Alagútrendszer Pécskán?

Tegnapi lapszámunkban megjelent, Nagyperegen fagyasztották a szenzációt című, a településen talált, alagút létére vonatkoztatható talaj-besüppedésről szóló írásunkkal kapcsolatban Pécskáról betelefonált Bán Béla nyugalmazott tanár, aki elmondta: Pécskán létezik egy alagútrendszer, ami a jelenlegi 2-es számú Általános Iskola konyhájából indul. 12 éves korában járt is benne az akkori iskolaigazgató, Besenyei Béla vezetésével, 5 kisdiák társával együtt, akikkel nagyjából 25 métert mentek benne, ott azonban be volt szakadva. A bejáratot nem sokkal később befalazták, de az iskolaépület szennyvizét 70 évig ide eresztették be. Az alagút iránya az iskolaépületből a nyugdíjasok otthona és a régi erdészház érintésével a Maros-partra vezet, ahol a régi, 400 éves fák között volt a rejtett kijárata. A régi erdészház sarka az alagút felett, több mint 20 éve beszakadt, de a hatóságok sebtében, több traktor-utánfutó földdel, illetve salakkal betemették. Jól emlékszik a boltívesen épített alagútra, ami nagyjából 2 méter magas, nagy méretű égetett téglából, forró mésszel készült. 25 méterenként jobbról, balról beugrók épültek benne, akárcsak az aradi vár kazamatáiban. A 2 méter szélesre saccolt járat alja ugyancsak téglával kövezett, olymód, hogy a közepén kis méretű, egyenes fenekű árkot hagytak a beszivárgott víznek az elvezetésére. Amikor Bán Béla gyermekkorában benne járt, úgy emlékszik, hogy a padló tégláin szekérkerék nyomokat is látott, viszont sem víz, sem szag érzékelésére nem emlékszik. Az iskola konyhájában most is pontosan meg tudja mutatni, hol van befalazva a lejárat, de szerinte az alagútnak más elágazása is van, mivel az iskolának az utca felé eső illemhelyét soha nem takarították, az is az alagútba ürült, akárcsak egy kürtőn keresztül az épület szennyvize. A 60-as években azonban az illemhelyet is eltüntették, az alagút volt összeköttetésével együtt.

Besenyei Béla, néhai iskolaigazgató véleménye szerint, az alagút a török időkben készült – a mostani tégláknál háromszor nagyobb, de lapos, égetett elemekből –, mégpedig azért, hogy a lakosság a végvárak, illetve a települések között titokban kommunikálni vagy menekülni tudjon. A pécskai olyan magasra épült, hogy egy alacsonyabb ló a lovasával együtt közlekedni tudott benne olymód, hogy a ló középen lévő, egyenes fenekű árokban futott, a 25 méternyire lévő beugrókban a lovasok meg tudták előzni egymást vagy találkozni tudtak egymással. Mivel a jelenlegi iskola valamikor vendégfogadó, tehát középület volt, kézenfekvőnek tűnt ide építeni a lejáratot.

Bán Béla szerint a Nagyperegen talált talaj-besüppedés is hasonló, talán valahol a pécskaival összeköttetésben lévő, a települések közötti titkos kommunikációra, menekülésre használt alagút lehet.

Hogy mit keres a nagyperegiben a vízvezeték?

Azt akár később is leáshatták, de hát ez már nem rá, hanem a muzeológusokra tartozik, ha egyáltalán fel akarják tárni a titkát – nyilatkozta a telefonos beszélgetésen Bán Béla pécskai nyugalmazott tanár.

Tudjuk, hogyan viszonyultak a kommunista hatóságok a magyar időkben készült építményekben rejlő titkokhoz. Már csak az a kérdés, hogy a mostani hatóságok fel akarják-e tárni e kuriózumoknak a titkait, amelyek akár turisztikai látványosságok is lehetnek, avagy most is föld alá, a megfejtetlen titkok birodalmában kívánják hagyni őket, ha egyáltalán léteznek. Értesüléseink szerint Pécskán Bán Bélán kívül más nem tud az alagútról. Vagy talán mégis tud?