Egyszerre volt futballisten és a világ legnagyobb gyökere

Nehéz ellentmondásosabb figurát találni a labdarúgás elmúlt két évtizedéből Zlatan Ibrahimovicnál. Tényleg csak imádni vagy gyűlölni lehetett a bosnyák származású svéd fenegyereket, aki visszavonulásával óriási űrt hagy maga mögött a futball világában.

Jó, valójában azért a 2022–2023-as idény számára már csak a hattyúdal volt, hiszen csupán négy meccsen lépett pályára, bő 20 éves karrierje utolsó meccsén pedig ugyanúgy gólt szerzett, ahogyan 2001. április 9-i, malmői debütálása során (igaz, akkor kétszer is).

Mondjuk, hogy miért alakult ez így, annak is megvan a bája: a negyedik ikszet betöltve ugyanis szakadt térdszalaggal segítette 11 év szünet után bajnoki címhez a Milant, ezután pedig műtét, lábadozás, majd újabb sérülések következtek, az idő csak legyőzte a sokáig elpusztíthatatlannak tűnő titánt.

Égetnivaló gyerek volt, aki állandóan balhékba keveredett, és nemcsak tekvandóban, hanem biciklilopásban is fekete övesnek számított...

A pályán sem volt egy szent, még amszterdami korszakában egy válogatott meccsen rúgta le ajaxos csapattársát, Rafael van der Vaartot, hogy pár napra rá minden idők egyik legragyogóbb gólját jegyezze az NAC Breda ellen, amikor hét csellel alázta meg a komplett védelmet a kapussal együtt, mielőtt a kapuba passzolt.

A futballt 15 éves korában kis híján feladó és inkább dokkmunkásnak álló hórihorgas csatár pályafutását pontosan ez a kettősség jellemezte: egyszerre volt futballisten és a világ legnagyobb gyökere.

A magáról egyes szám harmadik személyben beszélő Ibra stílusa és elképesztő „arca” miatt amúgy is sokak számára ellenszenves volt, előszeretettel hivatkozott magára szimplán istenként. Tizenhét évesen sem volt hajlandó elmenni a Malmö futballistájaként próbajátékra az Arsenalhoz, mondván: ő bizony nem jár meghallgatásokra, ha kell, akkor igazolják le.

A magyar drukkerek számára a kedvelését tovább nehezítette, hogy lőtt gólt a válogatottnak Eb- és vb-selejtezőn is, 2005-ben a 91. percig 0:0-nál lehetetlen helyzetből ágyúzott a rövid felsőbe, hogy aztán négy évvel később a 94. percben döntsön Budapesten (1:2).

Mindent összevetve sokszor igazán nehéz volt őt kedvelni, de bármerre járt, bajnoki győzelmek övezték útját.

Karrierje talán egyetlen fájó pontja az lehetett, hogy hiába játszott megannyi legendás klubban, a Bajnokok Ligája-győzelem mindig elkerülte. A legrosszabb az volt, amikor úgy váltott az Inter és a Barca között, hogy épp abban a csapatban volt, amelyik a kettő közül nem nyerte meg abban az évadban végül a trófeát...

Visszavonult egy 195 centis égimeszelő, aki konkrétan bármit megcsinál(t) a labdával.

(Forrás: index)