Budaörsiek Pécskán

Arad – Rendhagyó találkozó zajlott szombaton Pécskán: a szentmisét követően a magyar iskola dísztermében a budaörsi (Magyarország) és a pécskai Kolping családok találkoztak egy Klebelsberg-felolvasás keretében.

Némi magyarázatra szorul, hogyan kerültek a Nagy-Budapesthez tartozó város képviselői a Maros menti városba.

Gr. Klebelsberg Kunó (1875–1932) Magyarország kultuszminisztere volt 1922-től 1932-ig – ám, mondhatni a véletlen folytán, Pécskán született, ahol édesapja, a K.u.K. hadsereg főhadnagya, ideiglenesen állomásozott (édesanyja magyar nemesi családból származott). Pécskának tehát „jussa van” a kiváló politikushoz: 1995-ben a helybeli római katolikus templom falán emléktáblát helyeztek el, 2000-ben mellszobrot avattak tiszteletére. Budaörs pedig úgy kerül a képbe – amint azt a pécskai származású, Budaörsre elkerült dr. Novák György lapunknak elmondta –, hogy tavaly, egy székelyföldi túra utolsó állomásaként, hazafelé menet Pécskán álltak meg a helybeli Kolping család vendégeként egy szerény agapéra. Buszhiba miatt kevés időt tölthettek a Maros menti kisvárosban, de megszületett a gondolat a röpke kapcsolat folytatására. S minthogy pár éve a budaörsi Kolping család egy összeállítással (műveiből, leveleiből, a róla szóló visszaemlékezésekből ollózott felolvasással) adózott Klebelsbergnek, úgy gondolták, hogy ezt a műsort el kell hozni a kiváló politikus, sőt államférfi (Lezsák Sándor megfogalmazása) szülőhelyére.

Emlékeztetőül néhány mondat arról, ki is volt Klebelsberg Kunó.

A trianoni sokkot követően került Magyarország kultuszminiszterének székébe, és egy évtized alatt szinte hihetetlen eredményeket mutatott fel: 8062 iskolai objektumot, köztük mintegy ötezer tanyasi iskolát, számos köz- és iskolai könyvtárat, félezer óvodát építtetett fel vagy hozott létre, közreműködött három egyetem (a pécsi, szegedi, debreceni) megalakításában, klinikák, a külföldi, a magyar kultúra megismertetését szolgáló Collegium Hungaricumok létrehozásában, ő volt a tudatos sportdiplomácia és sportpolitika megalapítója – és a felsorolást hosszasan folytathatnánk.

Nagy formátumú államférfiú volt, akinek nevéhez sohasem fűződött megvesztegetési, sikkasztási vagy egyéb botrány, aki hatalmas tudását és energiáját csak népének felemelésére kamatoztatta.

A pécskai felolvasás mindezekről hű képet nyújtott a hallgatóságnak.

Nagy István pécskai tanár, bevezetőként, ismertette a rendezvény helyszínét, a mai 2-es sz. iskola dísztermét –, amely valamikor egy vendégfogadó bálterméül szolgált –, és a helység nemzetiségi viszonyait. Amikor Klebelsberg megszületett, a községnek (a mai városnak) hétezer magyar lakosa volt, a trianoni döntéskor kilencezer, ma 3300. Hosszú ideje – mondta Nagy István – a pécskai plébános évről évre sokkal több embert temet, mint ahányat megkeresztel…

Az iskola dísztermének falain mintegy negyedszáz, Klebelsberg Kunóval kapcsolatos reprodukciót – festményt, szobrot, portrét, plakátot stb. – láthatott a közönség. A rendezvény végén a budaörsi és pécskai Kolping család kölcsönösen megajándékozták egymást, majd a helybeliek ebéden látták vendégül a 11 magyarországi vendéget. A kapcsolat minden bizonnyal folytatódni fog.