„A magyar szabadságvágynak a bürokrácia sem szabhat gátat”

A Temes Megyei RMDSZ által szervezett március 15-ei rendezvények közül évről évre kiemelkedik a szabadfalui Petőfi-emlékműnél tartott, koszorúzással egybekötött hagyományos megemlékezés. Az idén Szabadfalun együtt ünnepeltek a helybéli magyarokkal három anyaországi iskola diákjai (Érdiről, Vecsésről és Budapest/Újpestről), de megtisztelte jelenlétével az ünnepséget dr. Szilágyi Péter helyettes államtitkár, Eugen Dogariu Temes megye alprefektusa, Tamás Péter tiszteletbeli konzul, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, RMDSZ-vezetők, a történelmi egyházak és magyar intézmények, civilszervezetek képviselői.

A megemlékezés résztvevőit Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, majd Simó Emese színművész szavalta el Radnóti Miklós Kortárs útlevelére című versét. Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi gondolatait Tamás Péter tiszteletbeli konzul, Dacian Cioloș március 15-i üzenetét Eugen Dogariu alprefektus tolmácsolta. Az RMDSZ nevében Farkas Imre temesvári tanácsos-jelölt mondott ünnepi beszédet, aki ez alkalommal bejelentette: a magyar közösség összefogásának köszönhetően összegyűlt a száz évvel ezelőtt közadakozásból épített szabadfalui Petőfi-emlékmű felújításához szükséges pénz. „Idén felújítjuk az emlékművet. Az ok, amiért ma itt nem a felújított emlékmű előtt ünnepelünk, a temesvári hatóságok bürokratikus útvesztőjében keresendő. Egy éven keresztül a hatóságok nem voltak képesek a Petőfi-park telekkönyvi kivonatát kibocsátani. Újabb három hónapot igényelt a munkálati engedély kibocsátása. Furcsa mód akkorra sikerült a papírokat kiadni, amire már semmi esély nem volt a munkálat elvégzésére március 15-e előtt” – mondta Farkas Imre, aki szerint „azáltal, hogy itt ilyen sokan összegyűltünk, most megmutatjuk, hogy a magyar szabadságvágynak a bürokrácia sem szabhat gátat”. 

Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános az ünnepek rendkívüli fontosságáról beszélt, amelyek az emlékezés, az erőgyűjtés, az előretekintés és a közösségi élmény napjai. „Ünnepek nélkül kiürül az emberi lélek a közösség pedig könnyen elszakad gyökereitől és útirány nélkül marad” – mondta Szilvágyi Zsolt, emlékeztetve arra, hogy az elnyomó rendszer éppen az ünnepeitől próbálta megfosztani a közösséget. „Szükség van az ünnepekre és ezek közül is március 15-e az, amelyik leginkább megszólítja a temesvári magyar közösséget, hiszen itt jártak, ezen a tájon harcoltak a 48-as hősök”.

Kovács Papp Ibolya vöröscsárdai lelkipásztor bibliai idézettel indította ünnepi beszédét: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” A lelkipásztor arra emlékeztetett: szinte minden ünnepünk gyászról, pusztulásról, vereségről szól. Március 15. örömét is beárnyékolhatja október 6. gyásza. „Történelmünket meghamisítják, érdemeinket elvitatják, nagyjainkat becsmérlik, hőseink emlékét megcsúfolják – mondta Kovács Papp Ibolya –, hogy azt higgyük, magyarnak lenni azt jelenti: mindig vessünk, de mindig hiába. Tudják jól, hogy a félelem letaglóz és kicsiny hitűvé tesz, nem enged kiemelkedni az önsajnálat sarából, behódolóvá megalkuvóvá tesz, kioltja szívünkben a szabadság szikráját. De NEM a félelemnek lelkét adta nekünk az isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét./…/ A szeretet lelkét, amely megtanít bennünket arra, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség, ehhez a nemzethez tartozni nem szégyen, hogy az anyaföldet, anyanyelvet, anyaszentegyházat nem csak lehet, de kell is szeretni. A szeretet lelkét adta nekünk az isten, mert a szeretet kiűzi a félelmet és képessé tesz elfogadni testvérnek a másik magyart”.

A márciusi ifjak utódai nevében Kása Roland, a Temesvári Magyar Diákszervezet elnöke fogalmazta meg ünnepi gondolatait. A megemlékezés méltóságteljes koszorúzási ünnepséggel és nemzeti fohászunk eléneklésével zárult.