„A csend legalább akkora kaland, mint megmászni egy nyolcezrest”

Arad – Számtalan díjat, kitüntetést tudhat már magáénak Török Zsolt, aki tavaly négy társával együtt beírta magát a román alpinizmus történetébe: 2013. július 19-én megmászták a világ kilencedik legmagasabb hegycsúcsát, a Himalájában Pakisztán és Kasmír határán fekvő Nanga Parbatot.

Zsoltot tavaly egy helyi román internetes portál az év sportolójának, míg egy másik a 2013-as év legnépszerűbb sportolójának választotta.

Szerda este a Scienta könyvesboltban az Aradiak a világ hegyein – a saját határainkat feszegetve című sorozat részeként Török Zsolt meghívottként tartott vetítéssel egybekötött előadást.

„Minden meghívottunknál az a cél, hogy a sikeres orvos, sportoló, zenész stb. mögötti embert ismerjük meg. Amit Zsolt csinál, az rettenetesen nehéz, olykor az ember teljesítő képességének a határait feszegeti. Azért választottuk Zsoltot, hogy betekintést nyerve életébe, tevékenységébe, talán tanulhatunk tőle, hogy hogyan tágítsuk korlátainkat a magunk javára” – nyilatkozta Diana Engler, a könyvesbolt tulajdonosa.

Zsolt a maga szerénységével köszöntötte a szép számban egybegyűlteket, majd arról mesélt, hogyan élte meg az utat, ami a Maros-parttól a Himalájáig vezetett, vagyis azt taglalta, hogy mi van a siker mögött. A természet iránti szeretetéből indult minden, már 5 évesen álmodott az Everestről, akkor még Románia hegyei is nagyon elérhetetlennek tűntek számára.

„Én elsősorban aradi vagyok, csak utána alpinista. Sokan mondják, hogy nem tudnák azt csinálni, amit én. Én pedig abban hiszek, hogy ha valamit igazán véghez akarunk vinni, akkor azt véghez is visszük. Nagyon könnyű azt mondani, hogy nem tudom megcsinálni. Azokban a helyzetekben, melyekben én voltam, azokon a helyeken nincs olyan, hogy nem tudom. Amelyik pillanatban azt gondolom, hogy nem tudom megcsinálni, azt jelenti, hogy lemondtam az életről. Muszáj mindig arra koncentrálni, hogy sikerül, másképp nem lehet” – mesélte Zsolt, miközben eddigi expedícióiról, edzésekről készült rövid összeállítást vetített le, majd a közönség megnézhette a Kolozsvár melletti Beliş-tónál készült rövidfilmet, ami A csend hangja címet kapta, nem véletlenül.

A 12 perces filmecske a természet és az ember viszonyáról szól, hogy hogyan lehet csodálatos pillanatokat megélni akkor, amikor az ember elszakad a civilizációtól és az autók, gépek, a városok zaja helyett a természetet, vagyis a csend hangját hallgatja.

„Ezt a filmet azért csináltam, mert hosszú évi alpinizmus után rájöttem, hogy a csend legalább akkora kaland, mint megmászni egy nyolcezrest. Másfajta kaland, de értékben legalább akkora. Míg a természetben csak te vagy, magaddal tudsz foglalkozni, addig a hegyen azzal vagy elfoglalva, hogy a kitűzött célt elérd, és életben maradj” – magyarázta a film létrejöttének miértjét az aradi alpinista.

A valamivel több, mint kétórás audiovizuális élmény nagy részében a közönség kérdésekkel bombázta Zsoltot, aki őszintén válaszolgatott, eleget téve a szűnni nem akaró érdeklődésnek.