A karantén számomra ajándék az élettől

A sok rémhír között szeretnénk egyfajta oázist nyújtani olvasóinknak, és közismert embereket kérünk arra, hogy engedjenek betekinteni házi karanténjukba, hétköznapjaikba, osszák meg velünk érzéseiket, gondolataikat, esetleg ötleteiket, jó tanácsaikat, melyekkel talán egymás segítségére lehetünk ebben a nehéz, megterhelő időszakban. – Takáts Ágnes rovata

A karantén számomra ajándék az élettől

ZÁMBORI MAGDOLNA, a Nők a Nőkért Gizella Egyesület elnöke

Március 18-án 18 órától lépett érvénybe az a rendelet, mely kimondta,  hogy a fodrászatok,  terápiás szalonok stb. fel kell függesszék tevékenységüket,  így terapeutaként én is szót fogadtam, és március 19-én a három lányommal feljöttünk a Nyugati-Kárpátokban lévő nyaralónkhoz. Néhány nap múlva a nagyok úgy döntöttek, hogy haza szeretnének menni különböző ügyeket elintézni, így március 23-án hazamentünk. Körülbelül 30 perc után a kicsivel elhatároztuk, hogy mi visszajövünk, főleg azért is, mert ha jól emlékszem 24-én vezették be a kijárási tilalmat, és semmiféleképpen nem szerettünk volna Aradon maradni. Azóta mi itt vagyunk!

Az élet ránevelt arra, hogy igazából csak akkor vagy szabad, boldog, nyugodt, ha nem harcolsz azzal, ami van, hanem elfogadod, hogy most ez van, és megnézed azt, hogy mit ad ez neked. Tehát megtalálni a jó oldalát a dolgoknak. Ez nálam egy alapértelmezett program, automatikusan bekapcsol, és onnantól kezdve örülök annak, amit kapok. Én ezt a karantént úgy élem meg, mint egy ajándékot az élettől, amit megérdemeltem, ami nekem kijárt, aminek örülök, aminek minden percét próbálom feltölteni olyan tartalommal, mellyel a lelkemet leginkább jutalmazom.

Mivel ez éppen a húsvéti böjt időszakában jött el, adott nekem olyan bónuszokat, amiket amúgy nem tudtam volna így megélni. Rá tudtam hangolódni a böjtre úgy, ahogy azt mindig is szerettem volna! Sokat segített ebben Böjte Csaba,  mivel intenzíven jelen volt, és van nap mint nap az online felületen követhető tanításain és miséin keresztül az életemben.

Reggel meditálok, majd fát vágok. Elvégzem a napi főzést, mosást, takarítást, utána sétálok, különböző előadókat hallgatok, és foglalkozom azokkal a dolgokkal, amikre amúgy nem jutott annyi idő, amennyit szerettem volna.  Amit most fedeztem fel a karantén ideje alatt az az „Utazás a lelked körül” – Peller Marian interjú-sorozatát ismert emberekkel, a téma nekem abszolút szimpatikus. Televíziót nem nézek, szűrt információkat engedek csak be. Egyszer egy héten járok vásárolni a közeli faluba, ami kb. 5 perc autóval, oda-vissza 10. Máshova nem járok.

A napok így is csodálatosan telnek. Amikor azt csinálod, amit szeretnél és tudod, hogy ennek az időnek most minden percét ki kell élvezni, akkor ez nem lehet másképp. Inkább azt mondanám, hogy lelki nyugalomban telnek a napjaink. A kisebbik lányommal, Zsófival nagyon tudjuk tisztelni és becsülni egymás igényeit, így tökéletes összhangban vagyunk. Abszolút nincs bezártság-érzetem, szabadságot érzek! Úgy könyveltem el, hogy szabadságon vagyok, és ezt minden sejtemmel így élem meg. A jövőképpel még nem foglalkozom. Semmi értelme most azon stresszelni, hogy mi lesz. Mert ami lesz, az még nincs itt. Nem tudjuk, hogy pontosan mire számíthatunk és mikor.  Mindig mindent a maga idejében kell megoldani.

Nagyon fontos az, hogy tudjuk, hogyan működik a világ, milyen szabályok, törvények alapján. Ha ezt tudjuk, érezzük, értjük, kikerülünk a kollektív tudatalatti kvantumteréből, és teremtővé válunk a saját életünkben.

Azt tudnám tanácsolni mindenkinek, hogy gondolkozzanak el azon, mire kaptak időt. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a saját igényeihez képest tanulnivalója is van mindebből.

A halálfélelem – ami egyik következménye a helyzetnek – is lehet egy lecke. A halálnak is megvan a maga angyala. Azrael a halál angyala, de maga a szó nem a véget jelenti!  A hal+áll  konkrétan azt jelenti,  hogy a Hal most áll!!!

Jézus tanításai az örök életről szólnak. Ha tisztában lennénk azzal, hogy ez mit takar, akkor a problémáink megszűnnének, mert teljesen más szemmel látnánk, más füllel hallanánk.