Emléktábla-leleplezés, baráti együttlét

Amint arról beszámoltunk, október 28-án, szombaton az arad-belvárosi római katolikus templomban megtartott lélekemelő ökumenikus istentisztelet után a résztvevők átvonultak a Csiky Gergely Főgimnáziumba. Ott az elemis kisdiákok a lépcsők szélén a földszinttől a második emeletig ünneplőbe öltözve, énekelve fogadták az érkezőket. Az első emeleten az egykori iskolaigazgatók és tanárok kinagyított fotóit lehetett megnézni, köztük több olyanét is, akik e sorok íróját tanították. Az arcképcsarnokban egyetlen lefedett emléktábla volt látható, amelynek a közelében gyülekeztek a résztvevők, akiket Spier Tünde, a Főgimnázium igazgatója köszöntött, majd kifejtette: „Az elmúlt év, illetve a mai nap nagy ünnep számunkra, mivel az iskolánk idén ünnepli a 100. évfordulóját. Az alkalomból az elmúlt héten számos programot szerveztünk, aminek az utolsó eseményén, a nemzedékek találkozóján vagyunk, amelyet az Alma Mater Alapítvánnyal együtt szerveztünk. Átadom a mikrofont iskolánk egykori aligazgatójának, Matekovits Máriának, hogy köszöntse önöket.”

Matekovits Mária közös éneklésre invitálta a jelenlévőket. A XVI. században keletkezett, az iskoláról, a szülőföldről és hazáról szóló ének lélekben is összehangolta az iskola egykori diákjait. Miután az igazgató megköszönte az éneket, a legkisebbek, a kisiskolások szavalatos programja következett.

Péter András emléktáblája nem véletlenül került ide

Spier Tünde a műsor végeztével meghatódva kérte maga mellé dr. Péter Zsoltot, hogy közösen leplezzék le az édesapja, Péter András emléktábláját. Miután ez megtörtént, az igazgató folytatta: „Nagyon nehéz pillanat a mostani, mert olyan emberről kell beszélnem, akit mindenki ismert, együtt dolgozott vele. Péter Andrásnak az emléktáblája nem véletlenül került ide, hiszen mindig, mindenki iránt segítőkész volt.” Az integrálás vagy a deriválás mellett azt is meg lehetett tanulni tőle, hogyan kell tanárrá válni. Ő ugyanis minden lehetségest megtett azért, hogy a szó valódi értelmében tanár legyen. A Főgimnáziumban a legnehezebb pillanatban vállalta el az igazgatói tisztséget, amikor nagy volt a harc és a tanáriban mindig megpróbálta a hangulatot feldobni egy-egy viccel, jópofa megjegyzéssel. Az osztályban mindig szigorú, következetes tanár volt, de az órákat megpróbálta érdekesebbé, hangulatosabbá tenni a tréfáival, a megjegyzéseivel. „Azok a generációk, akik Péter Andrástól tanulták a matematikát, szívesen emlékeznek rá, de hasonlóképpen tesznek a volt kollégái és ismerősei is.” Miután nyugdíjba ment, tovább segített, tanított, mert nagyon szerette a hivatását. Ha ez a tábla nem lenne a falon, akkor is emlékeznének rá, a tábla azért van, hogy a tiszteletünket róhassuk le az ő személyisége, az ő munkássága előtt. Azok, akik nem ismerték, sokat veszítettek, akik viszont ismerték, azok tudják, hogy ő volt a nagybetűs Tanár.

Az emléktábla megáldása

Beszédét követően az igazgató megkérte az egykori csikys diákot, msgr. Szilvágyi Zsolt püspöki helynököt az emléktábla megáldására. A püspöki helynök a Jóisten áldását kérte a táblára, majd közösen imádkoztak Péter András tanár úrért. „Isten fizesse meg neki a sok-sok fáradságot, amit iskolánkért, az egész magyar nyelvű oktatásért kifejtett! Könyörögjünk! Istenünk, a Szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak a feltámadásával megörvendeztetted a világot, áldd meg ezt az emléktáblát, és töltsd el szívünket Szentlelked kegyelmével, hogy figyelmeztessen bennünket arra a hitre, tiszteletre és munkára, amelyet Péter András tanár úr tanúsított! Áldd meg Istenünk ezt az emléktáblát, hogy akik az ő tiszteletére emelték, az ő példájából merítsenek erőt, és majd ők is példaképek legyenek az elkövetkező nemzedékek számára, Krisztus, a mi Urunk által.” Közösen elmondták a Miatyánkot, közben a püspöki helynök megszentelte a képet és a jelen lévő híveket.

Dr. Péter Zsolt köszönete

Az iskolaigazgató szólásra kérte Péter András fiát, dr. Péter Zsoltot, aki a család nevében köszönetet mondott az iskolának, az Alma Mater Alapítványnak és mindazoknak, akik szorgalmazták az emléktábla állítását. Édesapja emléke tovább él az iskola falai között, ahol sok diák tanul, ismerkedhet meg az egykori tanárokkal, ugyanakkor együtt lehet azokkal a kiváló pedagógusokkal, akikkel évtizedeken keresztül együtt dolgozott, szolgálta az anyanyelvű oktatást. Megtisztelő, egyben megható, hogy erre éppen az iskola százéves évfordulóján kerül sor, amit ő, sajnos, nem érhetett meg. „Köszönöm szépen Marika néninek az éneket, az igazgatónőnek a szép méltatást, a püspöki helynök úrnak is a lélekemelő fohászát. Mindent nagyon szépen megköszönök!”

Az emléktábláról Spier Tünde igazgató elmondta: annak a díszes kivitelezése a simonyifalvi Szívós László sírkőfaragó munkáját dicséri, akinek ezúttal is köszönetet mondott. 

Az igazgató ismertette a további programot, miszerint lent a könyvtárban a Főgimnázium és elődje dokumentumai, a díszteremben fotókiállítás tekinthető meg a magyar nyelvű középfokú oktatásról. Ugyanakkor a díszterem középső részében szeretetvendégségre várják a résztvevőket. 12 órakor indul a kisbusz az egykori Zárdába, ahova elviszik mindazokat, akik ott tanultak. Ezzel párhuzamosan az osztálytermek is nyitva vannak, ahova be lehet ülni egyénenként és csoportosan emlékezni az itt eltöltött évekre. A jelenlegi pedagógusok azon dolgoznak, hogy a mostani diákok néhány évtized múlva ugyanolyan szívesen jöjjenek vissza az iskolába, és legyen hova visszajönniük. Zárszavaiban nagyon kellemes időtöltést, örömteli találkozást kívánt mindenkinek. Végszóként még elmondta: előző nap méltó helyére visszakerült az iskola névadójának, Csiky Gergelynek a mellszobra, amely évek óta a múzeum raktárában, a világtól elzárva sínylődött. Amikor ugyanis 2002-ben az EMKE elkészíttette a mellszobrot, azt nem lehetett felállítani. Most azonban örömmel tapasztalhatjuk, hogy a Főgimnázium udvarán felállíthatták, leleplezhették.