Szeretőm, földem, Erdély

1. Erdélyország: Tündérország

2015. május 14. 17:38 (csütörtök) /

Kós Károly így ír Erdély szellemiségéről:

„Időtlen idők óta népek és hitek, fajok és kultúrák keveredő helye ez a föld. Északról és délről, napkeletről és napnyugatról előnyomakodó népek és kultúrák bárhol Európa szomjas földjén halálos tusában összeroppantak, akkor a megvert fél vérző, megrettent, búvóhelyet kereső töredékéből bizonyosan került a Királyhágó és székely havasok közé is valamennyi […] És ha később szerencsés véletlen, avagy szerencsétlenség okából valamelyik el is hagyta ezt a földet, mindig maradt itt belőle valami nyom.  Ezer esztendő alatt Erdély földjén történik meg az a csoda, hogy három nép és kultúra éli életét úgy, hogy mindenik megőrzi, – mert megőrizheti, – a maga külön sajátságait, egyéniségét, de emellett közös és minden környező idegen és rokonkultúrától és fajtól elütő karaktert is veszen fel.

A magyar, szász és román megmarad magyarnak, szásznak, románnak, megtartja és fejleszti nemzeti kultúráját a maga sajátosságában, de viszont amiképpen az erdélyi magyar elkülönül a magyarországitól nemcsak földrajzilag (sőt politikailag is), de kultúrában is, úgy a szász sem marad németországinak, a román sem függeléke pusztán a havasalföldinek, vagy a moldovainak. A belső egyéniség megőrzése nem zárta ki a közösséget; és ha három faj és három kultúra töltötte is meg ezt a földet, de mindhárom viszont Erdély népe és Erdély kultúrája.

Ezért van,[…] hogy magának az erdélyi embernek is két jellemző tulajdonsága van: az egyik, hogy az magyar, román, avagy szász, de a másik, hogy egyúttal erdélyi. Ez az a fából vaskarika, ami minden Erdélyen kívül élő ember számára érthetetlenné teszi Erdélyt.”

Talán ezért, a magát és társait bujdosóknak nevező Mikes Kelemen minden levelét az elveszett Tündérország iránti feltétlen ragaszkodás pátosza hatja át, habár a Nagyságos Fejedelem szolgálatában megtalálta élete hivatását, de nem tudta feledni rég nem látott szülőföldjét. Egyik, „nénjének” címzett levelében azt írja, hogy: „úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont”.

                                                                                 

 

                                                          oOo

 

 

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2015. május 19-én, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében ismertető előadássorozatot indít Erdélyről. Irodalmi, videovetítéssel egybekötött, Erdélyre hangoló indító előadásra várjuk szűkebb Pátriánk múltja iránt érdeklődő, a közös jövőért tenni akaró honfitársainkat.

Az est meghívott előadója: Olasz Angéla, Márki Sándor-díjas nyugalmazott történelemtanár.

Közreműködnek: Tóthpál Eszter, Gál Zoltán és ifj. Tóthpál Béla.

Házigazda: Murvai Róbert Dávid, társszervező: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.

 

Murvai Miklós

Hozzászólások