1944 és 2022: amikor a történelem az ukrán rablóból raboltat csinál

Nemrég zajlott a népszavazás négy kelet-ukrajnai megyében: Luhanszkban, Donyeckben, Herszonban és Zaporizzsjában. A feltett kérdés a területek hovatartozásáról szólt, és nem számított meglepetésnek az eredmény. A Moszkva elismerte népszavazást követően ezek a megyék Oroszországhoz csatlakoznak, „egyesülnek az ősi területekkel” (ismerős kifejezés). A népszavazás bizonyára a „szuronyok árnyékában” zajlott, bár erről valószínűleg csak évekkel később tudhatunk meg bármi valósat is.

A négy terület nagysága együttesen 108 835 km2, vagyis alig több, mint a trianoni döntést követően Magyarországtól elvett erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi területek együttesen. S ekkor még nem beszéltünk a délvidéki, felvidéki, nyugat-magyarországi és a cikkben érintett kárpátaljai területekről sem; sem arról, hogy a teljes korabeli Magyarország területéhez képest mit is jelentett a 102 813 km2. A mi esetünkben a csak Romániának odavetett terület is már 32%-a volt a korabeli Magyarországénak, a négy kelet-ukrajnai megye alig 15%-a a 30 éve összetákolt jelenkori Ukrajnának.

Annak az ukrán formációnak, amelynél most visszanyal a fagyi. A történelem megismétli önmagát, csak most Kijevnek kell elviselnie mindazt, amit szűk 80 évvel ezelőtt tett Kárpátaljával, az ottani magyarokkal és németekkel. De különbség is van 1944 és 2022 között: a 4-5 éves malenkij robot* alighanem elmarad.

Mert 1944 október–novemberében nagyon hasonló folyamatokat irányítottak a IV. Ukrán Front árnyékában Kárpátalján. A Magyarország szerves részeként létező Kárpátaljára a IV. Ukrán Front 18. hadserege bemasírozott a Vereckei-hágón keresztül, majd a Kárpátontúli Ukrajna Népi Bizottsága első kongresszusát Munkácson 1944. november 26-án összehívta. Az IV. Ukrán Front parancsnokai kiegészültek az NKVD tagjaival (Belügyi Népbiztosság, a Gulag-rendszer működtetője, a bel- és állambiztonság irányítója, vagyis ez volt a „szovjet Securitate”), és a szuronyok és géppuskák hathatós segítségével kizsarolta megvalósította a jelenlévőkkel Kárpátalja a Kárpátontúli terület (Zakarpatszka oblaszty) „300 éves álmát”, a Szovjet-Ukrajnához való „hazatérését”. A kiválogatott népbiztosok felkiáltással kérték a lakosság nevében az „újraegyesítést”. Mertek volna mást mondani.

Az újraegyesülést „követelő” felkiáltás után kezdődött a németek kitelepítése, a németek és magyarok tízezreinek elhurcolása a 3 napos „kis munkára” (vagyis a málenkij robotra) a II. és III. Ukrán Front katonai vezetőinek 0060-as számú hadparancsa alapján. A több mint 130 000 nő és férfi fele odaveszett a több évig tartó kényszermunka nyomorában vagy a katasztrofális életkörülmények miatt.

A görögkatolikus hitű ruszinokat megfosztották identitásuktól, elvették vallásukat, a görögkatolikus egyház javait, ingó és ingatlan vagyonukat beolvasztották a pravoszláv egyházba, 128 papjukat bebörtönözték vagy Szibériába deportálták őket. 36 ruszin görögkatolikus pap vértanúhalált halt a szovjet-ukrán éra alatt, 1944–1989 között.

2022-ben a négy megye népszavazási eredménye alighanem hasonlóan erős jogi alapot jelent majd, mint amit az ukránok és egyéb szovjet elemek tettek, vagy amire hivatkoznak 1944-től kezdődően. A legszomorúbb az egészben mégis az, hogy bárhogyan is alakul a konfliktus, végül a kárpátaljai magyarságnak, a hozzánk hű ruszinságnak és Kárpátaljának rosszabb lesz a helyzete így is, úgy is.

-------------------------------------------

*malenkij robot: magyarosított szóösszetétel a málenykij robotból származik, „kis munkát” jelent. A IV. Ukrán Front vezetőinek parancsa szerint minden német származású munkaképes, 17–45 év közötti korú férfit és 18–30 év közötti korú, munkaképes nőt össze kellett gyűjteni a megszálló szovjet-ukrán hadseregnek. A gyakorlatban nem válogattak, csak meglegyen a létszám: így több mint 130 000 főnyi magyar került a szolyvai GULAG-gyűjtőtáborba. Később, akik túlélték a marhavagonokban megtett utat, elsősorban Donyeck és a Krím-félsziget iparterületeire kerültek kényszermunkára, de sokukat elvitték a Kaukázusba vagy az Urál vidékére is.

Janek István – Nagy Béla: 1944. 08. – 1944. 10. Északkeleti-Kárpátok megszállása, BTK TTI, https://tti.abtk.hu/terkepek/1944-08-10-eszakkeleti-karpatok-megszallasa/viewdocument

Dr. Molnár D. Erzsébet (2020) Kárpátalja szovjetizálása – A megszállástól a bekebelezésig, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, https://kmf.uz.ua/hu/karpatalja-szovjetizalasa-a-megszallastol-a-bekebelezesig/

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója

Fotó: (Az alaptérkép forrása: Aljazeera / saját szerkesztés 2022 szeptemberében)

Fotó: (Forrás: BTK Történettudományi Intézet, Janek-Nagy)

Fotó: (Forrás: Dr. Molnár D. Erzsébet, 2020, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola)