Arad, a magyar Golgota

Nagyon szép könyvvel lepte meg az Aradi Szabadság-szobor Egyesület az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára a nagyközönséget: igényes a kivitelezése (keménykötés, borítón a 2015-ös emlékérem, számos színes és fekete-fehér reprodukció – és aradi nyomdában készült!), a külcsínhez pedig megfelelő belbecs járul, a korabeli Magyarország és Arad átfogó történelmi áttekintése, a vértanúk és más főtisztek, több, a nagyközönség számára ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentum bemutatása.

A könyv szerkesztője – Király András, az említett Egyesület elnöke – igen jó munkát végzett, nagyszerűen fogta össze a csupa aradiból álló szerzőgárdát.

Amikor a 13 vértanúról szóló munka kerül kezembe, óhatatlanul egy régi, az 1970-es évek elején megjelent vékonyka, kis formátumú (rosszul, több üres lappal nyomtatott) könyvecske jut eszembe. Az aradi születésű, főleg zenei újságíróként ismert Pintér Lajos vékony kötetecskéje akkoriban, mint sok évtized után az első, szenzációnak számított. Manapság mondhatni bővelkedünk (Aradon is több hasonló témájú munka jelent meg, pár napja a 3 Havi Szemle folyóirat szentelte legutóbbi számát a 170. évfordulónak), mégis örülnünk kell, hogy a „vértanúk városa” nem feledkezett meg hőseiről és áldozatukról. Ugyanakkor egyetértek az Előszó szerzőjével, a könyvbemutatót is levezénylő Horváth Leventével: ma az örökséget ápolni csak egyféleképpen lehet, az életünkkel. „Megmaradásunk záloga ez, és ezt a hitet és az alázatot tovább kell örökítenünk gyermekeinknek.”

Lapozzunk bele a jó 200 oldalas könyvbe.

Ajánlást (Sörrel pedig nem koccintunk!) Bölöni György írt, a reformkorról, az Áprilisi Törvényekről, a decemberi kiáltványról, a Függetlenségi Nyilatkozatról Lehocky Attila számol be, Arad városiasodását, a forradalom és szabadságharc idején játszott szerepét, a világosi fegyverletételt is beleértve Király András elemzi számos megközelítésben. Fazekas József az 1849-es Zerindi amnesztiáról, Muntean Tibor Arad ostromáról, a vértanúkról (köztük gr. Batthyány Lajos miniszterelnökről) emlékezik meg, de szó esik (Lehocky Attila) további tábornokról is, Muntean Tibor pedig további húsz magyar katonatisztről számol be. A szabadságharc emlékei című, számos, kevéssé ismert dokumentumot is tartalmazó fejezetet Király András és Nagy István állította össze. Ujj János utána nézett a magyar vidékeken található emlékműveknek, Puskel Pétertől egy aradi hős (a császáriakat a városból 1849 februárjában kiverő Asztalos Sándor) fiával kapcsolatos érdekes epizódot ismerhetünk meg.

A könyvben megjelent tanulmányok szerzői írásaikról, illetve a cikkben nem szereplő vonatkozásokról beszéltek a szép számú közönség előtt.

Nemcsak szép, de érdekes, értékes könyvet vesz kezébe az, aki az Arad, a magyar Golgotac. kötetet forgatja: mondhatni teljes képet kap a 170 éve véget ért, bukása ellenére is dicsőséges rövid történelmi korról.