Erdőhegy első ünnepe

Amióta 1932. december 1-jén a Fehér-Körös bal partja mentén nyújtózkodó Erdőhegyet erőszakkal egyesítették a jobb parti Kisjenővel, Erdőhegy eltűnt a térképről. 

Azóta fokozatosan elveszítette önállóságát, sajátos arculatát, s a váltakozó politikai hatalom markában sorvadozott: az erdőhegyiek pénzén épült egykori községházát lerombolták, helyén ma tömbház díszeleg, melynek lakói zömében már nem erdőhegyiek. A hajdani jegyzői lakást, illetve orvosi rendelőt ugyancsak elkótyavetyélték; a régi egyházi iskola épületei is az enyészet martalékává váltak, használható anyagát illetéktelenek széthordták, a maradékból ravatalozót építettek a kisjenői temetőben; a művelődési házat autószervizzé alakították, a sportpályát is megszüntették.

Ezek után maradt-e még valami? Hogyne: a helyiek lelkében élő büszke erdőhegyiség-tudat, egy egészséges lokálpatriotizmus, amely nemcsak a helyiek kötődését hatja át, hanem az országban-világban szerteszóródottakét, sőt a máshonnan idekerültekét is.

No, és maradt az egészséges paraszti gazdaszellem, mely mindig is éltetője, hajtó motorja volt az itt élőknek. Évtizedek óta hiányzik viszont a közösségi élet, különösképpen a fiatalság közművelődési, szórakozási lehetősége. A Kisjenői napok szervezői is rendszerint megfeledkeznek a ma már városrésznek tekinthető Erdőhegy ez irányú elvárásairól.

Ezért is hatott már-már a szenzáció erejével a demokrata Matula Iosif Európa-parlamenti képviselő, valamint a Pro Crisius Egyesület kezdeményezése egy erdőhegyi ünnepség megszervezésére a multikulturalitás jegyében. Kár, hogy az erdőhegyiek csak az utolsó napokban értesültek a rendezvényről, s nem tudták méltóképpen érvényesíteni erdőhegyiségüket. Szombaton az iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon és körben a sátrakban így is pezsgett az élet, a levegőt megtöltötte a terjengő bográcsos gulyás orr- és ínycsiklandó illata.

Nem volt könnyű feladata a zsűrinek eldönteni, hogy a nyolc csapat közül ki érdemel oklevelet főzőtudományáért. Miután jól teleették, -kóstolták magukat, keserves gyomorgyönyör-rángatózások közepette megszületett a döntés: első a nagylaki csapat Vasile Ciceac polgármester vezetésével, második az Erdőhegy-kisjenői Református Egyházközség csapata Biró András, Hévizi Sándor, Gécsi Sándor presbiterek közreműködésével, harmadikok az ágyai Székely Attila csapata, de kitett magáért Zimándújfalu, Simonyifalva valamint a másik három kisjenői, erdőhegyi csapat is: a Matula-kabinet, Bányai Sándor vállalkozó együttese és a helyi RMDSZ.

Iosif Matula Európa-parlamenti képviselő vendégköszöntő és támogatást köszönő (Pro Crisius, Református Egyház, Mosoni János és Biró Zoltán) szavai után megkezdődött az igazi kulturális seregszemle, a gyermek és ifjúsági táncegyüttesek és énekesek kavalkádja.

A kisjenői román néptánccsoport fergeteges tánca nyitotta a műsort, majd külhoni vendégként a Karcagi Nagykun Református Általános Iskola gyermek együttesei következtek: Benéné Kecskeméti Anna óvodásai, az „Apró lábak”, az alsó tagozatos „Csillagrózsa” Tóth Judit vezetésével, végül Oroszné Millinkhoffer Rita irányításával a „Turulmadár” lépett fel. Nagy sikert arattak stilizált gyermekjátékaik és dél-alföldi, rábaközi, valamint szatmári néptáncaik. Az őket követő kisjenői „Mihai Veliciu Liceum” keleti táncegyüttese aratott szép sikert.

Talán az erdőhegyi kulturális délután fénypontjának mondható a nagyváradi „Csillagocska” néptánccsoport, amely Benedek Árpád és Brugós Sándor betanításában, élő zenekísérettel profi szinten mutatott be egy szentiváni táncot, Küküllő-menti és palatkai népzenét, valamint egy felcsíki táncot.

A nagylakiak román és szlovák néptánca ragadtatta tapsra a közönséget, majd a tőzmiskeiek és a gyulavarsándiak román és cigánytáncai arattak sikert. Közben Hajtmann Ildikó békéscsabai énekesnő nosztalgiadalai érdemeltek tapsot. Ezt követően a simonyifalvi „Leveles” szépen épített magyar néptáncában gyönyörködhettünk. Végül a helyi romaközösség táncosai produkálták magukat. A délutáni és az esti tömegszórakozást az aradi Koktél Együttes biztosította.

Bár tábla nem jelzi, a térképen sem jelölik Erdőhegy nevét, az Arad megyei települések seregszemléjén tiszta lelkiismerettel kiálthatjuk: JELEN, itt vagyunk, létezünk. Tehát urai akarunk maradni kultúránknak, ezért a reménykeltő kezdet után várjuk a hagyománnyá fejlődő folytatást.

Csanádi János