A 120 éves évforduló kapcsán

Hugo Hauptmann nyugalmazott zenetanár a leghűségesebb aradi koncertlátogatók egyike, nagy zenebarát, zeneismerő hírében áll. 

Az elmúlt 40-50 évben ritkán fordult elő – komoly problémának kellett közbejönnie –, hogy kihagyjon egy-egy hangversenyt. Pedagógusként pedig arra törekedett, hogy diákjaival is megszerettesse a komoly zenét. Az a nebuló, aki évharmadonként legalább három diákkoncertet végighallgatott, kapott egy tízest. Nem lehetett bliccelni. A tanár úr vasárnap délelőttönként (évtizedeken át ez volt a diákkoncertek időpontja) maga is beült a Kultúrpalota nagytermébe és Cerberusként figyelte ki jött el, s azt is, ki hogyan viselkedik. Nem is igen merték a tizenéves gyerekek hangoskodással zavarni a zenekar előadását. S a gyönyörű Beethoven-, Csajkovszkij-, Liszt-, Enescu-, Ravel-, Mozart-dallamok szinte észrevétlenül belopták magukat a fogékony fiatal szívekbe, „megfertőzte” őket a komolyzene varázsa.

Mindez a minap ismét eszembe jutott, amikor a tanár úr személyesen keresett meg a szerkesztőségben, hogy átadja az Aradi Filharmónia Társaság megalakulásának 120 éves évfordulója kapcsán született írását. Talán hasznát tudják venni – jegyezte meg szerényen –, hisz a hivatalos megemlékezésekből annyi minden kimaradt… Azok a személyek, akik felbecsülhetetlen érdemeket szereztek a XIX. század első felében a konzervatórium (Conservatorium der Geselschaft der Musikfreunde), majd évtizedek multán, 1890-ben a Filharmónia Társaság megalapításában, megérdemlik, hogy nevük fennmaradjon.

Az írás hosszúságára való tekintettel csupán néhány érdekes részletet közlünk az alábbiakban:

„ … Az a tény, hogy 1840-ben Liszt Ferenc nagy sikerrel koncertezett Aradon, azt igazolja, hogy ebben a városban a komolyzenét értő és igénylő emberek éltek… A Kölcsey Egyesület megalapítása, az egyesület vonószenekarának létrehozása aztán megteremtette a hangversenyek állandósításának lehetőségét. A fúvósokat a helyi katonazenekarból kölcsönözték… Énekkar is működött… Ez adta az ösztönzést egy maroknyi lelkes zenebarátnak – köztük nagyon sok német származású, hisz abban az időben Aradnak még több ezer német ajkú lakosa volt, javarészt tehetős kereskedők, iparosok – az Aradi Filharmónia Társaság megalakítására 1890 novemberében. S bár a társaságnak folyamatosan anyagi nehézségekkel kellett küzdenie, a szimfonikus hangversenyek rendszeressé váltak. Kitűnő művészek váltották egymást a karmesteri pulpituson: Höszly Jakab, Hulka Ödön, a bécsi Unger Mauriciu (nemcsak karmester, kiváló hegedűművész is volt), Paczeller Jakab (a Herkulesfürdői emlékek című közkedvelt keringő szerzője), Zellner Alexander, majd Gellert Paul, Ludwig Shuk… Unger Mauriciu Aradon telepedett le, itt is halt meg 1925-ben. Jelentős didaktikai és karmesteri munkát végzett. Sperber Frigyessel, Joseph Mutermüllerrel és Joseph Pianezzeval, majd Leitner Kálmán bevonásával megalakította az első aradi vonós kvartettet, amely igen gazdag koncerttevékenységet fejtett ki az évek során… 1915-ben a társaság megünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, Joseph Wagner megírta monográfiáját, amely 1916-ban jelent meg… A zenei életbe tevékenyen bekapcsolódott az aradi származású európai hírű hegedűművész, Telmányi Emil és Kilány Eduard zongoraművész is. És a jeles neveket vég nélkül lehetne sorolni… A Kultúrpalota felavatása 1913-ban kiemelkedő jelentőségű az aradi zenei élet történetében. A remek akusztikájú nagyteremben mindenkor szívesen léptek és lépnek fel európai hírű zeneművészek…”

Írását figyelmet érdemlő javaslattal zárja Hugo Hauptmann: „A 120 éves évforduló alkalmával illene egy olyan átfogó tudományos ülésszakot szervezni amely kitöltené az intézmény történetében és a meglepően gazdag aradi zenei életben a mai napig létező űröket, azokat, amelyekről Victor Irimescu hegedűművész, a filharmónia zenei titkára 1956-ban írott művében – Scurt istoric al muzicii instrumentale în oraşul Arad – is említést tesz.”