A gyimesi csodától a magyar harckocsikig

Mindenkinek van egy szenvedélye. Van, aki titkolja, van, aki büszke rá, sőt másokkal is megosztaná hobbiját, amiben teljes örömét leli.

Az aradi születésű, 41 éves Bakai János szabadidejében különleges szenvedélyének hódol: papír maketteket készít. De nem is akárhogyan. Csipesz és nagyító nélkül, puszta kézzel. Makettjei olyannyira élethűek, hogy akár szemléltető eszközökként is használhatnák őket múzeumokban, iskolákban vagy akár tervezőirodákban. Mert a makettek között nemcsak történelmi jelentőségű harckocsikat, hanem különféle épületeket is találunk.

János, vagy Papírman – a „man” angolul embert/férfit jelent –, ahogy a haverja szólítja, jelenleg Szatmárnémetiben lakik, foglalkozását tekintve a megyei múzeum grafikusa. Már kicsi korában rajongott a makettekért. Édesapja segítségével 10 évesen megépítette első hajó makettet, majd elkészült egy tengeralattjáró és utána jött a többi is. Kezdetben fával dolgozott. Különösen érdekelte a vasútmodellezés is és a harci jelenetek.

Több éves szünet után, újraébredt benne a vágy a modellezés iránt. Azóta számos szimpatizánsra tett szert a papír makettezők egyik népszerű internetes fórumán, ahol Wittman néven szerepel. Nem véletlenül választotta ezt a nevet: szerinte a II. Világháború egyik legnagyobb harckocsizója a német Michael Wittman volt.  

„Gyerekkoromban apukám és nagyapám sokat mesélt a régi időkről, a háborús járművekről. Később kezdtem utána olvasni a dolgoknak; szaklapokból, internetről szereztem az információkat, még történészekkel is elbeszélgettem, adatokat gyűjtöttem. Egyszer megláttam egy szatmári haditechnikai makettkiállítás reklámját, és azt mondtam magamban: ezt én is meg tudom csinálni! A boltban kapható, összerakható makettek túl drága mulatságnak bizonyultak, ezért én egy olcsóbb variánshoz folyamodtam. A kartonhoz. Ez minimális költségbe került. Csak a ragasztót kellett külön megvásárolni és a speciális festéket” – emlékszik vissza János, aki kezdetben harckocsikkal próbálkozott.

Egyik kedvence a magyar hadiipar egyik jeles gépe, a Csaba páncélautó. A harckocsikat egyébként 1:87-es léptékben készíti, a hajókat 1:200-asban. A legkisebb tankja 5,7 cm, a legnagyobb darab egy 60 cm hosszúságú katonai repülő. De a kedves darabjai között megtalálható egy Jagdpanther tank, illetve egy U 239-es tengeralattjáró is. Az első munkája, ami megrendelésre készült egy szemet gyönyörködtető dioráma, ami egy harci jelenetet ábrázol, tankokkal, bokrokkal, híddal stb. János olykor segédanyagokat is használ (pl. műanyagot), mert szeretné, hogy alkotásai minél hűebben tükrözzék a valóságot. A tökéletességre törekszik.

A harci gépeken kívül – építészeket megszégyenítő módon – rendkívüli érzéke van a különféle épületekhez is. Egyik érdekes makettje egy 1:87-es kányaházi, nádfedeles parasztház, a hozzá tartozó gémeskúttal és kerttel. De gyűjteményében megtalálható az Osztrák–Magyar Monarchia híres, 30-as számú vasúti őrháza is, amit manapság a „gyimesi csoda”-ként emlegetnek. A legrégebbi házikóit 1991–1995 között készítette 1:87-es léptékben, az egykori Faller-katalógusokban látott képek alapján.

Most például egy hajó makettjén dolgozik, amit most restaurálnak Magyarországon. A LAJTA Monitorról van szó, amit jelenleg a legrégebbi úszóképes hadihajónak tartanak az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből.

János szerencsésnek érzi magát, mert párja mindenben támogatja. Pedig nem lehet könnyű egy tömbházlakásban „elviselni”, és főleg tárolni mindezt.

„Van, hogy hajnalig csinálom, amikor a párom éjszakás. Engem ez nyugtat meg. Ez már szerintem több mint hobbi. Ez művészet. A párom lelkesít abban, amit csinálok. Van, hogy hétvégén leülök, és reggeltől-estig dolgozom. Ő tesz-vesz körülöttem. Tetszik neki, amit csinálok, mert látja, hogy van eredménye is a munkámnak. Az első darab, amit elkészítettem mióta együtt vagyunk valahol az övé is, mert ő bíztatott elkészítésében” – mondja János, aki Aradon, a Művészeti Népiskolában tanult grafikát, majd tanulmányait a Szatmárnémeti Művészeti Népiskolában fejezte be.

 „Wittman” élete legelső, komoly kiállítására készül. Június 26–27-én, egy Miskolcon megrendezendő makettkiállításon és -versenyen, egy másik szatmárnémeti társával közösen képviselik Romániát. Szeptember 21-én pedig a tasnádi múzeumban állítják ki makettjeit.   

A legnagyobb kihívást és sikert azonban egy másik lehetőség jelentheti számára. Jelentkezett egy, a Discovery csatorna által meghirdetett pályázatra, és a romániai stáb kedvezően reagált munkáira. Szeptemberre ígérték a választ, mely, ha pozitív lesz, a híres csatorna egyik műsorában is bemutatják munkáit. Erre az alkalomra már bele is fogott az Erdődi-vár miniatűr változatának az elkészítésébe.

Szeretné, ha többen felfigyelnének munkájára. Sőt, akár gyerekeket is tanítana, persze, ha lenne igény ilyesmire. Fiatalabbaknak is átadná tudását, melynek állandó szélesítésére törekszik.