A kisvasút évfordulóira emlékeztek

Arad – Szombaton a gyoroki községháza tanácstermében 10 órakor kezdődött az a szimpózium, amit az Arad és Arad-hegyalja között beindított villamosított kisvasút 100., illetve az ugyanott megépített keskeny nyomtávú vasút 107. évfordulójának szenteltek. A prezídiumban helyet foglakók közül Corneliu Popi Morodan polgármester köszöntötte a 40-45 egybegyűltet, akikkel ismertette a szimpózium témáját, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik bármivel is hozzájárultak Arad-hegyalja nagy ünnepének a megszervezéséhez. Átadta a szót a társszervezőnek, a Román Numizmatikai Társaság aradi részlegvezetőjének, Puiu Emilian Valeanak, aki a továbbiakban a munkálatokat vezette.

Dióhéjban a kisvasút története

A hegyaljai kisvasút történetéről tartott igen érdekes, alaposan dokumentált előadást dr. Virgil Valea tanár, aki a történelmi és földrajzi tényezőket figyelembe vette, vagyis, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában nagy lendületet vett ipari és a kereskedelemi fejlődése mellett a vasútépítés is beindult. Bécset Budapesttel, illetve Erdéllyel összekötve, számos vasútvonalat építettek, de odafigyeltek az olyan kistérségek fejlesztésére mis, mint Arad-Hegyalja, ahol Péterffy Antal és Steiner Simon elképzelései alapján, mintegy 2,5 millió korona befektetéssel 1906-ban megépítették az 1000 milliméter nyomtávolságú kisvasutat. Aradot, Glogovác, Maroscsicsér és Széphely érintésével Gyorokkal kötötte össze, ahonnan Kovászi, Világos, Galsa érintésével Pankotáig, míg a másik oldalon, Gyoroktól, Ménes és Ópálos érintésével Radnáig húzódott. Minden településen megállókat is építettek, ezért a nagyszabású építkezések szükségessé tették a gyoroki homokbánya megnyitását.

A kisvasutat előbb Berlinben gyártott gőzmozdonyokkal működtették, de hamarosan kiderült, hogy a hatékonyságuk alacsony, az emelkedőkre gyakran az utasoknak kellett feltolniuk a kisvonatot. Éppen ezért határozták el 1913-ban a vonal villamosítását, amihez Gyorokon, a csomópontban szükségessé vált a gombaház megépítése a transzformátor állomás számára. Előadása során a sarokból elővett egy pálcát, amiről kiderült, hogy a Zöld Nyílnak becézett kisvasút vörösréz vezetékének egy darabja. Az előadó részletesen kitért a profitáló részvénytársaságként működött kisvasútnak az egész kistérségre kihatott gazdasági, kereskedelmi, szociális, turisztikai és kulturális vetületeire. Az impériumváltáskor a kisvasút a Román Államvasutak birtokába került, mivel azonban nem voltak meg a törvényes keretek, a román részvénytársaság csak 1923-ban tudott létrejönni, de továbbra is önfenntartó, profitorientált társaságként működött. Példának okáért, 1930-ban 1,7 millió lej profitot termelt. 1948-ban államosították, minek következtében megindult a leépülése is, 1982-ben az Aradi Közszállítási Vállalathoz csatolták.

Aradot a hegyaljáról ellátta szőlővel, borral, gyümölcs- és zöldségfélékkel, illetve a helybeli lakosságnak munkát, megélhetést biztosított, nagy lendülettel fejlődött a turizmus, az aradiakat kihozta a hegyaljára. Mivel akkoriban nem voltak autók, mindenki a kisvasúttal közlekedett, ezért komoly közösségépítő hatása is volt. Egy idillikus élet fájdalmasan szép emlékei fűződnek a kisvonathoz, ami manapság, e pénz-centrikus világ emberei számára ismeretlen – fejezte be előadását dr. Virgil Valea.

A továbbiakban Mihai Vlad kovaszinci ortodox lelkész tolmácsolta Timotei Seviciu püspök üdvözletét, üzenetét, amiben ugyancsak szép emlékeket szólaltatott meg a kisvasúttal kapcsolatban. A jelen lévő ópálosi polgármester, Petru Nicoară beszélt a hegyaljai polgármestereknek a kisvasút eredeti állapotban történő újraélesztésére irányuló elképzeléseiről. Ugyanezt ecsetelte Corneliu Popi Morodan gyoroki polgármester is, aki zárszavaiban egy, a kisvasút által egykor összekötött települések által létrehozandó közhasznú társaságot vetített előre. EU-támogatással, turisztikai, gazdasági és szociális indíttatásból újraépítenék, illetve a közös haszon, a kistérség fejlődése érdekében működtetnék az újraélesztett Zöld Nyílt. Az ülés további részében érdemokleveleket adtak át minden hegyaljai, illetve az aradi polgármesteri hivatalnak – az összesből csupán kettőnek a képviselője volt jelen, vehette azt át –, illetve az Aradi Prefektúra, a megyei tanács, az aradi önkormányzat, az Aradi Közszállítási Vállalat, az Arad Megyei Múzeum, valamint az Arad Megyei Archívum képviselőinek. A szervezők sajnálattal szembesültek a ténnyel, hogy csupán a megyei tanács egy tagja, illetve az Archívum egyik munkatársa volt jelen. Ugyancsak érdemoklevelet kapott számos közéleti személyiség, köztük a jelen lévő Puskel Péter, illetve távollétében Bognár Levente aradi alpolgármester. Ugyanakkor minden résztvevő emlékjelvényt kapott a jeles évforduló tiszteletére.

Üdvözlet Arad-hegyaljáról

Mielőtt a résztvevőket meghívták volna az alkalomra felújított Gombaház falán a 100., illetve a 107. évforduló kapcsán állított emléktáblának a leleplezésére, majd az ezt követő munkaebédre, felhívták a figyelmet a Puiu Emilian Valea gyűjteményéből származó, hegyaljai településeket ábrázoló képeslapokból nyílt kiállításra, ami a községháza folyosóján volt megtekinthető. A kinagyított képeslapokon melengető érzés volt olvasni az impériumváltás előtt, magyarul megfogalmazott üdvözleteket. Köztük az Üdvözlet Ópálosról, 1912-ből származón megismerkedni a Margit-villával, a Magda-lakkal, a Vásártér utcával vagy Herlinger Áron vegyeskereskedésével és vendéglőjével, Schlezinger Jakabnak és fiának az üzletével vagy a Baross-villával. Ménesen az Úrilakkal, illetve az Ortutay-villával, Pankotán az 1906-ban megörökített Magyar Korona Szállodával, Világoson a Bohus-kastéllyal. A legtöbb üdvözlőlap Gyorokon készült, ahol a templomok, az aradi út, illetve a Gombaház látható. Ami a legérdekesebb, egy francia nyelvű kivételével, mindet magyarul fogalmazták meg, megannyi fájó példájaként egy jóléti, békés, magyar társadalomnak, közösségi életnek. A gombaháznál egy félmondatnyi felvezető után a gyoroki polgármester leleplezte a románul megfogalmazott emléktáblát, majd a helyszínen lévő ortodox lelkészek imát mondtak, megszentelték azt, a közönség – köztük 3-4 helybeli magyar – tagjai megtekintették az oktogon formájú épület 7 falán kinagyítva megörökített képeslapokat, amelyeken viszont, ha van, magyarul szerepel a helységnév vagy a felirat.

Hiányérzet

Nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem, a szimpóziumon elhangzott magasztos eszmék, a turizmus, a gazdasági élet, főként a régi szép idők, illetve a romjaiból újraépítendő közösségi élet szellemében mindenképp háromnyelvű emléktáblát kellett volna avatni. A román mellett egy angolt, illetve feltétlenül magyar nyelvűt is. Utóbbit, ha nem is a befektetett 2,5 millió magyar korona vagy Péterffy Antal és Steiner Simon vagy a valamikori feszültségmentes, békés jóléti társadalom, a gazdasági gyarapodás vagy a településen még mindig több mint 10%-ot kitevő magyarság tiszteletére, de az oly sokat emlegetett összeforrt, újravágyott, -álmodott közösségi élet feltétlenül megkövetelte volna. Ami késik azonban, nem múlik. Reméljük, a polgármesteri hivatalnak lesz még annyi pénze, illetve jóindulata, hogy utólag kiköszörülje a csorbát.