A templomban helye van a közös ünneplésnek

„Milyen boldogok és áldottak, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, mert Isten megadja nekik, amire vágynak!” (Máté 5–6.) – kezdte igehirdetését nt. Papp József lelkipásztor március 12-én, vasárnap 16 órai kezdettel az erdőhegyi református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten. Ott Kisjenő magyar közössége, felekezeti hovatartozástól függetlenül a református templomban gyülekezett, hogy megemlékezzen nemzeti ünnepünkről, az 1848-as magyar forradalomról és szabadságharcról.

Nt. Papp József lelkipásztor ünnepi igehirdetésében hangsúlyozta: a templomban helye van a közös ünneplésnek, hiszen a történelem Ura irányítja mindannyiunk életét. Értékvesztett világunkban Jézus szava új értelmet ad a boldogságnak, az igazságnak. Papp József lelkipásztor igehirdetése végén örömének adott hangot, amiért sokan idetartozónak érezték magukat, fiatalok és idősebbek egyaránt fontosnak tartották, hogy együtt ünnepelhessenek. Ezt követően külön köszöntötte Bíró Zoltán alpolgármestert, ft. Kapor János római katolikus plébánost, valamint a katolikus híveket. Ugyancsak köszöntötte a Csabagyöngye Kulturális Központ képviselőit, az Erdőhegyi Általános Iskola pedagógusait és tanulóit, mindenkit, akinek fontos az együtt ünneplés, a közösségi élet, a tisztelgés múltunk és történelmünk előtt.

Bíró Zoltán: „Ünnep is megemlékezés is egyben”

Bíró Zoltán alpolgármester beszédében hangsúlyozta: március 15-e ünnep is megemlékezés is egyben, mert 1848. március 15-én tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, ezért meg kell emlékeznünk azokról, akik vérüket és életüket adták a szabadságért. Nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, hanem legbelül, a lélek is ünneplőbe öltözik. Szerte a nagyvilágban egymáshoz igazodik a magyar szívdobbanás, ezért akik tehetik, összejönnek együtt lenni, szembenézni a múlttal, álmodni a jövőt. Ugyanakkor feltenni a kérdést: mit tettünk együtt és személyenként azért, hogy a ránk bízott örökséget, magyar kultúránkat megőrizzük, és továbbadjuk az utánunk jövőknek? 1848-ban szerte Európában forradalmak törtek ki, és a magyar nép azt mondta: elég volt! Elég volt az elnyomásból, a nemzetiségek jogainak el nem ismeréséből és az önkényből. A Márciusi Ifjak a Pilvax kávéházban Mit kíván a magyar nemzet címmel 12 pontban összegezték a nemzet követeléseit, és úgy döntöttek: forradalomra van szükség. Azt az ifjak ki is robbantották, hívó szavukra megmozdult, fegyvert fogott az ország. Azok a fiatalok tették, akik – a maiakhoz hasonlóan – tudtak szerelmesek lenni, tudtak mulatni és szórakozni, de kötelességet is tudtak teljesíteni, hazát védeni, és ha kellett, életet is áldozni, mert ők tudták Istent és a hazát is szeretni. A haza ugyanis ott van, ahol sok emberöltő óta ugyanazon a nyelven szólítjuk meg egymást, magyarul mesélünk a gyermekeinknek és az unokáinknak, magyarul éljük a mindennapjainkat. Ugyanakkor makacsul ragaszkodunk a szülőföldünkhöz, miközben tudjuk: hiába rajzolják át a határokat, a hazát nem lehet lecserélni, félbevágni, kiárusítani. „Ünnepelni, emlékezni jöttünk, de vajon hányan érzik magukénak az ünnepet és emlékeznek őszintén? Mit kívánnak tőlünk az eleink? Emlékezést azokra az eszmékre, amelyekért ők harcoltak, illetve kiállást a magyarságunkért, a nemzetünkért. Nem kell magyarkodnunk, hanem magyarnak kell magunkat vallanunk, vállalnunk kell identitásunkat és anyanyelvű kultúránkat.” Esterházy János mártírgróf ezt mondta: „Ne felejtsétek egy pillanatra se, hogy magyarnak születtetek, és magyarnak kell meghalnotok is! Ilyen szellemben neveljétek gyermekeiteket, mert egyedül ez biztosíthatja nemzetünk jövőjét!” „Ez a mi nagy feladatunk, szülőnek, iskolának, egyháznak egyaránt. Nemzetünket szeretnünk kell, ahogyan a márciusi ifjak is szerették! Tennünk kell érte, hogy mindnyájunknak, minden magyar embernek biztonságos és erős, békés otthona legyen Európában! Isten áldja a magyart! Köszönöm, hogy meghallgattak” – zárta ünnepi beszédét Bíró Zoltán alpolgármester.

A békéscsabaiak emlékezetes előadása

Sime Judit történelemtanár rövid bevezetője után, az Erdőhegyi Általános Iskola tanulóinak előadása következett, szavalatok és 48-as dalok hangzottak el, Szabó Csilla magyar nyelv és irodalomtanár és a történelemtanár betanításában. A diákokat elkísérték az iskola pedagógusai: Csáki Margit, Gál Éva Gabriella, Hent Annamária, Papp Annamária, Pusztai Mária Matild, Szilasi Ildikó, Talpalariu Krisztina és Spányik Andrea is.

A Csabagyöngye Kulturális Központ színistúdiósai, Bócsik Lili Amira, Gazsó Bálint, Hevesi Borka, Molnár Eszter Zita, Rucz Barnabás, Szaszák Nikolett ésVáróczy Lilla, Kerepeczki Nóra, kreatív munkatárs vezetésével érkeztek Kisjenőre lélekemelő előadásukkal. A békéscsabai Színistúdió az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve több előadást is tart a Partiumban. Egy emlékezetes előadás, amely jelesen ötvözi a régit és az újat, a népdalt a verssel, ünnepi hangulatot teremtve az énekesek csengő hangjával. Köszönjük az előadást, köszönjük a szervezőnek, a kisjenői RMDSZ-nek, hogy lehetővé tette a közös ünneplést, megemlékezést. Az Erdőhegyi Általános Iskola tanulói március 15-én az iskola épületében is előadják műsorukat kisebb társaiknak, majd részt vesznek az aradi ünnepi koszorúzáson a Szabadság-szobornál. Az ünnepi istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével zárult, imával és hittel a jövőben, a jóban, az összetartozásban.

Sime Judit – Balta János