Állandósuló mélyrepülés

Megállítható-e egyáltalán a Hunyad megyei magyarság mélyrepülése? Kevesebb, mint húsz év alatt, az 1992-es és a 2011-es népszámlálások között a magyar közösség létszáma felére csökkent, 32 000-ről 16 000-re. Hogyan fest a helyzet a ciklus közepén? A következő népszámlálás ugyanis 2021-ben lesz.

Az aggasztó méretű apadás sajnos nem a statisztikai manipulációból adódik, a magyar egyházak adatai ugyanis évről évre megerősítik a drasztikus fogyatkozást. Sajnos, 2016 sem volt különb, egy kakukktojás kivételével minden egyes egyházközségben több volt a temetés, mint a keresztelő. Sőt, az sem ritkaság, hogy a keresztelők és az esküvők száma együttvéve fele vagy harmadannyi, mint a temetéseké. Mindenekelőtt a református és unitárius egyházaknál, a római katolikusoknál a helyzet egy árnyalattal jobb.

Zuhan a központ

Déván, Vajdahunyadon, Piskin, Szászvároson és általában a megye központi részén él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. Itt található a megye egyetlen magyar többségű települése, Csernakeresztúr is. Mit mondanak az éves adatok, mire utalnak a puszta tények?

A dévai belvárosi római katolikus egyházközségben 2 esküvő, 4 keresztelő és 22 temetés volt a nemrég lezárult évben.

A dévai csángótelepi római katolikus egyházközségben 15 keresztelőt, 15 esküvőt és 28 temetést regisztráltak.

A dévai református egyházközségben 1 keresztelő, 4 esküvő és 25 temetés volt tavaly, illetve 3 fiatal konfirmált.

A dévai unitárius egyházközségben 1 esküvő és 1 temetés volt a tavalyi évben, keresztelő és konfirmálás viszont egy sem.

A vajdahunyadi református egyházközösségben 4 keresztelőre, 2 esküvőre és 4 konfirmálásra nem kevesebb, mint 32 temetés jutott a tavaly évben.

A vajdahunyadi római katolikus egyházközség sem zárt kimondottan szerencsés évet, 14 keresztelőre és 5 esküvőre 35 temetés jutott.

A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 6 keresztelő, 2 esküvő és 12 temetés volt tavaly. Az egyházközséghez tartozó Piskin sem jobb a helyzet: keresztelő nem volt, az 1 esküvőre viszont 3 temetés jutott.

A piski református egyházközségben 2 esküvő, 2 keresztelő és 3 temetés volt, konfirmálás azonban egy sem.

A szászvárosi református egyházközségben esküvő, keresztelő és konfirmálás nem volt, temetés viszont 10l!

A szászvárosi római katolikus egyházközségben 5 keresztelő és 1 esküvő mellett 6 temetés volt.

Bányavidéki apadás

A megye központi részein az apadás drámai. Mi a helyzet a megye másik magyarlakta vidékén, az egykor még szapora Zsil-völgyében? Az adatok itt sem valami fényesek.

A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 15 keresztelőt, 10 esküvőt, és 62 temetést regisztráltak a tavalyi év során.

A petrozsényi református egyházközségben még rosszabb az éves mérleg: 1 keresztelő mellett nem kevesebb, mint 16 temetés volt a tavalyi év során, esküvő és konfirmálás viszont egy sem!

A petrozsényi unitárius egyházközösségben 1 keresztelő és 1 esküvő mellett 2 temetés volt, konfirmálás egy sem.

A lupényi római katolikus egyházközösség a kakukktojás, ez az egyetlen Hunyad megyében, ahol a keresztelők száma meghaladja a temetésekét, tavaly ugyanis 29 keresztelőre és 17 esküvőre 27 temetés jutott.

A lupényi református egyházközségben viszont már lényegesen aggasztóbb az arány: 1 esküvőre és 4 konfirmálásra nem kevesebb, mint 24 temetés jutott, keresztelés pedig nem volt!

A lupényi unitárius egyházközség is fekete évet zárt: nem volt keresztelő, sem esküvő, csupán 1 konfirmálás és 4 temetés.

A számok arra utalnak, hogy a Zsil-völgyében is rohamosan csökken a magyarság. Ugyanúgy, mint a megye központi részén.

A magyarság sajnos mindenütt rohamosan apad, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az esküvők jelentős hányada vegyes, sőt, az egyetemes jellegű római katolikus egyházban az is előfordul, hogy egyik fél sem magyar. Amúgy a római katolikusoknál azért jobbak az adatok, mert román és olasz segítségre is számíthatnak. Hívei egy része ugyanis román, valamint az megyébe került olasz vállalkozók is a katolikus egyháznál házasodnak, többnyire ortodox román nőkkel, illetve ott keresztelik az ilyen kapcsolatból született gyerekeiket. Ellenben a magyar nemzeti egyházaknak számító reformátusoknál és unitáriusoknál ilyesmi még mindig fehér holló számba megy. Amennyiben a római katolikus egyházak magyar gyülekezeteit nézzük, a helyzet aligha jobb a protestánsokénál. Holott utóbbiaknál is kevesebb a tiszta magyar házasság, mint a vegyes magyar–román egybekelés. Mivel évek óta tartó folyamatról van szó, aligha meglepő, hogy a megkeresztelt gyermekek nem mind magyarok.

Lehet-e fokozni a rosszat? Sajnos lehet, a keresztelők száma nem feltétlenül jelenti a gyülekezetek gyarapodását, olyan is előfordul – mindhárom felekezetnél –, hogy a Nyugaton munkát vállaló, egzisztenciát ott teremtő szülők itthon keresztelik meg gyermeküket hazalátogatásuk idején, s a gyerek kapcsolata a magyar egyházzal, a magyar közösséggel ennyi is marad. Ellenben a temetések – néhány kivételtől eltekintve – szinte mind a helyi magyar közösségből valók, valamennyi felekezetnél.

A megyei adatok nem engednek túl sok derűlátást a Hunyad megyei magyarság jövőjét illetően. A temetések száma jócskán meghaladta a keresztelőkét, a lupényi római katolikus kakukktojás inkább a szabályt erősítő kivétel, mintsem bizalomra adó ok, ha eltekintünk a nem magyaroktól, illetve a Nyugatról megesküdni vagy gyermeket megkeresztelni ép csak hazajáróktól, akkor ott is negatív a mérleg. A magyar egyházak adatai sajnos azt vetítik előre, hogy a következő népszámlálás a magyarság további – alighanem jelentős – demográfiai csökkenését mutatja ki. Hacsak nem történik valamilyen csoda a következő öt évben.