Jámbor Gyula

Régi bölcsesség szerint minden törvény annyit ér, mint amennyit betartanak belőle. Ha semmennyit nem, akkor semmit.

Olvasom a Nyugati Jelenben, meg más aradi napilapban, honlapon, hogy ezentúl Arad mikelakai városnegyedébe a helyi, az egykori aradi vagongyárban előállított Imperio márkájú villamosok is járnak.

Ön, kedves olvasó, ha netán szereti és rendszeresen issza a kereskedelemben kapható 3,75 százalékos zsírtartalmú tejet, hatalmas veszélyeknek teszi ki magát. (De ha „házi”, a tehénből frissen fejt tejet iszik, ugyanott van vele.) Nem részletezem, de biztosítom, hogy lényegében hűen visszaadom azt, amit egy hazai (román nyelvű) honlapon olvastam. Hozzátéve: pár napja egyenesen tíz olyan közkedvelt élelmiszerről olvastam egy magyarországi honlapon, amelyeket csak az ellenségének kíván valaki (a jobb érzésű még annak sem).

Egy fővárosi alvilági figurát múlt kedden halálosan megkéseltek; hogy sokan ismerték, azt többek között a hazai titkosszolgálat, no meg a bulvársajtó jóvoltából tudjuk. Utóbb azt olvassuk, hogy talán nem is a késelés okozta sebekbe halt bele a kórház felé menet, hanem szívinfarktusba: képtelen volt elviselni, hogy kedves (a konkurrens klánba tartozó) fiatalabb haverja olyan csúnyán viselkedett vele egy baráti szerencsejáték közben.

Napjainknak egyik meghatározó kelléke az arcmaszk.
Talán úgy négy hónapja, a világjárvány kitörésének kezdetén, de még a hazai szigorú korlátozások bevezetése előtt betértem Aradon egy központi patikába, maszkot vásárlandó. A kis süldő gyógyszerésznő kedves mosollyal tárta szét karjait: sajnos, nincs, nézzen be néhány nap múlva.

Ma 75 éve, 1945. augusztus 6-án, helyi idő szerint egy magányos amerikai repülőgép közeledett Japán partjaihoz. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki a szigetországot vigyázó (amúgy már erősen meggyengült) légvédelem, az ország addig számos amerikai bombatámadásnak volt kitéve.

Hallom, hogy a világ egyik legjobb focistája 8 millió euróba kerülő autót vásárolt magának. Nem mintha nem volna kocsija, gondolom, nem is egy, de hát ilyen autó még nem volt, és keveseknek lesz, hiszen mindössze tíz példányt gyártottak belőle.

Volt egyszer, még ma is van, valahol Aradon egy kifőzde. Kicsit vendéglő, merthogy helyben is fogyasztható volt az amúgy ízletes, eléggé változatos és megfizethető árú menü, s bőven akadtak kliensek is. A környékbeli nyugdíjasok, egyedül élők, a körzetben dolgozó építőmunkások közül naponta sokan felkeresték.

Augusztus elsején, szombaton az országos hatóság úgy döntött, hogy négy Arad megyei helységet karanténba helyez a koronavírus-járvány miatt.
A négy helység: Szőllős község és a hozzá tartozó Moroda, valamint Honctő (Gurahonț) község és a hozzá tartozó Bonţeşti falu.

A távolról sem kormánypárti újságírónak, kommentátornak nem könnyű, ellenben hálátlan feladat „oltalmába venni” egy kormányhatározatot, ami első látásra az állampolgárok érdekeit szolgálja is, meg nem is, illetve nem úgy, ahogyan az eredetileg el lett képzelve.

Azt már tudjuk egy (rövid) ideje, hogy szeptember 27-én helyhatósági választásokat tartanak Romániában. Illetve akkorra tűzték ki, mert ki tudja, mi következhet még be ezekben a koronavírustól vészterhes időkben.

Hétfőn előbb a hazai parlament szenátusa, majd képviselőháza is úgy határozott – ez utóbbi döntő szervként –, hogy a maga kezébe veszi a parlamenti választások idejének kitűzésének jogát.

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy dr. Raed Arafat a hazai (a pillanatnyilag a COVID-19 kapcsán súlyosan érintett) egészségügyben milyen, mekkora fajsúlyos pozíciót foglal el.

Hallom a Kossuth Rádió Határok nélkül c., naponta sugárzott adásában (mindig meghallgatom, ha lehetőség nyílik rá), hogy a hazai Beszterce város határában négynyelvű várostáblát helyeztek (vagy helyeznek?) el, az erre vonatkozó tanácsi határozat mindenesetre megszületett.

Láttam aradi tömbházlakást, amelynek fedett erkélyén egyéb virágok társaságában egy értékes, századokig élő fa csemetéje növekszik pár esztendeje.