„Eltolódtunk az eredmények irányába”

KIRÁLY ANDRÁS oktatási államtitkár, az Arad Megyei RMDSZ elnöke nem vállal újabb mandátumot a szervezet élén, és tíz év után átadja helyét. Sikerekről, kudarcokról, szervezetépítésről beszélt a Nyugati Jelennek.

– Nehéz összefoglalni ezt a tíz évet, és most nem a nosztalgia beszél belőlem, de kevés olyan dolgot tudnék felsorolni, ami rossz volt. Természetesen nem mindig a várt eredmények jöttek, de aki politikával foglalkozik, meg kell tanulnia, hogy egy dolog, amit elképzelsz, más, ami megvalósul és megint más, miként csapódik le közösségi szinten.

Kis szervezet vagyunk, s mivel alaposan jelen vagyunk a megye, a megyeszékhely életében, sok mindent megvalósíthattunk. Ha erről a partról nézem, akkor sokkal több a pozitívum. Képviselő koromban, amikor még jó ügyvezetést működtettünk kedvenc szólásom volt a fiatal munkatársak felé, hogy a szervezetre figyeljetek oda, erősítsék a szervezeteket. Szóval, amennyiben a másik partról szemlélem az elmúlt évtizedet, akkor elismerem, hogy kissé eltolódtunk az eredmények irányába, azt néztük, hogy infrastrukturálisan fejlesszünk, látszata legyen a kormányzati jelenlétnek. De sosem öncélokat követtem, azt akartam, fontos, maradandó dolgokat tegyünk a közösségért.

– Pedig egy normálisan működő országban nem a pártok feladata egy falu lekövezése vagy a víz bevezetése.

– Így van, ez az a kettősség, amelyben élünk. Az RMDSZ érdekvédelmi szervezet, eddig rendben, csak legyünk érdekérvényesítők is. Nem vitatható, az RMDSZ kicsit pártosodik, mert azért szükség van fegyelemre, következetességre a munkában. Laza érdekvédelmi szervezetben pedig azt mondanák, megvan, ha nem ma, holnap, ha nem holnap holnapután, vagy soha. Ezt a mentalitást viszont nem engedhetjük meg magunknak, és a jövőben sem fogjuk. A világ irányvonala eredményeket követel, nem mondhatjuk, inkább szervezünk egy horgászversenyt, mintsem dolgozzunk a közösségeink fejlesztésén. A kommunista időben szajkózták, hogy a lét határozza meg a tudatot, szerintem a lét javult, a tudat viszont helyben toporog.

– Vagyis az infrastruktúrafejlesztés utáni hajtás a szervezetépítés kárára ment?

– Pontosan, a legnagyobb gond hogy ebből a szempontból Románia működésképtelen, minden kilométerért meg kell harcolni. Erre sajnos kicsit ráment a szervezetépítés, a kövezést, vízbevezetést, aszfaltozást pedig jobban kellett volna elmagyarázni, kommunikálni az emberek felé. Ebben keletkeztek hiányosságok, ami, ahogy egyesek felhozzák, szavazatcsökkenéshez vezetett. Például, 1990 májusában még 33 ezer szavazatunk volt, 1992-ben 24 ezer. De senki nem veszi észre, hogy akkor nem volt még kövezés, viszont egy hatalmas kivándorlás kezdődött az országból. Sajnos, az én tízéves mandátumom alatt egy nehezen megmagyarázható leépülés vette kezdetét. 2000-től 2004-ig körülbelül háromezer szavazatot vesztettünk, ami nagyjából megfelel az országos sodrásnak. Ha ki akarom magyarázni, azt mondom, százalékarányban megmaradtunk, a tervezett tisztségeket, politikai egyeztetések árán megszereztük, de maga a szavazatcsökkenés tény marad, és természetesen fáj. Többször elmondtam már, sajnos a fejlesztésekbe, korszerűsítésbe fektetett munka nem tükröződik a szavazatszámokban.

Valóban, 2004–2008 között különösen komoly forrásokat sikerült megmozgatnunk a magyarlakta települések számára, de valahol kavics került a gépezetbe. Székelyföldi kollégám mesélte, hogy ott álltak a Bucsinon átvezető út felújítását követő avatáson, s azt mondta egy atyafinak, hogy na, bátyám, látja, megvan az út. Igaz, hogy megvan, válaszolta, de már rég meg kellett volna csinálni. Szóval, ez benne van a dolgokban. Az emberek úgy érzik, ezek az infrastrukturális beruházások járnak nekik, ami normális hozzáállás egy uniós tagállamban, csakhogy Románia speciális ország, speciális lehetőségekkel, módszerekkel.

Úgy érzem, sok mindent jól csináltunk, sok mindenre pedig nem volt lehetőség, de ismétlem, az aradi egy kis szervezet. A közelmúltban néztem a számokat, s kiderült, Arad megye magyar lakossága három százaléka Románia magyarjainak, ezzel a három százalékkal kapcsolódunk hozzájuk, de vannak polgármestereink, alpolgármestereink, megyei és helyi tanácsosaink, önálló magyar iskolánk.

– Ön szerint az aradi magyarság fogyása és ezzel párhuzamosan a szavazatok csökkenése megállíthatatlan folyamat?

– Jelen pillanatban úgy látom, nehéz megállítani. Az egyik ok, amiért nem vállalok újabb mandátumot nem a felelősségtől való futás, mert a felelősség az elmúlt tíz évért az enyém, és a küldötteknek is inkább arról beszélek majd június 4-én, mit nem valósítottunk meg, mit kellene még tenni. A fogyás megállítása bonyolult kérdés, és tudom, miként oldják meg a szavazatcsökkenést a román pártok, mert az ő táboruk szintén zsugorodik. Csakhogy ők többen vannak és létezik egy gyűjtőpárt, amely más anyagi lehetőségekkel rugaszkodik a kampánynak, mint mi, akik örülünk, ha kiteszünk néhány plakátot az utcákra. A román pártok anyagi hátterével sosem versenyezhetünk, ráadásul ne feledjük, s ez is szavazatveszítést jelent nekünk, hogy a szociálisan rászorulók köréből megvásárolják a voksokat.

– Miért nincs húsz év után sem vállalkozói réteg az aradi RMDSZ mögött, amely finanszírozná a kampányokat?

– Valóban nagy hiányosságunk, hogy mögöttünk nem sorakozik vállalkozói réteg. 2005-től kerültem olyan pozícióba, hogy a pénzmozgásoknak irányt szabhattam a megye felé, a községek irányába, csakhogy akkor, mint az első bálozó, örültem a pénznek, örültem, hogy dolgoznak, de nem figyeltem oda, kik dolgoznak, pedig akkor kellett volna erre összpontosítani. Most, amikor már kellő tapasztalattal rendelkezem, már vagy nagyon kevés a kiosztható pénz, vagy eleve leosztva jönnek a munkák. Örülök, hogy mi, az RMDSZ Nagyszintyére bevittünk 1,3 milliót, ám bizonyos színű vállalkozó végzi a munkát.

Másik hiányosság, s lehet, furcsán hangzik a számból, de kicsit eltávolodottnak érzem a pedagógus társadalmat. Sajnos nem vesznek részt a magyar közösség életében, hiányoznak az Arad megyei civilszervezetekből, de nem csupán a pedagógusok, hanem a teljes értelmiségi réteg. Valamiért hiányoznak, s lehet, a mi hibánk, hogy némán tűrtük az eltávolodásukat. Pótlandó a mulasztottakat, most kötöttünk egy szerződést a Kölcsey Egyesület diákszínpadával, hogy járják a megyét, de ez még kevés, jó lenne, ha a pedagógusok is átérezhetnék ennek fontosságát. Meg kell találni a közlekedő edények rendszerét, amelyben közösség és iskola ismét egymásra talál, bázist épít ki.

– Többször elhangzott a megyeszékhely kerületi szervezeteinek átalakítása kisebbekre. Mi szükség rá, ha úgyis egyre kevesebb a magyar szavazó?

– Mi, más pártokkal ellentétben a kampány utolsó két napjában nem tehetünk csodát, esetünkben hosszú építkezés szükségeltetik. A kampányokból megtapasztaltam, ha jól megszervezed, mondjuk Aradot, akkor megnyerhető a hely a képviselőházba. Ne feledjük, a statisztikában szereplő 22 ezer aradi magyarnak 80 százaléka választópolgár, tehát 15 ezer voks reális célkitűzés. Aradon a magyar közösség szétszórtan él, az utcában, ahol születtem, lakom, már alig maradtunk magyarok. Hiába mondom, hogy Rácfertály vagy Pernyáva egy jó magyar közösség, csak volt, mára felhígult. Apróbb körzetekre kell osztani a kerületeket, embert találni, aki szervez, összefogja azt a kevés magyart. A kerület maradna a szervezeti alap, de körzetek alakulnának a kerületeken belül. Szeretném, ha a kerületek kijelölnék helyhatósági választásokra a jelöltjeiket, hogy ne öt belvárosi szerepeljen, mert csak ők jelentkeztek, hanem a nyolc kerület, a körzetek hozzanak két-három személyt, szervezzünk előválasztást, és a lista így álljon össze.

– De ha nincsenek fiatalok a kerületi szervezetek élén sem, ki fogja a körzeteket vezetni?

– Szerintem, ahol ráéreznek, hogy érdeket érvényesíthetnek, oda eljönnek a fiatalok is.

– Ez ma kevés, a tisztségen kívül mást is kell ajánlani.

– Igen, ajánlhatjuk, hogy városi tanácsos lesz, ami már pluszt jelent. Mi nekikezdtünk egy fiatalításnak, ami jól indult, de Murphyvel szóval, rosszul végződik. Annak a személynek, aki megbírálta a megyei elnököt, mint közösségépítőt, abban azért igaza van, hogy sokan két év után hátat fordítottak, mert nem kaptak meg különböző tisztségeket. És így nagyon nehéz, ha több tisztségre vágyunk, több tanácsos kell a városi, megyei önkormányzatba.

– És pont a fiatalok rétege hiányzik.

– Így van, s ez a réteg maga alatt vágja a fát, mert ők nem kerülnek tisztségekbe. Az RMDSZ-ben nem kötelessége minden magyarnak dolgozni, de aki fejlődni akar, annak bizonyos szintű munkát be kell vállalni. Nem ajánlhatunk úgy tisztségeket, hogy az illető köszönő viszonyban sincs a szervezettel. Figyelembe kell venni azért alapszabályzatunkat, elveinket.

– Nem fog hiányozni az elnöki szék?

– Majd kiderül egy fél év múlva, jelen pillanatban úgy érzem, jó döntést hoztam a magam és a szervezet számára, és mindenki elégedett lesz.