Egyéves az EMNT Arad megyei Demokráciaközpontja

Az Arad megyei Demokráciaközpont, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kisrégiós központja, fennállásának első évében a magyar nemzetegyesítés és a helyi közösségépítés folyamatában elsősorban, mint öntevékeny, társadalmi közcélú, szolgáltató és információcsere-lebonyolítóként tevékenykedett.

I. Honosítás

2011. fő feladata az egyszerűsített honosítási eljárás keretében a magyar állampolgárságot kérelmező ügyfelek tájékoztatása a szükséges iratok beszerzésétől kezdve az eskütétel napjáig szólt. Ügyfeleink érdekében kitűnő kapcsolatot építettünk ki a magyar szomszédmegyék Kormányablak-intézményeivel, valamint a határ menti települések Önkormányzataival, amelyek elkülönített ügyintéző napokat biztosítanak az iroda ügyfelei számára. A gyulai Önkormányzat, a békéscsabai Kormányablak megnyitásáig, szombatonként is fogadta az iroda ügyfeleit. Ennek köszönhetően még a március–áprilisi csúcsforgalom időszakában is a várakozási idő nem haladta meg a két munkahetet. A módszert átvette egyesületünk többi határ menti Demokráciaközpontja is. Javaslatokkal, észrevételekkel irodánk is hozzájárult a törvény csiszolásához, a végrehajtási utasítások pontosításához. Ezentúl a magyar okiratokért nem szükséges elutazni Kolozsvárra, mivel a kihelyezett konzuli napok keretében ezek helyben átvehetők.

Irodánkat 2011-ben 4787-en keresték fel, 1305 családi dossziét állítottunk össze 2510 személy részére. December végéig több mint 2000 ügyfelünk tette már le az állampolgársági esküt/fogadalmat, azonban nem ez munkánk fő hozadéka, hanem az, hogy ügyfeleink bizalmukba fogadták az iroda személyzetét. Elmesélték családjaik regényes, vicces történeteit, néha kegyetlen tragédiáit, véleményt mondtak korunk buktatóiról, amelyek híven tükrözik a kisebbségbe taszított nemzetrészünk megélt mindennapjait.

Ügyfeleink nyilatkozatai alapján magyarjaink három kategóriába oszthatók. A túlnyomó többség nosztalgiából élt a lehetőséggel – főleg az idős- és középkorosztály –, kevesen az átköltözés esetleges előnyeiért, és szinte elhanyagolható része harmadik országban való könnyebb munkavállalás reményében. Sajnos az utolsó két csoportot közösségünk „húszasai-harmincasai” teszik ki.

Érdekesek, a várakozásokat felülmúló számú, román nemzetiségű ügyfeleink motivációi. Az idős- és középkorosztályt az állampolgársággal járó esetleges jogok, kiemelten az orvosi ellátás minősége vonzza; egy kisebb, a határ túloldalán ingatlantulajdonnal is rendelkező csoport végleg át akar települni, míg a meglepően szépszámú elégedetlen, a magyar nyelvet alig, vagy egyáltalán nem beszélő fiatal pedig a magyar útlevélért: minél távolabb szülőhelyétől és minél hamarabb elfelejteni azt, de magyar útlevéllel a zsebben.

Irodánk első ügyfele és az első lezárt családi dosszié tulajdonosa a Szabadság-szobor újra felállítását levezénylő Bálint György építészmérnök volt. A legnépesebb, 7 fős család Pankotáról érkezett, míg a legnépesebb, 18 fős, négy családot magába foglaló „klán” aradi illetőségű.

A legidősebb ügyfelünk egy, apja szerint sváb, anyja szerint magyar, német kultúrában nevelkedett 85 éves amerikai úriember volt, aki 32 év távollét után, 1992-ben látogatott először haza – azóta kétévenként –, és kitűnően beszéli a magyar nyelvet. Elmondása szerint internetezéssel szerezte vissza magyar nyelvtudását, négy éve pedig lakóhelye Kossuth-klubjába jár a „magyar szóért”.

Murvai Miklós

Arad megyei Demokráciaközpont vezető