A százkilencven éves zenekonzervatórium

Aligha hinné a kívülálló, hogy ez is egyike az „aradi legeknek”, pedig így van, és erre méltán büszke lehet a tősgyökeres aradi és az is, aki egy ideje az alföldi város levegőjét szívja, és lassan aradinak érezheti magát. Immár közhelyként hangzik, hogy ebben a vonatkozásban olyan metropolisokat előztünk meg, mint Párizs, Bécs vagy London.

A történet hosszú, ezúttal nem áll szándékomban részletezni, csupán abbéli örömömnek adok hangot, hogy ennek az illusztris épületnek az arculata is felfrissült.

Vank Péter egykori városi tanácsos önzetlenül felajánlott saját lakását hamar kinőtte ez az amatőr zenekedvelőkből 1833-ban megalakult intézmény. Ekkor költözött a Templom utca (ma Lucian Blaga) 13. szám alatti épület udvarába. A ma is meglévő épületrészbe.

Külsejében az utcai front a XIX. századi eklektika jellegzetes épülete, amely mellőzte a sok cicomát. Az udvar végében álló épületrész már sokkal izgalmasabb. És aligha nevezhető eszményinek egy zeneiskola számára. Mindezek ellenére 74 évig (!) itt lelt otthonra a konzervatórium.

Talán a kissé fellengzősen hangzó, konzervatóriumnak nevezett intézmény, a valóságban általános középfokú zenei ismereteket adó iskola (!) volt. Ám ebben a „minőségében” is Európában a hatodik.

Hogy kik voltak érdekes, komolyabb értelmezésben értékes emberei, hosszú lenne felsorolni, és bizonyára a névsor nem lenne teljes. Talán Franz Zenker, aki prágai zeneigazgatói minősége mellett az aradi iskola vezetését is elvállalta. Talán Krispin József nagykerekedő, aki maga is tehetséges zenész volt, és házának legnagyobb termét a cél érdekében feláldozva (ma a Prokpetz Emil asztalitenisz központ), ott tartották a hangversenyeket. És a többi tanár: Wesseli Jénos, Budits Mátyás, Novacsek György, netán a Bécsből Aradra költöző Hendl János, aki 54 évig igazgatta a konzervatóriumot.

Az intézet jeles végzősei közül sokan igen sikeres zenei karriert futottak be itthon és a múlt század nagy európai hangversenytermeiben.

Róluk más alkalommal…

Az viszont tény, hogy az 1890-ben megalakult Philharmonia Társaság zenészei itt kezdték el pályájukat.

Egy szó mint száz, az épület megérdemelne egy emléktáblát az utcai fronton. De most örvendjünk, hogy a belvárosi utca egyik legelhanyagoltabb, de talán legrégibb, kulturális jelentőségében pedig kiemelkedő épülete is megfiatalodott.