10% alatti képviselettel is hatékonyan szolgálni

Cziszter Kálmánnal, az RMDSZ Arad megyei szervezete mellett működő politikai szakbizottság elnökével, városi tanácsossal a munkájáról beszélgetünk.

– Mekkora terhet jelent az ön számára a politikai szakbizottság elnöki teendőinek az ellátása?

– Mint eddigi, bármelyik közéleti megbízatásomat szolgálatnak, nem tehernek tekintem. Hogy e szolgálatban többé-kevésbé nehéz feladatok, problémák is adódnak, természetesnek tűnik. Az én megbízatásom annyiban különbözik a többi kolléga szakbizottsági elnöki munkájától, hogy mi a munkánkba be kívánjuk vonni minden szakterület képviselőjét. Azokon a testületeken ugyanis, ahol érdekérvényesítésért fel tudunk lépni, a szociális, az ifjúsági, a kulturális, az oktatási problémák mind jelen vannak.

– Mi a helyzet a városi tanácsban kifejtett munkájával?

– Arad Város Tanácsában az Urbanisztikai Szakbizottságnak vagyok az elnöke, de előrebocsátom, hogy a tanács 23 képviselője közül csupán ketten vagyunk magyarok, Bognár Levente alpolgármester és jómagam. Érzésem szerint az aradi magyarság nemcsak megérdemelné, hanem szavazataival biztosíthatna is legkevesebb 3 tanácsosi helyet.

– Mit jelent 10% alatti képviselettel méltányosan felvállalni egy közösség érdekképviseletét?

– Egyetértek a megközelítéssel, mivel egy ilyen alacsony képviseleti aránnyal igen sok kompromisszumra, alkura van szükség az aradi magyarság igényeinek, elvárásainak a méltányos kielégítéséhez. Arra kell ügyelnünk, hogy ezek az alkuk egy elfogadható kereten belül, olyan szinten  maradjanak, amelyért nem kell szégyenkeznünk. RMDSZ-berkekben ugyanis sokat vitázunk arról, mit tud a nagyközönség, mit tudnak az olvasók, az aradi és a megyei magyarok mindarról, amit értük tesz az RMDSZ? Az RMDSZ ugyanis kezdve Kisiratossal, ahol szinte minden tanácsos RMDSZ-es, befejezve a szórványhelyzetben lévő településekkel, amelyek közé már Arad is tartozik, az érdekképviseletet a tanácsosaink révén szinte minden területén igyekszik biztosítani. Ennek a példázására említem, hogy templomaink, egyházközségeink évről évre támogatást kapnak a különféle javítási vagy egyéb szükségleteikhez. Arad megyében közismert, hogy az elmúlt években az anyanyelvű oktatásunk megyei fellegvára, a Csiky Gergely Főgimnázium új épületszárnyának a megépítésével milyen hathatós támogatást élvezhetett, de idén is számottevő támogatást sikerült szerezni a tanácstól a Főgimnáziumban folyó javítási munkálatokhoz. A Kincskereső Óvodában zajló bővítési beruházásokhoz is hasonlóan, egy új épületszárny felemelése céljából. Mondhatnám, évről évre, méltányossági elvek figyelembevételével biztosítanunk kell a folyton hangsúlyozott egyetlen középiskolánk és a kevés óvodánk számára a tanácsban birtokolt súlyunkat, illetve a magyarság részarányát meghaladó arányban sikerült e támogatásokat biztosítanunk. Bognár Leventének, de jómagamnak is szívügye az épített örökségünk megóvásának a kérdése. Ha a 12. órában is, de aradi palotáinknak, műemlék értékű épületeinknek a városi tanács támogatásával lesz lehetőségük, sőt kötelességük a külsejük felújítására.

– A legtöbb lakóház, ezért bizonyára a tulajdonosoknak is hozzá kell járulniuk a felújításhoz…

– Sokan nem tudják, de a műemlék épületeknek a tulajdonosai nem fizetnek ingatlanadót, mivel ennek a kötelezettsége alól mentesíti őket a műemlékvédő törvény. A 12 évvel ezelőtt megszületett törvény megalkotói azért mentesítették a tulajdonosokat az ingatlanadótól, mert feltételezték, hogy nekik több kiadásuk van a jelzett épületek karbantartásával, felújításával. A gyakorlat viszont nem igazolja az eredeti elképzelést, ezért néhány hónapja megjelent a műemlék-épületekre vonatkozó törvénynek a módosítása, miszerint azokon a településeken, ahol ilyen épületek találhatók, létre kell hozni az épített örökséggel foglalkozó szakbizottságokat. Aradon ennek Bognár Levente az elnöke, de magam is tagja vagyok a bizottságnak, amelyben szakmai szervezetek is részt vesznek. A szakbizottságnak az a feladata, hogy a polgármesteri bizottság, a városi tanács számára megállapítsa, melyek azok a műemlék épületek, amelyek javításra szorulnak. Ezzel párhuzamosan megkeresik a tulajdonosokat, felvilágosítják őket a felújítás törvényadta lehetőségei, illetve a számukra nyújtandó segítség felől.

– Miben nyilvánul meg a segítség?

– Arad-belvárosban 57 olyan műemlék-épület van, amelyekről felmérések készültek, ezért hozzájuk megvannak a homlokzati, illetve belső rajzok. Ezeket ingyen felajánlják a javítási terveikhez. Éppen az elmúlt héten szólítottuk fel az 57 műemlék-épület tulajdonosi vagy lakóbizottságait, hogy lépjenek kapcsolatba a polgármesteri hivatal illetékes osztályaival. 60 nap alatt ugyanis el kell dönteniük, hogy saját erőből vagy a városi tanács támogatásával, esetleg hitelek igénybevételével újítják fel a házukat.

– Szerintem a legtöbb lakó- vagy tulajdonosi bizottság tagjai nem tudnak egyetértésre jutni a felújítás finanszírozása fölött, ezért némely műemlék épületek életveszélyessé váltak a potyogó homlokzat-elemeikkel. Mi a teendő ilyen esetekben?

– Restelkedünk, amikor anyaországi vendégeinknek kell megmutatnunk Arad épített örökségét, amelyeken ott vannak a homlokzati elemek potyogására figyelmezető táblák. Visszatérve a kérdésre: ha nincs pénzük a felújításra is választaniuk kell két lehetőség között, bankhitelhez folyamodnak-e vagy elfogadják a lehetőséget, miszerint a városi tanácsnak erre a célra létrehozott pénzalapjából a város végezze el a munkálatokat. Ez utóbbinak az lesz a következménye, hogy az épületet hivatalosan megterhelik a felújítás értékével. Az viszont azt jelenti, hogy a tulajdonosok addig nem adhatják el az ingatlanjukat, amíg ki nem fizették a felújításnak a rájuk eső részét. Ilyen esetre több külföldi példáról tudunk, hogy a tulajdonosok továbbra sem fizetnek adót, de részletekben törlesztik a felújítási költségeket.

– Aradon melyek a sürgős felújításra szoruló műemlék épületek?

– Kezdve a Hegyalja tértől a Kárpáti patika épületével a főutcán haladva a Szabadság (Avram Iancu) tér legtöbb épületéig. Természetesen, néhány mellékutcában lévő épület is felkerült a sürgősségi névsorra.

– Milyen érzés korelnöknek lenni egy 23 tagú fórumban?

– Ez azzal járt, hogy a tanács alakuló ülését nekem kellett levezetnem a két legfiatalabb kolléga közreműködésével. Érdekes helyzet számomra, de nem fogok onnan nyugdíjba vonulni, mert úgy vállaltam a tanácsosi tisztséget, hogy a mandátum felénél átadom az RMDSZ listán utánam következő kollégának, aki nálam jóval fiatalabb, és volt alkalma belekóstolni a tanácsosi munkába. Ezzel együtt, úgy érzem, hogy amíg tanácsokkal, munkával vagy bármilyen módon segíteni tudom a közösségemet, illetve ameddig az egészségem engedi, végzem a szolgálatot. Nyilvánvaló, hogy mindannak a hátterében, amit a városi tanácsban az elmúlt időszakban sikerült elérni, értem ez alatt a Szabadság-szobor, a Szentháromság-szobor visszaállítását, Salacz Gyula szobrának a felállítását, egy sor emléktábla állítását (közülük az egyik kétnyelvűt október 25-én, a Kultúrpalota százéves évfordulóján leplezzük le). Azt, hogy a mi ünnepeinken a román hatóságok minden alkalommal teljes létszámban ott vannak, tisztelegnek a vértanúink előtt, szerintem annak az eredménye, hogy az évek során egyetértésben tudtunk együttműködni a városi, illetve a megyei tanácsban a román kollégákkal. Mindezt az eltelt 24-25 év eredményének tekintem. Azt szeretném, ha ezt a mentalitást sikerülne a következő évtizedekben is továbbvinnünk.

– A legutóbbi helyhatósági választások után az RMDSZ Arad megyei szervezete számára nagy dilemma volt a koalíciós partner kiválasztása. Véleménye szerint helyesen döntöttek-e, amikor kormányzati szempontból az ellenzékkel léptek koalícióra?

– Az eltelt időszak az akkori döntésünknek a helyességét igazolja, mert látjuk, milyen csatározások folynak olyan önkormányzati testületekben, ahol nagyobb súlya van a magyarságnak, viszont nem sikerült megfelelő koalíciós partnert találnia, amelyikkel biztosíthatná a súlyával arányos vagy annál akár hatékonyabb eredményességet. Azzal együtt, hogy az aradi tanácsban csupán ketten vagyunk Bognár Leventével, kiváló a kapcsolatunk, ő minden vitatható kérdésben konzultál velem, kidolgozzuk a négy szakbizottságban képviselendő megfelelő álláspontot. Olyasmit is megbeszélünk, hogy jó lesz, ha Bognár Levente a felszólalásában elmondja, nekünk mi a véleményünk, de a pozitív döntés érdekében, az ellenkező álláspontunk dacára is megszavazzuk az illető határozattervezetet. Mert ha nem születik megfelelő szavazatarányú döntés, az ügy elnapolódik. Jó példa erre, hogy az ellenzék tavasszal nem szavazta meg a polgármesteri hivatal vagyonának az újraértékeléséről szóló szakvéleményt. Ennek az lett a következménye, hogy egy sor aradi intézmény, kereskedelmi társaság, amelyek bérlik az épületeket, jóval magasabb adót kell fizessen, mert a törvény kimondja: amennyiben a polgármesteri hivatalok vagyonát háromévenként nem értékelik újra, az utánuk járó adó az előző értéknek a 20%-ával nő.

– Hogy látja, a tanácsban végzett munkájukkal elérték a célkitűzéseiket?

– Többnyire igen. Egyik ilyen célkitűzésünk, hogy a munkatársak, a polgármesteri hivatal személyzete körében magyarul jól beszélő, lehetőleg magyar fiatalokat sikerüljön versenyvizsgával alkalmazni. Ezzel is hozzá kívánunk járulni, hogy a fiataljainkat itthon tartsuk, azok ne kényszerüljenek más városokban, illetve külföldön munkát vállalni. Ugyanakkor az Arad Európa Kulturális Fővárosa státusnak az elnyerése feltételezné, hogy a polgármesteri hivatal minden osztályán magyarul, illetve idegen nyelven jól beszélő fiatal hivatalnokok, munkatársak tevékenykedjenek.

– Köszönöm a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.