1949. október 6. Egy szokványos októberi reggel. De csupán egyeseknek… Arad várában egy maréknyi ember megérezte amit majd 50 év múlva nagy történészünk, Nicolae Iorga mondott: „Nem mondhatsz le egy eszméről anélkül, hogy lényed egy része ne épülne belé.”És így történt. Ott, azon az októberi reggelen 13 ember, aki hitt a szabadság eszméjében, életét adta érte. Teréz anya mondta egyszer: „Egyes emberek áldásként jelennek meg életedben. Mások példaként.” Amit ezek a tábornokok tettek, az ma is érvényes életlecke: a szabadság eszméje iránti hűség. A példa, amit e mártírok ránk hagytak, nemcsak az eszméért vívott harcról szól, hanem az árról is, amit hajlandók voltak megfizetni érte! Mert ők tudták azt, amit szintén Teréz anya fogalmazott meg évek múlva: „Egyetlen egyszer élek. Éppen ezért, bármi jót tehetek, azt most kell megtennem… mert soha többé nem lehetek újra itt.”Ezért ma tisztelettel fejet hajtok a hős mártírok előtt, ők önökön keresztül ma is élnek, mivel önök soha nem feledkeztek meg és nem fognak megfeledkezni emlékük méltó ápolásáról.
Hozzászólások