„Az olvasás szeretetének megosztása már önmagában nagy élmény”

Egy bő évvel ezelőtt, egészen pontosan 2019. szeptember 26-án, az aradi Souvenir ajándék- és könyvesboltban tucatnyi könyvbarát összegyűlt, és hivatalosan is megalapították a Tulipán könyvklubot. Az első havi olvasmány Tompa Andrea Omerta című könyve volt, és mivel idén megjelent a szerző Haza című regénye, így adta magát, hogy az egyéves születésnapra az legyen az olvasmány – árulta el Fekete Karolina alapító tag, társ- és ötletgazda egy évvel később, szeptember 30-án a megszokott helyszínen.

Többnyire a törzstagok jelenlétével, stílusosan könyvtortával, pezsgővel és a járványügyi óvintézkedések betartása mellett ünnepélyesen zajlott a Tulipán könyvklub első születésnapja a találkozók törzshelyén, a Souvenirben. A helyszínen a tagok felelevenítették az elmúlt egy évet, a kellemes nosztalgiázás után átbeszélték az aktuális olvasmányt, majd a jól megérdemelt torta és pezsgőbontás közepette kívántak a könyvklubnak még sok-sok átlapozott könyvet és élményt.

– Baráti beszélgetésből született a könyvklub ötlete, az elképzelés, majd Böbével (Berki Erzsébet, a Souvenir vezetője, tulajdonosa) egyeztetve az ötletből megvalósítás lett – meséli a helyszínen Fekete Karolina. Az elmúlt egy évben igyekeztünk – az én ötletemre és nyomásomra – többnyire női írókat előnyben részesíteni, és leginkább kortársakat. Úgy érzem, hogy nagyon színes volt az eddigi repertoárunk, hiszen terítékre került Wass Albert, Robert Merle, Szabó Magda, Dan Brown, Margaret Atwood, Tompa Andrea stb. A találkozókon nagyon jól kialakult már és jól működik az aktivitás: általában én bevezetem a beszélgetést, majd szépen sorban mindenki elmondja a véleményét az olvasmányról, melyet előzőleg együtt, egyikünk ajánlására megszavazunk. Mi nem vagyunk irodalmárok, a találkozók nem arról szólnak, hogy elemezzük irodalmilag a művet, mi arra koncentrálunk, hogy nekünk az a bizonyos könyv milyen élményt adott, milyen érzéseket váltott ki belőlünk. Jó érzés, hogy egy év után visszatekintve azt látom, hogy nem morzsolódtunk le, sőt, gyarapodtunk. Nekem személy szerint nagyon jó, hogy kedves és intelligens emberekkel tudok egy délutánt eltölteni, és hát az olvasás szeretetét másokkal megosztani az már önmagában nagy élmény manapság.

A Tulipán könyvesbolt évtizedekig az aradi magyarság egyik összetartó törzshelye volt, megszűnése után az aradi Berki házaspár által működtetett Souvenir ajándék- és könyvesbolt lett most ugyanaz a hely, ahová szívesen betérnek az aradi magyarok, nem feltétlenül vásárolni.

– Óriási kihívás volt, hogy átvegyük a Tulipánt, folytassuk és megtartsuk, amíg lehet mindazt, amit a Tulipán képviselt. Hatalmas feladat ez számunkra, de úgy látszik, hogy eddig sikerült, és működik – mondja Berki Erzsébet, az üzlet egyik tulajdonosa, vezetője.

– Miért éreztétek azt, hogy nektek otthont kell adnotok a könyvklubnak?

– Részben azért, hogy ahogy átvettük a Tulipán könyvesboltot, érkeztek a vásárlói ötletek, többek között ez is. Én felhívtam Karolinát, egyeztettünk, és azóta is működünk. Első körben inkább barátoknak szóltunk, aztán hívtuk a vásárlókat, így kialakult egy jó kis társaság, akiket az olvasás szeretete köt össze. A Facebook-on van egy csoportunk, ott sokan követnek annak ellenére, hogy nem jönnek a személyes találkozókra, de olvassák, követik azokat, amiket megosztunk, sőt, van, hogy amikor bejönnek az üzletbe, elmondják, hogy elolvasták az ajánlott könyvet.

A Tulipán könyvklub tagjai minden hónap utolsó szerdáján 18.30 órakor találkoznak törzshelyükön, ez alól kivételt képezett a nyáron néhány alkalom, amikor a karantén miatt nem lehetett összeülni, így az interneten keresztül virtuálisan beszélték meg az aktuális házi feladatot.

Fekete Karolina elmondása szerint ilyen könyvklub nem nagyon van az országban, online talán igen, de amilyen az aradi, olyanról nem tudni.

Hogy miért jó ilyen közösséghez tartozni? Meséljenek erről a tagok.

„Egy kicsit ötvözzük a kellemeset a hasznossal. Egyrészt ösztönöz, hogy olvassunk, mert magunktól lehet, nem mindig szánnánk időt az olvasásra, másrészt meg jó havonta találkozni a többiekkel, mindig nagyon jó a hangulat, jólesik átbeszélni egy-egy könyvet, hisz mindannyian mások vagyunk, más-más véleménnyel. Azért jönnek ide az emberek, mert jól érzik magukat itt. Az én abszolút kedvencem, amit én ajánlottam az egy német kortárs írónőnek, Nina George-nak a könyve, a Levendulaszoba. Én kétszer is elolvastam, mert úgy éreztem, hogy benne van az egész élet. Számomra még azért is különleges, mert elég ritka, amikor egy írónő férfiról ír. Ebben a könyvben a főszereplő egy férfi, akinek az életét nyomon lehet követni egy külső-belső utazáson keresztül.” (Lészay Ildikó)

„Én a harmadik vagy negyedik alkalom óta járok, valójában a közösség miatt jövök, az érzésért, amelyeket átélünk, amikor beszélgetünk egymással. Nálam a fókusz nem a könyveken van, de ami megfog, azt elolvasom.” (Kosara Csaba)

„Én is kicsit később kapcsolódtam be a személyes találkozókba, de nyomon követtem a klubot az elejétől kezdve. Az olvasmányok közül A funtinelli boszorkány, az Omerta a kedvenceim, voltak kevésbé kedvencek, nehezebben emészthetőek számomra. Én mindig is szerettem olvasni, rengeteget olvasok, és eddig nem volt, akivel ezeket megbeszélni. Itt nagyon jó a társaság, és jó, hogy ugyanarról a könyvről rengeteg különböző véleményt hall az ember.” (Barna Beáta)

„Az első találkozó óta lelkes rajongó vagyok, imádok olvasni, nagyon örültem a könyvklubnak. Eddig csak filmekben láttam hasonló megmozdulást, és nagyon hálás vagyok, hogy most már én is tagja lehetek egy ilyennek. Már csak a társaság miatt is megéri, egy kis tapasztalatcserre, vélemények kinyilatkoztatása, egymás meghallgatása, átélni, átérezni mindazt, amit a másik lát abból, amit te is olvasol – ez mind-mind nagyon vonzó. Rengeteg élménnyel gazdagodtam az elmúlt egy évben, találkoztam olyan könyvekkel, amelyeket lehet, én magamtól nem veszem le a polcról. Nagyon jó ötletnek tartom, és remélem, hogy még sokáig fog tartani.” (Vida Emília)

A Tulipán könyvklub tagjainak természetesen terveik is vannak a jövőre nézve: jelenleg a logó tervezésén dolgoznak, és dédelgetik, hogy bejegyeztessék magukat, mint non profit szervezet.

„Nem titok már, hogy felvettem a kapcsolatot Tompa Andreával, így az első születésnapra szerettem volna egy rövid videóbeszélgetést összehozni, de sajnos most nem tudtuk megoldani, viszont nem marad el! Azt is szeretnénk a jövőben, ha a Tulipán könyvklub írókat tudna meghívni, elbeszélgetni velük akár a virtuális térben is” – árulta még el Fekete Karolina.