6500.

Ön, Kedves Olvasó, ma a Nyugati Jelen 6500. lapszámát tartja a kezében. Sok? Kevés a 6500 megjelenés? Ki-ki eldöntheti.

Mi, egy „maroknyi” lelkes újságíró, tördelő, kisegítő személyzet, lapkihordó nap mint nap azért dolgozunk, hogy holnap, holnapután és azután is eljusson Önhöz a Nyugati Jelen. De munkánk semmit sem érne Ön nélkül, Kedves Olvasó.

Köszönet, amiért minket választ, befogad otthonába.

És köszönet Böszörményi Zoltánnak, a lap tulajdonosának, aki nélkül talán még a 3000. lapszám sem született volna meg. 

Kívánjuk, hogy együtt ünnepeljük meg a 7000. megjelenést is, és miért ne, a 10 000-ket is!

Nyugati Jelen

Nemrég arra kértük Önöket, írják meg, mit jelent az Önök számára a Nyugati Jelen napilap, íme egy csokorra való a beérkezett gondolatokból.

Köszönet értük.

Az imádságban többek között a következőket mondjuk: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Számomra a Nyugati Jelen éppúgy szükséges.

Tisztelettel,

Duffner György”

-------------------------------------------------------------- 

„Tisztelt szerkesztőség!

Nálunk a Nyugati Jelen igazi jó barát!

Minden érdekes témát szívesen elolvasunk az első oldaltól az utolsóig. A kislányunk rajzot is küldött a lapnak és nyert is, aminek nagyon örült.

Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig megmaradjon nekünk magyaroknak ez a napilap mert szükségünk van rá, hogy képviseljen bennünket és a jogainkat.

Őszinte tisztelettel:

Sztanovcsák József”

--------------------------------------------------------------

„Annak, hogy az újságot kézbe veszem, és leülök pár percre, varázsa van. Igaz, hogy néha-néha, esténként belepillantok a honlapba is, ha valaminek a megjelenése nagyon érdekel, de az teljesen más élményt nyújt.

Legelőször a címlapot olvasom el, azután kezdem hátulról előre. Rövid hírek, közlemények, események, érdekességek, tanüggyel kapcsolatos írások, beszámolók. Mert valóban nem elhinni, szórakozni kell rajta. És szórakozom is: egy-egy figyelmeztetés megmosolyogtat, pláne, ha esetleg előző nap már meg is történt. Mert hogy ilyen is volt már. Családtagjaim horoszkópját sosem olvasom el, így is csupa aggódással telnek a mindennapok, hátha még utalást is kapnék rá, miért tegyem.

A politikai cikkeket csak futólag olvasom el, viszont más megyére vonatkozó írásokat kíváncsian olvasom, főleg ha egy-egy kulturális eseményről számolnak be.

Szomorúan olvasom a gyászjelentéseket is, mindig abban reménykedem, hogy ne legyen az ismerősöm. Viszont bárki neve is legyen odaírva, ha nem 80 év feletti, akkor bizony elszomorít. Egyházaink híreit is előszeretettel böngészem. A műsorfüzet-melléklet és az Irodalmi Jelen is színvonalasak.

Cirják Izabella Márta”

--------------------------------------------------------------

„Mit ír az újság? – ezt a kérdést teszi fel a család minden tagja. Van, akit a helyi közügyek érdekelnek, a család hölgytagjait főként a kulturális események, az egészséggel kapcsolatos cikkek, illetve a családdal kapcsolatos ügyek.

Engem az ÚJSÁG érdekel úgy, ahogy van, mert olyan mindentudó családtag, aki mindenre ad feleletet a körülöttünk lévő dolgokról… és nemcsak.

Reggeli torna, mert kíváncsian veszem ki a kapun lévő postaládából. Mire beérek a lakásba, már át is lapoztam, tudom mit olvasok el először. Ha valamilyen okból üres a láda, aznap nem érzem jól magam, hiányérzetem van.

Az a jó, hogy a szórványmegyék életébe is betekinthetek, számon tartjuk egymást. Ha nem lenne, azt sem tudnánk ki ment el közülünk, he megszűnne, nem lenne hol meggyászolni.

Hogy meddig jelenjen meg? Egoista módon azt mondom: amíg élek. De utánam is van élet, így azt mondom: élj sokáig, örök időkig!

(Még most hevertem ki a Magyar Szó papíralapú megszűnését)

A mecénásnak, a szerkesztőség minden tagjának erőt, egészséget és főleg kitartást kívánok! Úgy legyen!

Tisztelettel,

Erdélyi István”

--------------------------------------------------------------

„Tisztelt szerkesztőség!

Számomra ez a lap a mindennapi kapcsolatot jelenti a várossal, a megyével, sőt Hunyad megyével is, ahol 35 évig laktam. (Ma is érdekelnek a Zsilvölgy-i események).

Amióta megjelent állandó előfizetője és olvasója vagyok!

Nagyon hiányozna, ha nem vehetném kézbe naponta.

Mocáné T. Mária”