Jámbor Gyula

Tegnap Ferenc pápa két-, bár inkább másfélnapos látogatásra Svédországba érkezett. Önmagában nem volna szenzáció, hisz az argentin származású – idén decemberben nyolcvanesztendős – római katolikus egyházfő, elődjéhez hasonlóan, rendkívül aktív, és pápaként nem is elsőként látogatott el a skandináv országba, hisz II. János Pál 1989-ben megelőzte.

Nagy „bulit” jelentett be az RMDSZ szombat estére, a Humorfesztivál Road-showt.

A címbeli kérdést talán jobb lett volna így feltenni: „nem illúzió?”
Az illúzió kifejezés, értelmező szótárak magyarázata szerint, sok mindent magába foglal (ilyen-amolyan érzéki csalódást, például), de maradjunk annyiban: a mindennapi szóhasználatban lényegében (kissé leegyszerűsítve) a valóságtól elrugaszkodott gondolatot, elképzelést jelent.

Bolond ember az, aki készakarva fizetni akar egy olyan adót, illetéket, amire a törvény nem kötelezi – mondhatná a kedves olvasó az alábbiakat, legalábbis a cikk elejét olvasva.

Mindennek rendelt ideje van, mondja az Írás. S bár a hosszas felsorolásban, részletezésben, hogy mi mindennek, a tüntetés nem szerepel a Prédikátor könyvében, mutatis mutandis: ennek is megvan a maga ideje.

„Nagy gond” foglalkoztatja Romániát: a két azonos nemű személy – ezúttal két férfiú, de lehetne két nőről is szó – közötti házasság. Történt ugyanis, hogy egy román férfi állampolgár törvényes frigyet kötött egy amerikaival valahol Európában, közelebbről az unióban, ahol erre törvényes keret és lehetőség van, s azt akarták, hogy egybekelésüket Romániában is elismerjék.

„Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!” (137. zsoltár)

Ha egyebekben nem is, abban megegyeztek csütörtökön az uniós a belügyminisztereket tömörítő Belügyi Tanács luxembourgi ülésén, hogy
egységes okmányokat kapnak a migránsok, akik az Európai Unió területére lépnek.

Kampány volt, van, bizonyára lesz is mindig: tavaszi, nyári, őszi, sőt téli, földműveléssel kapcsolatos, no meg választási, népszavazási, ilyen-amolyan termék, gondolat, elképzelés melletti vagy elleni – még akkor is, ha netalán más a hivatalos neve.

Mi tagadás: a cím furcsa, az esemény jelentéktelen. Kommentár nem érkezett az egyik vezető hazai hírügynökség által posztolt hírre, s háromszázan se nézték meg. Mindenesetre majdnem háromszor annyian, mint a tudósításban szereplő, Piteşti-en lezajlott tüntetés résztvevőinek száma volt.

Voltak boldog idők, csak pár héttel ezelőtt, amikor úgy tűnt: véget ért a mosolyszünet korszaka két nagyhatalom között, s végre valamiféle egyetértésre jutottak a közel-keleti, észak-afrikai helyzet rendezése ügyében.

Nagyon sok ember sokat adna azért, hogy bekukkantson a kulisszák mögé a politika boszorkánykonyhájában.

Október 5-én este az aradi nagyszínházban Tóth-Máthé Miklós A nagyrahivatott c. drámáját mutatta be a Zanotta Art Kulturális és Művészeti Egyesület és az Aradi Kamaraszínház az Aradi Magyar Napok keretében.

Az iskolakezdés után valamivel megtartott ünnepség, a Márki Sándor-díjak kiosztása mindig különleges esemény az Arad megyei magyar pedagógusok számára: ekkor adják át ugyanis a pedagógusok munkáját jutalmazó díjakat.

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent”, de Radnótival együtt tudom, mit jelent nekem, több ezer (jó, legyen csak több száz) aradi utasnak esténként, sötétedés közben vagy után a város közepi, külvárosi vagy közbeeső tájék, amikor villamost vár az ember.