Az aradi magyar sajtó másfél évszázada

150 év történelmi távlatokból nem olyan nagy idő, mondhatná a történész vagy a politikus kedvenc közhelyével, pedig ebben legalább annyi a csúsztatás, mint az igazság.

Másfélszáz esztendő minimum öt emberöltő, és bizony nagyon hosszúnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy mi minden történt – a világban, és közelebbről a mi tájainkon – e tizenöt évtizedben. 1861-ben, amikor megjelent Aradon az Alföld c. napilap – e pillanattól számítjuk, egyezményesen, a helyi magyar sajtó születésnapját –, még hat év választott el az osztrák–magyar kiegyezéstől, több mint félszázad az első világháborútól és Trianontól; a modern kor nagy tudományos-műszaki felfedezései, a városi vízvezeték, a villanyvilágítás, a telefon, a „mótoros kocsi” (autó), a repülőgép stb. stb. még csak álmodozó emberek fejében léteztek.

Az aradi magyar sajtónak megadatott, hogy mindezekről az eseményekről, újdonságokról beszámolhasson – és akkor még nem is szóltunk az utóbbi hetven-nyolcvan évben bekövetkezett politikai, gazdasági, tudományo9s, kulturális stb. változásokról.

Augusztus 13-án, szombaton a jelenlegi – aradi és regionális, öt megyében megjelenő – magyar napilap, a Nyugati Jelen és elődjeinek munkatársai bensőséges, családias hangulatú találkozón emlékeztek meg a 150 éves aradi magyar sajtóról. Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője köszöntötte elsőként a találkozó résztvevőit (és vezette le a továbbiakban a programot), majd Böszörményi Zoltán, a Vörös Lobogó egykori munkatársa és mai  laptulajdonos fordult üdvözlő szavakkal valamikori és mai kollégáihoz, a laphoz közel álló meghívott vendégekhez, akik között ott volt, például, Bognár Levente aradi alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök, Faragó Péter parlamenti képviselő, Murvai Miklós és Nagy István, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezetének vezető tisztségviselője, Juhász Béla egykori ifjú riporter, a Csiky Gergely igazgatója. Szigorú protokollnak, feszélyezettségnek nyoma sem volt, hisz a jelenlévők évtizedek, de legalább hosszú évek óta ismerik egymást, dolgoztak együtt sokszor nagyon nehéz időkben is. A találkozó során, a könyvbemutatóig a mikrofon kézről kézre járt, a felszólalók a jókívánságokon túl sok-sok, az újsághoz, lapszerkesztéshez fűződő emléket, humoros pillanatot elevenítettek fel.

Az évforduló alkalmával a Nyugati Jelen szerkesztősége által készített Emléklapot adományozták mindazoknak, akik kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki az aradi és a regionális sajtóban.  

Jámbor Gyula

Hármas kötődésben

Tisztelt pályatársak!

Emlékek nélkül nincs jövőkép. Ezekben az években, amikor a politikai és gazdasági nyomás csődközelbe sodorta a médiavállalkozásokat, és a digitális világ ellenőrizetlenül fertőzi az agyakat, különösen fontos az emlékezés. Az aradi sajtó 150 éves, tehát van miből táplálni azt a megszállottságot, ami nélkül nem érdemes újságot írni.

Világmegváltó, ábrándozó elmékben nem volt hiány az elmúlt másfélszáz esztendőben, de példát mondhatnánk közületek is. A lapcsináló vállalkozótól a szoborszabadítóig, a hétköznapi küzdelmek krónikásától a végvári irodalmi lap szerkesztőjéig. A nemrég megjelent sajtótörténetet olvasva már jobban értem őket. Megszállottságuk forrását kezdem sejteni. Azt, hogy a közel száz éve háromba tagolt régióban miként fonják újra kötödéseinket. Hogy Budapest ugyanolyan közel legyen, mint Kolozsvár, és Szabadkára átruccanva eszünkbe jusson a marosvásárhelyi kultúrpalota.

Sajnálom, hogy most nem lehetek veletek az ünnepségen és a múltidéző-tervezgető beszélgetésen, de a ménesi boroshordók közt folytatott nyelvbotlasztó tanácskozás emlékére fogadjátok jó szívvel e pohárköszöntői gondolatokat.

Vagy – mint a Maros partjára vetett palackpostát – dobjátok vissza a múlt, jelen és jövő hármas kötődésű folyamába.

Karácsonyi Zsigmond,A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke