Egy zerindi nagymama üzenete

Örömmel  tapasztalhattam ismét, hogy a Nyugati Jelent sokan és szívesen olvassák, és nagyon gyakran reagálnak is a megjelent írásokra, hol elismerően, egyetértően, hol meg vitatkoznak az újságíróval. 

Kedves, saját szavaival élve „nagyon régi, hűséges” zerindi olvasónknak a december 18-19-i lapszámban megjelent Kampány a gyermekgyógyászat felújítására – Adomány nélkül nem megy című cikk érintette meg a szívét.

Az Arad Megyei Kórház gyermekgyógyászati osztályáról van szó, amelynek katasztrofális állapota nap mint nap megdöbbenti, felháborítja a kórházba látogatókat, az ide kerülő kis betegek hozzátartozóit.

Nemrég a kormánypárt megyei szervezetének nőtagjai pénzgyűjtési kampányt kezdeményeztek. A megyeszerte elhelyezendő urnákban összegyűlő pénzt a gyermekgyógyászat felújítására akarják fordítani.

A zerindi nagymama így írt: „Nagyon helyeslem a kezdeményezést, nagyon jó ötletnek tartom… De itt, a faluban még egyetlen urnát sem láttam. Szerintem minden városba, községbe, faluba ki kellene rakni ilyen urnát, azokon a helyeken, ahol sokan megfordulnak: üzletekben, bárokban, az újságosnál… Hisz a falusi ember, különösen ilyenkor, télvíz idején nemigen jár be Aradra, de talán még enyhébb időben sem igen. Ha a tél folyamán mindenki tenne abba az urnába egy-két lejt, az összegyűlt pénz pótolhatna valamit a felújítási munkához. Nincs a megyében olyan település, ahonnan ne kerülnének gyermekek ilyen-olyan betegséggel a megyei kórházba. Mindannyiunknak szükségünk van a kórházra, hisz minden családban van gyermek, unoka... Előre is megköszönöm, ha elolvassák a levelemet és értékelik is azt.”

Bevallom őszintén, nagyon meghatottak a zerindi nagymama keresetlen őszinteséggel papírra vetett sorai. S nagyon bízom benne, hogy Aradon és a megyében sok ezer hasonlóan gondolkodó ember él. Olyanok, akik abból a kevésből, amelyből nap mint nap meg kell élniük, szívesen áldoznának néhány lejt egy jó ügyre – amely ráadásul közérdekű ügy is –, amilyen a megyei kórház gyermekgyógyászatának felújítása.