taníthat meg egy gyermeknek. Az ő türelmük határtalan, jelenlétük nyugalmat, biztonságot áraszt. És a legszebb meséket is talán ők tudják! Életből vett mesék ezek, melyeket képesek újra és újra elmondani, de valahogy mindig másképp. A nagyszülők fontos pillért jelenthetnek a gyermek és annak szülei között, egy harmonikus családban ez természetes. S bár sokszor azt mondják rájuk, túlságosan elkényeztetik az unokákat, mégis elengedhetetlen szerepük van az apróságok lelki fejlődésében. Egy, a nagyszülőknél töltött vakáció végtelen örömteli meglepetéseket tartogathat; a nagyi ilyenkor istenieket főz, a nagypapa kifogyhatatlan a játékötletekből. Van ebben valami mesebeli, amit magunkkal viszünk, amiből erőt merítünk, ami visszaköszön hosszú évek múltán a megsárgult fényképekről.      Egyetlen bébiszitter, távoli rokon vagy ismerős sem pótolhatja a nagyik, nagypapák szerepét, hisz a mai eszeveszett tempóban talán ők jelentik az egyetlen stabil pontot. Velük, mellettük kicsit megáll a világ. A kakaó és a húsleves íze is más.